Nem zenei skálák
(bemelegítők, ujjtágítók, ujjlazítók, pozícionálók)
Piramisok
A leragasztott ujjak gyakorlatai
Ezek a skálák kezdőszinten az oly lényeges bombabiztos technikai alapozáshoz, haladó szinten a szerzett technikai tudás elmélyítéséhez, az ujjak tágításához, teljes kilazításához és biztos pozícionálásához segítenek minket. Zenei rendszer nem fedezhető fel bennük, bár nem is erre lettek kitalálva. Emiatt kétszer oly unalmas gyakorolni őket, mint bármely tonális skálát és bizonyára fülünk szintúgy szenvedni fog miattuk. Ám egészében véve legalább olyan mértékben hasznosak, mint bármely zenei skála. A fejezet legfontosabb megfontolandó alapelve főleg a 3. és 4. ujj dolgoztatása, amelyek elképesztően merevek a kezdő gitárnövendéknél.
Alapszintű neurológiai elméletem szerint ugyanis az ujjak külön dolgoztatásáért felelős neuronok kapcsolatai még nincsenek kialakulva, (illetve, hogy maga a tanulás folyamata lényegében egyre mélyebb és struktúráltabb idegi kapcsolódást jelent), ezért működnek még egyszerre a kezdőknél a 3. és 4. ujjak. S pontosan emiatt kell ilyen jellegű gyakorlatokkal stimulálni az elmét.
Forrás - Source: www.chrisbalsley.com
Ezen elméletemet egyeztettem Budai András medikus tanítványommal (akinek egy skálavariációs ötlete már publikálva lett az OGRE - gitár - Tippek és trükkök című fejezetben)...
...aki elméletemet nem erősítette meg, csupán annyit közölt, hogy a tanulás cerebrális folyamatai nagyobbrészt még felfedezésre várnak. Nos, rendben, mivel a kérdésben abszolút műkedvelő vagyok, lényegében bármit mondhatok...☺
Tehát én a nem zenei skálákat általában bemelegítésre használom, illetve kezdőknél a helyes pengetési technika megtanítására. A helyes pengetési technika pedig -amely honlapomon több helyen már részletes kidolgozásra került-, a húrváltástól független folyamatos fel-lepengetés. A nem zenei skálák pontosan erre valók: lehet őket püfölni, félrejátszani, újrakezdeni ad libitum, tetszés szerint.
A tudásszint felosztását én alapértelmezésben nem szeretem, mert gyűlölöm a hierarchikus dolgokat, de néha mégis meg kell tennünk ezt a lépést. Ebben a fejezetben a gyakorlatok 2 tudásszintre vannak osztva: kezdő-, és haladószintre. A haladószint nem jelent magasröptű szellemi arisztokráciát, azaz angolspárgába szétlazult ujjkötegeket, csupán azt, hogy a kezdők semmiféleképpen ne foglalkozzanak velük, mert úgyis bele fog törni a virtuális bicskájuk. A haladószintű gyakorlatokat címükben mindig pirossal jelzem.
Néhányszor már a lehangzott az a kérdés, hogy kell-e az ujjakat külön is erősíteni? Nos, én nem vagyok híve a marokerősítők és egyéb kellékek használatának. Szerintem maga a skála, maga a gyakorlás meg fogja adni a szükséges fizikai erőt, a többi úgyis technika. Tehát nem az a lényeges, hogy hány kiloponddal nyomjuk meg a húrt, hanem mi az az optimális mozdulatsorozat, amellyel ugyanaz a technika a legkisebb erővel végrehajtható, még pedig a lehető leghosszabb ideig. Véleményem szerint ugyanis a gitározás 70%-a technika és csak 30% fizikai erő. S mindezt 100%-os mértékben az elme irányítja! Ez azt jelenti, hogy ha rossz a technika, akkor bár agyatlan őrült módjára szoríthatjuk a húrt, úgysem fog megszólalni. Természetesen nagyon hasznos, ha foglalkozunk valamilyen aktív sporttevékenységgel és nem maradunk ropilábú gitárosok...
Érdemes a skálákat egy technikailag kényelmes hangról kezdeni; én ezt a komfortos érzetet az E6 húr G hangjában találtam meg:
Külön gyakorlat lehet a skálák ide-oda transzponálása, azaz mélyebb vagy magasabb fekvésekbe való áthelyezése, hiszen a gitárérintők egymástól való távolsága hangmagasságban felfelé egyre csökken. A szemléltetéshez folyamatosan 24 fekvéses tükörképet használok, azonban a gyakorlatok többsége akusztikus gitáron is kivitelezhető.
1-2
1-3
1-4
1-4 nagyterc
1-4 kvart
1-4 bővített kvart
2-3
2-4
3-4
3-4 egészhang
1-2-3
1-2-4
1-3-4
1-2-4 nagyterc
2-3-4
1-2-3-4
1-234
12-34
123-4
1-23-4
Ez a gyakorlatsorozat az ujjak függetlenítésére lett kitalálva. Azonos fekvésben, de különböző ujjrendeket kell csavargatnunk, amíg csak erőnk és türelmünk bírja.
12--
--34
1-3-
-2-4
1--4
-23-
-23-
1--4
-2-4
1-3-
--34
12--
1-2-4 nagyterc
Piramisok
Ez a típusú gyakorlatsorozat a zökkenőmentes fekvésváltás betanulására koncentrál. A gyakorlatok összekötő eleme az ujjrend, ezért a közös ujjrendi csoportokat egy kupacba rendeztem. Ezek standard sorrendje a következő:
-
Félpiramis
-
1 oktávos piramis
-
2 oktávos piramis
-
Fordított félpiramis
-
Fordított 1 oktávos piramis
-
Fordított 2 oktávos piramis
1-2
Ajánlott további ujjrendek: 2-3, 3-4.
1-3
Ajánlott további ujjrendek: 2-4.
1-4
1-2-3
Ajánlott további ujjrendek: 2-3-4.
1-2-4
1-3-4
1-2-4 nagyterc
1-2-4 (domináns fríg)terc
1-3-4 nagyterc
12-34
1-2-3-4
A leragasztott ujjak gyakorlatai
No, most kezdődik igazán a haladó szintű gonoszkodás az ujjak további lazítása és függetlenítése érdekében! Az instrukció pedig nagyon egyszerű: skálázás során hagyjuk lent, azaz "ragasszuk le" a fekvésbe valamelyik ujjunkat. Ezt én úgy jelölöm, hogy a leragasztott hangot-hangokat pirossal színezem ki. A gyakorlat alá azonnal felsorakoztatom az inverz párját is. Tehát a leragasztott ujj-ujjak felemelése tilos! Figyelem! Ez a gyakorlatsorozat brutális, ráadásul néhány gyakorlat pusztán elméleti, azaz lehet, hogy a gyakorlatban lejátszhatatlan!
Kezdjük csupán 3 ujj bevonásával!
"S jöjjön reánk minek ránk jőni kell; legyünk tudók, mint az Isten." (Madách - Az ember tragédiája 4 ujj teljes bevonásával...)
Most jön a 2. ujj leragasztása!
...majd a 3. ujj...
..végül a 4. ujj annak, aki a fentieket túlélte:
Természetesen (elméletileg) lehetséges 2 ujjat is leragasztani (gyakorlatsorozat ógörög félisteneknek):
Ezen típusú gyakorlatoknál nem szükséges a pengetés. Egyetlen céljuk az ujjak még hatékonyabb kilazítása és egymástól való függetlenítése. A komolyzenében járatosak ismerhetik a trillázás (tr) technikáját, amelyben díszítő jelleggel gyors fél-, vagy egészhang váltások követik egymást. Ilyen például Antonio Vivaldi mester Négy Évszak című művében, annak Tél tételének legvégén (Largo) található hosszú trilla. Az egész tételt a zseniális Itzhak Perlman tolmácsolja most nekünk:
Ez a technika szerintem a zongoránál a legnehezebb, mert ott felváltva nem egy, hanem 2 hangot kell egyszerre gyorsan billegtetni. A gitár esetében az összes ujjkombináció bevethető, sőt egyéb hangköz-variációk is felmerülhetnek; ezen technikákat én tanítványaimnak személyesen szoktam átadni, bár szerintem a következő instrukciók a trilla-technikára vonatkozóan egyértelműek. Induljunk ki a kényelmes E1 húr G hangjáról, természetesen a gyakorlatok bárhová transzponálhatók:
1-2
1-3
1-4
1-4 nagyterc
2-3
2-4
3-4
A pozícionálás azt jelenti, hogy képesek vagyunk biztonsággal váltani a skálák között és hirtelen gyors váltás esetén sem tévesztjük el a gitárnyakon történő pozícióváltást. A nyers skálázás általában megadja az ehhez szükséges technikai tudást, de akinek ez nem elég, az bátran kipróbálhatja ezeket a gyakorlatokat is. Az elv egyszerű: ugrálni kell a gitárnyakon tetszőleges hangok és húrok között, tetszőleges ujjrenddel. A lényeg, hogy a pozícióváltás nagyobb legyen az ujjakkal áthidalható távolságnál, azaz kénytelenek legyünk ugrálni a hangok között.
Induljunk ki E6 húr F hangjáról:
Szerintem nincs olyan nagykezű gitáros, aki ha 1. ujját erre a hangra leteszi, akkor képes a kvintjét (C a 8. fekvésben) is lefogni 1. ujjának lenthagyásával:
Ezért kénytelen lesz 1. ujját felemelni és ugrálni a hangok között. Tehát pozicionáló gyakorlatoknál nyugodtan kiindulhatunk minden olyan (fizikai) hangtávolságból, amely nagyobb minden maximálisan kitágított ujjrendnél. Ez például a fenti kiindulópontunk esetén nagyjából így néz ki:
A feladat tehát az ujjrendi ugrálás a piros F hang és minden, a fekete hangoktól jobbra elhelyezkedő hang között. Az ugrálást először kezdjük egyetlen húron, ezt csak 1 oktávig mutatom:
Utána bevonhatunk húrváltást is, például:
Természetesen mindig vigyázzunk a húrváltástól független, folyamatos fel-lepengetésre, hiszen mindez csupán nyers, technikai megközelítés. A pengetés sorrendje szintén lehet tetszőleges, de szerintem ezen gyakorlatsorozat legmarkánsabb szekvenciája mindenütt egyetlen hang pengetése.
 |
 |