A metronóm
Selmeci Viktor metronóm-számításai
A Midronome - Tóth Tamás programja
Az OSIRE programot szerzői jogi törvények védik. A programnak vagy bármely részének és/vagy a program alapjául szolgáló Pénzes-féle szólótechnikai módszertannak (www.gitariskola.hu) engedély nélküli másolása, továbbadása, átszerkesztése, terjesztése, plágiuma vádemelést von maga után és a jog keretei között lehetséges maximális polgári és büntetőjogi következményekkel jár.
All rights are reserved. Any unauthorised copying, editing, exhibition, public/private performance (teaching), diffusion and/or lending for aforementioned purposes, of this application or any part thereof is strictly prohibited. Infrigements of the rights of the copyright owner and/or terms of the contract for the sale of this application may lead to civil action being taken. Breach of the copyright law may also result in criminal offences punishable by fine or imprisonment.
Annak idején, a klasszikus zene "fénykorában" (szerintem ez nagyjából a 19. század), rengeteg vita keletkezett a metronóm pedagógiai hasznosságáról. Maga a szerkezet Beethoven (1770-1827) idejében lett feltalálva (1816-Malzel, bár természetesen ennek a szerkezetnek is vannak technikatörténeti előzményei) és a találmányban rejlő lehetőségeknek a nagy zeneszerző annyira megörült, hogy a feltaláló tiszteletére még egy kánont is komponált Ta ta ta... lieber, lieber Malzel címmel. Sőt, ő alkalmazott először Malzel-féle taktusszámot műveiben, amely azt adta meg, hogy a metronóm a zenemű lejátszásakor egy perc alatt hány (általában negyedes) ütést kattogjon. Ezáltal sikerült a mű tempóját egy nagyjából abszolút ritmikai referenciához kötnie. Az ötlet mai továbbélése az igen elterjedt taktusszám, például: T = 120, ez azt jelenti, hogy a metronóm egy perc alatt 120-at kattan és mű eredeti tempóját ehhez a ritmikai értékhez kell igazítanunk. Később azonban a legenda szerint Beethoven metronómellenessé vált, mert úgy érezte, hogy a metronóm feszes tempója a zene szabad áramlása, tágabb értelemben a zenei önkifejezés ellen hat, arról nem is beszélve, hogy például Brahms vagy Wagner tudomást sem vett a szerkezetről. (Hiába, a zsenik sohasem szerették a kötöttségeket.) Ebben valóban igazuk volt, bár saját szakmai tapasztalatom szerint igenis rendkívül fontos megtanulni a metronómmal történő játékot, majd később ha ennek a tudásnak tökéletesen birtokában vagyunk, akkor tudnunk kell róla "leválni". Úgy vélem, hogy ez az igazi zenész végső ismérve: ha kell kötötten (metronómmal vagy ritmusban) játszik, ha kell, egy pillanat alatt képes azt figyelmen kívül hagyni (és kötetlenül zenélni). Ekkor vagyunk ugyanis technikailag tökéletesen birtokában hangszerünknek.
A metronómmal történő folyamatos gyakorlásnak létezik még egy másik, döntő érve: a gitárosok többsége nem komolyzenét, hanem könnyűzenét szeretne tanulni és a könnyűzenének bizony általában masszív, meg nem kerülhető ritmikai szekciója van, a ritmushoz való igazodás tehát a könnyűzenében létkérdés.
A rendszerezett és biztos technikai gyakorlás alapvető követelménye tehát a metronóm. Manapság rengetegféle metronómból válogathatunk a régi, Malzel-féle mechanikustól kezdve...
az elektronikus kézi metronómokon át...
...egészen a szoftverekig:
Én személy szerint a flamenco gyakorlásakor a fenti képen látható, Gerhard Graf Martinez, kitűnő német flamenco-gitáros által tervezett, speciális (és fizetős), 12-es beosztású metronómot használom, valamint a magánoktatás során a holland Mr. Bram Bos által tervezett ingyenes, komplex dobprogramot, neve Hammerhead Rhythm Station. A program és három metronóm beállítás elérhető Gitáriskolám Letöltések című fejezetében.
A Hammerhead telepítése után a következő felületet tanulmányozhatjuk:
A File - Open track menüpontokkal rámutathatunk a konkrét metronómokra. A három közül a legfontosabb a Rimshot - whole.HH; alapértelmezett kezdő taktusértéke T=120.
Javaslatom a metronómmal való gyakorlással kapcsolatban:
-
Először lassan, de metronóm nélkül ismerkedjünk meg a betanulandó gyakorlattal. Ha nem megy a gyakorlat egészben, akkor bontsuk fel logikus egységekre; ez skálavariációk esetében 1 ciklus, zeneművek, dallamok esetében pedig 1-2 ütem. Kiemelten ügyeljünk az optimális pengetésre, a kéztartásra, a gyakorlat pontos reprodukálására, stb.
-
Lassan, de immár metronómmal folytassuk a gyakorlat betanulását. Itt már az esetlegesen szétbontott egységeket is összefűzhetjük egyetlen gyakorlattá.
-
Fokozatosan növeljük a metronóm sebességét, de közben ügyeljünk arra, hogy a technika, főként a folyamatos fel-lepengetés ne essen szét!
Nagyon sok zenész úgy látja, hogy a biztos hangszertudás legékesebb bizonyítéka, ha képesek vagyunk a zenedarabot "letekerni". Ez természetesen igaz, bár tipikus hiba szokott lenni, hogy a gitáros gyorsan képes játszani, de lassan már nem, főként nem metronómmal. (Ilyen voltam én is.) Amint ezt Gitáriskolámban több helyen említettem már, ez tipikusan a légbe épített tudás, amely az első komolyabb technikai vagy pszichikai nehézségnél (például lámpaláz) kártyavárként fog összedőlni. Ám a gyors játék mellett legalább olyan nehéz a zenedarabot szélsőségesen lassúra állított metronómmal lejátszani. Ezt neveztem el én „szuperlassításnak”. Próbáljuk meg, rendkívül hasznos gyakorlat, mert kőkemény alapozást biztosít a tanulónak!
Semmilyen létező gyakorlatnak nincs sebességbeli felső határa. Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű, kezdő ujjrendű skálavariáció (ilyen például a Dupla nevű) is lehet teljességgel lejátszhatatlan nagyobb sebességgel. Tehát minden megtanulandó gyakorlatnak kétféle jellege van:
-
elsődlegesen technikai (betanulási),
-
másodlagosan gyorsítási.
Javaslatom, hogy ezen sorrendet soha ne keverjük össze!
Van itt azonban egy fontos, tisztázandó probléma. A cél természetesen a gyakorlat teljes felgyorsítása, egészen "bele a csillagokba". Ám ez a középszinten lévő tanítványnak semmiképpen sem fog menni lineárisan. Magyarán, ugyan a végletekig gyorsíthatja a gyakorlatot, ám a tanítvány akárhogy is próbálkozik, a sebesség nem fog továbblépni egy adott, aktuális tudásszinten. Ez fontos megállapítás, mert nemcsak arról van szó, hogy megtanultuk az optimális mozdulatsorozatokat, majd utána jöhet a gyorsítás a végtelenbe. Ezen köztes tudáshatárnak megállapítása a következő:
-
gyorsítsuk a gyakorlatot egészen az aktuális tudásszintig. Szakmai tapasztalatom szerint ez triola-alapú skálavariációknál (ez a Skálavariációk című fejezet Tripla-sorozata, azaz 000-111) általában T = 110-120, de engem ne okoljon senki, ha ez az érték másoknál esetleg kisebb.
-
Ezután rövid időre tegyük el a gyorsítási gyakorlatot és vegyünk új skálavariációkat vagy új zeneművet.
-
Kis idő elteltével (1-2 hónap, bár erre nem lehet megállapítani konkrét időintervallumot) megint vegyük elő a gyorsítási gyakorlatot és a skálavariációval újfent próbáljuk meg áttörni a hangsebességet ☺.
A metronómmal való gyakorlás célja a ritmus tökéletes elsajátítása és nyers gitártechnikával való ötvözése. Mindenki készüljön fel arra, hogy ez nem fog könnyen menni. A ritmus fejlesztésének azonban léteznek más gyakorlatai is, ilyen például két egyszerű dobütő vásárlása, amelyekkel aztán kedvünkre leverhetjük kedvenc zenéinket a puffon vagy a nagymama húsos fazekán. A viccet félretéve, a békés egymás mellett élés figyelembevételével mindezt valóban megkísérelhetjük azért, hogy a ritmus egészen a vérünkké váljon. Más kifejezéssel élve, a cél egy olyan "belső metronóm" kifejlesztése, amely bármikor át tudja venni az irányítást, ha a külső valamilyen ok miatt megszakad.
Miről is van szó?
Sokszor hallhattunk már olyan dalokat, amelyekben ritmikai leállások vannak, majd a zene hirtelen megint újrakezdődik. Egy-kettő ilyet én is tanítok. Az ehhez hasonló zenéket többségükben a stúdióban úgy vették fel, hogy az egyik hangsávon volt egy metronóm, amit később letöröltek. Így meglehetősen könnyen ment a felvétel, de mi van akkor, ha a tanítványnak a kész zenével kell együtt játszania? Az egyedüli megoldás a belső metronóm kifejlesztése, amely abban a pillanatban indul el az elmében, mihelyt a zene ritmusa "kint" abbamarad.
Érdemes elolvasnunk a művésznő sztoriját! Hogy miért itt van publikálva, az majd az élménybeszámolóból kiderül...
"Egy tudományos kísérleten voltam 2010-ben. A feladatokat egy 12 m2-es, természetes fénytől elzárt, hangszigetelt szobában végeztették el. A fejemre összesen 64 darab elektródát helyeztek, amelyekkel mérték az agyhullámaimat, az arcomra is került egy-kettő, ezért nem szabadott az arcizmaimat sem mozgatni, illetve lehetőleg csak fél másodpercenként pisloghattam.
Többféle vizsgálatot végeztek, de a legemlékezetesebb az volt, amikor a kezembe adtak egy joystickhez hasonló dolgot, amin csak egy gombot kellett nyomogatnom. A feladat abból állt, hogy pontosan 2 másodpercenként kell a gombot megnyomnom 5 percen keresztül. (P.L. megjegyzése: ez a feladat tehát meglepően hasonlít a belső metronóm gyakorlataihoz.)
Csak annyi könnyítést adtak, hogy meghatároztak egy időintervallumot (pontosan 1:50 és 2:50 között), tehát lehetett a 2 másodperchez képest oda-vissza 1/2 másodpercet tévednem. Ezt két függőleges vonallal szemléltették egy képernyőn, nekem a két vonal közé kellett „gyűjtenem” a pontokat.
Elég nehéznek tűnt, ezért az elején próbákat is csináltam. Ez annyiban különbözött az élestől, hogy láttam, éppen hova gyűjtöm a pontokat és tudtam korrigálni, azaz lassítottam, vagy gyorsítottam.
Ezután már csak 10 másodpercig mutatták a képernyőt, majd az is elsötétült és teljesen magamra voltam utalva, semmilyen zaj nem szűrődött be kintről, pedig mindent megtettem, hogy valamit elcsípjek. Nehezítésnek még egy fülhallgatót is kaptam, onnan jöttek az ütemmel abszolút nem egyező hangok teljesen véletlenszerűen kb. 5-7-10 másodpercenként.
Ezt megcsináltam hatszor és a várakozásaimmal ellentétben a legrosszabb teljesítményem 98 % volt, tehát az ütemtől maximum 2 %-ban tértem el. Persze nagy volt az értetlenség a stáb részéről, mert a professzort a kísérlet beállításakor nehezen sikerült meggyőzni, hogy a hibahatár (itt még felhasználható az anyag) azért legyen 9-10 %, hogy lehessen bónuszpontot is kapni, akinek egy kicsit rosszabbul sikerül. (A kísérletet vezető hölgy meg is jegyezte: „Még jó, hogy nem maga volt az első alany!”)
Persze nem kellett sokat gondolkodnom, miért van az, hogy hatszor 5 percen keresztül azonos ütemben tudok gombot nyomni…
Természetesen a metronómnak köszönhetem ezt, pedig amikor megismerkedtem vele, egyáltalán nem volt felhőtlen a kapcsolatom a gonosz kis törpével. El is tört a hátsó kitámasztója egy „szeretetteljes” gyakorlós délután során. Nem hittem volna, hogy ilyen furcsa sikerélmények is érhetnek még vele kapcsolatban. De úgy látom, megéri a metronómmal szenvedni!
A következő sikerélményt már a színpadon szeretném megélni. ☺"
A problémák feszegetése előtt olvassuk el együtt az egyik internetes olvasóm hozzám írott levelét!
"Már egész jól
belejöttem a skálázásba..., éjt nappallá téve mozognak az ujjaim a gitáron...☺
Már a tetrachord skáláknál járok. Ma eszembe
jutott, hogy célszerű lenne metronómot használnom. Csak egy gond van: valahogy
nem tudok hozzá igazodni. De ez nem azt jelenti, hogy eddig szörnyen
ritmustalanul játszottam, hanem inkább azt, hogy zavaró tényező lett. Igaz, a
mai csak az első alkalom volt a használatban.
Én úgy gondoltam (jelzem lehet rosszul): az az időköz, ami 2 taktus (azaz 2
metronóm kattanás) az egy egész. Ezen az elgondoláson elindulva kezdtem a
tetrachord skálákat, ahol ugyebár egy húrra 4 hang jut, egy megpengetett hangot
negyednek vettem, tehát egy húron lejátszott 4 hang ad egy egészt. Ez ment is,
mert minden húron egy egész hosszat játszottam, tehát összesen hatot, visszafelé
is hatot, ami 12. Ez eddig príma... Na viszont: mikor az alapskálákat kezdtem
el gyakorolni, a metronóm teljesen összezavart, mivel itt már nem tudtam ezt a
húronkénti egy egész felállást véghezvinni. A másik probléma, hogy nem 24 hang a
skálahossz, hanem csak 18. Summa summarum, egy nagy káosz kerekedett ki, amit
célszerű lenne orvosolni. Ezért fordultam Önhöz, hogy mi lenne az alapvető
alternatíva a metronóm helyes használatára? Alapjában véve egy megpengetett
hangnak egy negyedet kell kitennie vagy ez nem mérvadó, azaz lehet bármekkora
(fél, nyolcad, tizenhatod,.... stb.)?
Remélem nem voltam nagyon érthetetlen. Elnézését kérem, ha szakmai butaságokat
írtam...
További jó munkát!"
Természetesen nincsenek buta kérdések, csak buta válaszok. Az oktató számára a kérdések nagyon hasznosak, mert mindig megmutatja azt az irányt, azt a sötét foltot, amely felé a magyarázatokat ki kell dolgozni, be kell tömni...
Én egyre jobban úgy látom, hogy aki képes adott sebességű metronómra egy adott skálát, de legfőképpen egy adott skálavariációt lejátszani, az nagyjából már tud gitározni. Ezzel a kijelentéssel nem mindenki fog egyetérteni; mindenesetre szakmai véleményem szerint ez a fajta tudás sokkal jobban konvertálható át bármelyik zenei stílusba, sőt akár az improvizációba, mint egy középszerű rock-gitáros blues-alapú tudása, amely mögött nincsen sem rendszerezett technika, sem zeneelmélet. Tudom, mert sok ilyen tanítványom volt...
A magánoktatás során tehát én az egyik legnagyobb hangsúlyt a metronómra történő játékra helyezem. Nem könnyű ezt megtanulni és az oktatónak is nagyon kell vigyáznia, mert a metronóm elhamarkodott erőltetése komoly technikai hibákat okozhat a kezdő tanítványnál. (Ez elsősorban a folyamatos fel-lepengetés összeomlása.) Ám bizonyos szint felett mindenképpen be kell vetni ezt az alapozó eszközt és utána már csakis ezzel szabad dolgozni.
A kezdő tanítvány még nehezen tudja értelmezni a metronóm és a lejátszandó zene közti kapcsolatot. Tipikus kezdőhiba, hogy egyszerűen nem tud belépni a metronóm ütéseibe, később pedig az ütésekkor vagy siet vagy késik. Ám a téma kidolgozása előtt először analitikus módon állapítsuk meg a valós problémákat, amelyek egyike például a fenti kérdés is:
-
Hova esnek a metronóm-kattintások?
-
Mi a kapcsolat a metronóm-kattintások, a hangjegyértékek (negyed, nyolcad, tizenhatod, stb.) és a skálaszerkezet között?
A zene legtöbbször -ez főként a könnyűzenére igaz-, ritmikailag zárt és ezért ritmikájában könnyen modellezhető. Ha ez megállapítás nem volna igaz, nem működne a kottaírás, tehát a zenét írásban nem lehetne rögzíteni. A kottaírás módszere azonban képes a ritmika tökéletes lemodellezésére. A metronóm-kattintások mindig azt az alaptempót adják, amelyet a zeneszerző a zeneműnek vagy skálázás esetén a gitáros saját magának választ. Már említettük, hogy ez mértékegységében a taktusszám, amely tehát azt jelenti, hogy 1 perc alatt hányat kattint a metronóm.
A folkgitár-pengetések című fejezetben ezt a ritmus-modellező eljárást egy kissé más szemszögből már említettük, sőt ki is használtuk. A metronóm-kattintás azt mutatja meg, hogy a zene milyen gyorsan múlik az időben, ebből következően ábrázolása mindig lehetséges ciklikusan. Kitűnő ötlet volt erre az óra felhasználása...
...ahol tehát egészkor fog a metronóm-kattintás elhangozni (egész értékű hangjegy). Ez az alapegység, ehhez viszonyul aztán a zenében, a skálában az összes hangérték. Mert hiszen 1 metronóm-kattintás alatt játszhatunk 2 hangot is (fél értékű hangjegyek)...
vagy 3 hangot (triola)...
vagy 4 hangot (negyed)...
vagy bármilyen mennyiségű hangot (nyolcad, tizenhatod, stb.):
Vegyük észre, hogy minél több hangot zsúfolunk 2 metronóm-kattintás közé (1 periódus, skálavariációk esetén ezt 1 ciklusnak neveztem el), annál gyorsabb lesz a lejátszandó zene.
A tizenhatod értékű hangjegy azt jelenti, hogy 1 ütemen (1 fenti perióduson belül, azaz 2 kattintás között) 16 darab hangot kell lejátszanunk. Ne ijedjünk meg ettől a hangmennyiségtől: nem olyan vészesen gyors ez, de csakis akkor, ha a metronóm-kattogás lassú. Persze rémisztően nehéz 2 vészesen elnyúlt kattintás közé 16 darab egyenlő hosszúságú hangot betenni!
Mi tehát a megoldás?
-
A metronóm-kattogást időben elfelezzük. Ekkor nem 16, hanem minden 8. hangra lesz ütés.
-
A metronóm-kattogást időben elnegyedeljük. Ekkor minden 4. hangra lesz ütés.
-
A metronóm-kattogást időben elnyolcadoljuk. Ekkor minden 2. hangra lesz ütés.
-
A metronóm-kattogást időben eltizenhatodoljuk. Ekkor minden hangra lesz ütés.
-
A metronóm-kattogást időben elharminckettedeljük. Ekkor minden hangra kétszer lesz ütés.
-
stb.
Ugye értjük az emögött lévő közönséges törtes matekot? Mert ha nem, akkor mindenképpen meg kell állnunk, hogy ezen eltöprengjünk. (Obádovics József Gyula: Matematika - Közönséges törtek egyszerűsítése és bővítése, 30. oldal) A fenti gondolatmenet azt sugallja, hogy a ritmikai tagolódás játékszabályai szerint -amely tehát a közönséges törtek egyszerűsítésén és bővítésén alapul-, a metronóm kattintásait részben mi választhatjuk meg, hiszen ha a zene vagy skálavariáció túl gyors és a metronóm ehhez képest követhetetlenül lassú, akkor a metronóm-kattogást vehetjük (kétszer) gyorsabbra is. Ez egyébként az oktatás során természetes eljárás. Én a metronómütéseket tipikusan úgy veszem, hogy tizenhatodok esetében minden 4. hang kapjon kattogást, azaz 2 metronómütés közé 4 hangot kell betennünk.
A kottaírásban a ciklikusságot, a periodikusságot az ütemvonalak mutatják:
Konkrét gyakorlati alkalmazásuk:
A fenti Vivaldi-kottán a szabályos, függőleges ütemvonalakon felül többségükben harmincketted értékű hangjegyeket is láthatunk. Ha alatta metronómot kívánunk használni, a már ismertetett ritmikai tagoltság szerint a legegyszerűbben úgy állíthatjuk be, hogy minden 4. hangra essen 1 darab kattintás. Ekkor 1 ütemen belül (2 ütemvonal között) 3 kattintásunk lesz. Miért? Mert az ütemmutató itt 3/8 (lásd a kotta elejét!), ami azt jelenti, hogy 1 ütemen belül csakis ennyi hangunk lehet vagy ennek a közönséges törtszámú bővítései (vagy egyszerűsítései):
-
3/8 x 2/2 = 6/16
-
6/16 x 2/2 = 12/32
Az utóbbi 12/32 értéket könnyen le tudjuk ellenőrizni a fenti kottán, csak meg kell számolnunk a 2 ütemvonal közötti hangokat, amely tehát az ütemek többségében 12 db lesz, hiszen harminckettedekről van szó.
Most pedig azt nézzük meg, hogy a metronóm alkalmazásának szempontjából miért torzít a kotta! Először vázoljunk fel egy egyszerű, 4/4-es alapállapotot...
...amelyet a kotta elején, a (violin)kulcs mellett ütemmutató formájában is jeleznünk kell, még pedig ilyen módon:
Ez azt jelenti, hogy a 2 ütemvonal közötti részt, átvitt értelemben időegységet 4 egyenlő részre kell osztanunk:
Ám a szabványos kottajelölés nem ezt mutatja! Számoljuk csak meg a 2 ütemvonal (1 periódus) közötti részeket:
5 részt vehetünk észre! Ez a vizuális következetlenség -amelyet egyébiránt a klasszikus zeneelmélettől már megszokhattunk-, tanítványi félreértésekben tud tetőzni. Tehát tegyük fel még egyszer az egyik legfontosabb kérdést: hova esnek a metronóm-kattintások? A válasz már egyértelmű:
A metronómütés mindig az 1. hangra esik!
Ebből következően a metronómütés sohasem az ütemvonalra esik, bár elméletileg ez a vonal reprezentálja a periódus kezdetét...
...hanem az 1. hangra:
Ezért a legcélszerűbb volna a kottában ilyen módon jelezni a ritmust...
...ahol az 1. ütemvonal és az 1. hang tökéletes fedésbe kerül egymással.
Aki szerint a fenti gondolatmenet elmehábor szülemény, annak számára jelzem, hogy az ütemvonalas metronóm-hangsúlyozást...
...már követte el tanítvány, bár egy idő után érezte, hogy itt valami nem stimmel, hiszen 4 hangra 5 időegység keletkezett. A fenti ábrák ismeretében már megértettük ezen jelenség okát...
Ezek után könnyű beilleszteni a kottába a metronómütéseket (Vivaldi-kotta 1. sor):
Pontosan ezt a ritmikai beosztást játszom az alábbi felvételen:
Egy pillanatra vissza kell térnünk a bevezető kérdésre, ahol a Tisztelt Kérdező elvét egy apró hibát: összekeveri a skála technikai szerkezetét és a skálán alkalmazott variáció ritmikai értékeit. Természetesen a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz. A tetrachord-skálaszerkezet azt jelenti, hogy a skálát egy húrra nézve 4 hangból építjük fel, míg a trichord azt, hogy 3 hangból. Az egészen más kérdés, hogy technikailag melyik az optimális, de most nem erről van szó, hanem arról, hogy skálaszerkezettől függetlenül adott skálán melyik skálavariációt kívánjuk lejátszani. Egy tetrachord-skálán is tudunk triolákat (3 hangból álló egységeket) játszani és fordítva: egy trichord-skálán is képesek vagyunk 4 hangból álló skálavariációkat megszólaltatni. Ezért:
A skála gitártechnikai szerkezete ritmikailag semmit sem határoz meg! A skálavariációt bárhogyan, azaz bármilyen technikai szerkezetben le kell tudnunk játszani!
Hiszen mi van például egyhúros skálák vagy az egyfekvéses skálák esetében...? Ez az a pillanat, amikor észrevehettük, hogy egyetlen skálát milyen sokféleképpen tudunk lejátszani a gitáron (erről szól az Alapskálák IV. című fejezet). A skála technikai szerkezete tehát nem határoz meg semmit. Akkor mi teszi a különböző technikai szerkezetű skálákat lejátszhatóvá? A skálavariációkhoz, illetve a zenékhez köthető ujjrend, illetve a rajtuk egyedileg alkalmazott alapskálák, ami azonban már más kérdés...
Ugyanakkor a Tisztelt Kérdező elvét egy másik apró hibát is: megszámolja a skálában lévő összes hangot és ehhez viszonyítja a ritmikát. Ez probléma, mert a kettőnek szintúgy nincs köze egymáshoz, azaz előbb-utóbb a számok nem fognak passzolni. Ahogy már említettem, a trichord-skáláknál a legfontosabb a nyers technikai koherencia, ezért lesz a legfontosabb szólótechnikai elv a minden húron 3 pengetés kigyakorlása (mert "a cél a gyors és biztonságos játék elérése, a többi szerintem részletkérdés"). Az ilyen módon felépített skála a gitáron nagyjából 2 és fél oktávossá bővül. Valójában ez a terjedelem tökéletesen mindegy, mert a cél nem a skála hosszának behatárolása (amit egyébiránt eddig az összes gitáriskola hirdetett, mondván: "ez az F-dúr skála, belső szerkezete: 2 egész - 1 fél - 3 egész - 1 fél, tessék megjegyezni!", stb.), hanem a nyers gitártechnika kigyakorlása.
Summa summarum, mindegy, hogy egy skálának hány valós hangja van a gitáron, milyen technikai alapelvek szerint építjük fel, azaz milyen skálaformátumban jelenik meg a gitár húrjain, mert ezeknek semmi közük nincs a zene ritmikájához.
Selmeci Viktor metronóm-számításai
Selmeci Viktor programozó...
...arra kereste a választ, hogy az egyre gyorsuló metronómkattintások közé tett különböző ritmikai értékű hangok valójában hány másodpercig tartanak. Vizsgálódása tehát a már megszokott, tipikus, de mindig leleményes analitikai turkálódás, amely általában a műszaki értelmiségiekre jellemző. Ők próbálnak mindenféle egzakt módszerrel a zene "végére járni", hátha ez a zenének nevezett rejtély ilyen módszerekkel mégis megoldható. Alább tehát az Ő munkáját olvashatjuk...
A táblázat belseje mutatja, hogy a megadott taktusszámmal a megadott hangjegyeket pengetve 2 egymás utáni pengetés között mennyi idő telik el (másodpercben):
A táblázat 3. oszlopa mutatja, hogy a megadott taktusszámmal a megadott hangjegyekből 1 másodperc alatt hányat pengetünk:
Azt hiszem a kapott értékek a kezdők számára csakis arra jók, hogy halálra rémüljenek tőlük, ám haladók számára már izgalmas, ostromra érdemes kihívás...
A Midronome - Tóth Tamás programja
Bárminemű saját szövegelés helyett mutatkozzon be maga a szerző, aki egyébiránt folyékonyan társalog szinte az összes programozási nyelven!
Elöljáróban az indokokról: Mint az előbbiekben láthattuk, számítógépre létezik ingyenes metronóm (több is). Néha azonban előfordul, hogy nincs a közelben gép, metronóm mégis kellene, ilyenkor jön jól a MIDRONOME ;o)
Hogy mi is ez? A MIDRONOME egy Java MIDlet vagyis egy olyan kis progi, amit (elméletileg) minden Java-t futtató telefonra fel lehet tölteni és használni. Megalkotásakor az elsődleges cél az volt, hogy a lehető legstabilabb ütemet adja, függetlenül a telefon processzorának sebességétől – magyarul olcsó telefonokon is használható legyen. (Az internetről több hasonló ingyenes és fizetős termék is letölthető, de az én „olcsó” telefonomon egyik sem adott stabil ritmust, ezért ugrottam neki.) Hosszas próbálkozás után arra jutottam, hogy az egyenletes ütem csak úgy biztosítható, ha a beépített MIDI sequencer-nek röptében generálok egy megfelelő MIDI stream-et. Így sajnos pontos vizuális visszacsatolásra nincs lehetőség, de ez nem is baj, mert legalább a processzorterhelés minimalizálásával a mobil kütyü akkumulátorát sem fogyasztjuk feleslegesen. Egy szó mint száz, a MIDI és MIDlet sok „MID”-je beépülve a metronómba, megszületett a MIDRONOME – elmés mi ;o)
Mindenesetre a program elkészült
és használhatónak tűnik bár valószínűleg nem hibátlan. Pár elérhető telefonon kipróbáltam,
de ugye ez elég limitált mennyiség, úgyhogy ha Neked nem megy, bocsi. Dobj egy mail-t
a 
gitariskola.hu-ra és ha valahogy reprodukálni
tudom a hibát (mondjuk találok a környezetemben olyan telefont, amin előjön) és
lesz rá időm, akkor igyekszem kijavítani. Ha van valami ötleted, amivel jobbá tehetném
a progit, akkor is írhatsz. Főleg, ha Te értesz a J2ME programozáshoz és segítenél
jobbá tenni, vagy csak érdekel a forráskód, ne maradj szótlan. Magyarul tehát minden
hozzászólás jöhet a fenti, spammer-ek miatt kicsit furán feltüntetett e-mail címre.
Ja, a program jelenleg csak angolul és magyarul tud (a telefon beállítása alapján).
Ha valaki más nyelvek támogatását is szeretné, akkor szintén jelentkezzen és persze
szerezzen valakit, aki azt a pár szót, amit a progi használ megírja nekem az adott
nyelven ;o)
A telepítéshez sajnos nem tudok részletes útmutatást adni, mivel ez minden mobil kütyün egy kicsit más. Két fő lépés azért adja magát:
-
valahogy a telefon memóriájába kell juttatni a midronome.jar fájlt (letöltés alább) akár adatkábelen, infra-, vagy bluetooth-kapcsolaton keresztül vagy közvetlenül a telefonba helyezhető memóriakártyára másolva (ha van ilyen).
-
A telefon található valamilyen fájlkezelőben meg kell keresni a midronome.jar fájlt és elindítani. Ezután egy pár egyszerű kérdést kap az ember - biztosan telepíteni akarja-e meg ilyenek - plusz egy figyelmeztetést, hogy a program nincs digitálisan aláírva. Mivel egy megbízható digitális aláírás pénzbe kerül, (mégpedig elég sok pénzbe) ezért nincs ilyen ezen az ingyenes programon. A digitális aláírás amúgy is csak azt biztosítja, hogy a programot tényleg az készítette, akinek a neve rá van írva, azt nem, hogy a program hibátlan vagy biztonságos a használata.
 |
Röviden a használatról: |
|
Az OK gomb (vagy hogy hívják
a navigációs gombok közepét) megnyomására az aktuális MIDI lejátszás újraindul.
Hogy miért van ez a látszólag értelmetlen funkció? Mint említettem elsődleges szempont
volt, hogy lehessen a metronómra számítani – technikai okok miatt (max. 64k MIDI stream size limit) sajnos csak valamivel
több mint 8100 ütésen keresztül lesz pontos, aztán (az automatikus újraindítás általam véletlenszerűnek
tapasztalt késlekedése miatt)
várható egy pontatlan ütés. |
|
Még egy dolog: a progi ingyenes,
úgyhogy ez és csak ez van. Nincs support, nincs garancia, nincs felelősségvállalás
semmilyen szempontból. Azzal, hogy letöltöd a progit elismered, hogy a használatával kapcsolatos minden felelősséget vállalsz, a hardver
meghibásodástól kezdve az elmaradt profitig, meg minden ilyesmi. (Mellékesen megjegyzem,
hogy ha valaki átrágta már magát
a szoftveróriások által sok pénzért eladott programok licensz-szerződésén, akkor láthatta, hogy tipikusan csak arra vállalnak garanciát,
hogy az adathordozón (pl. CD-n) 2-3 hónapig rajta lesz a termék. Vicces.) Ja és
persze senki ne használja olyasmire, amin emberélet múlhat (pl. repülőgépek irányítása
– viszont mindenképp írd meg hogyan csinálnád, mert érdekelne ;o) Ettől függetlenül,
ha nem bíznál a progiban, a forráskódot szívesen odaadom „elemzésre”, csak azért
nincs kint közvetlenül letölthető formában, mert szeretném tudni hányan és milyen
okból kíváncsiak rá.
A MicroEmulator project jóvoltából lehetőség nyílik rá, hogy használat előtt a programból valamicskét lássatok. Ez egy emulátor, nem biztos, hogy 100%-ig ugyanezt látod a telefonodon, vagy hogy egyáltalán működik, de mégis valami. Mielőtt azonban ide kattintasz figyelmeztetlek, hogy a MicroEmulator és a Java Garbage Collection közös csodája, hogy az emulátor ablakának bezárása után jó idő eltelhet míg a kattogás abbamarad - próbálom megtalálni a módját, hogyan lehetne ezt a problémát eliminálni. Addig is, a böngészőből való kilépés azonnali segítséget nyújt...
First of all: what is it? MIDRONOME is a Java MIDlet, a small program that runs on all mobile devices supporting Java MIDP 2.0 profile. My primary aim was to create a free metronome as portable as possible with reliable accuracy of ticking sound. Unfortunately low cost mobile phones (like mine for example) have quite slow processor so Java running speed is vary and timers are unreliable. The only way I've found to solve this problem is to generate a MIDI stream on-the-fly and play it with built-in Media Player of MMAPI. All these MIDlet and MIDI made my metronome to be the MIDRONOME ;o)
How to use? First you have to install mindronome.jar (you can find download section below) to your mobile device. I cannot give you a step-by-step guide, because the install process differs a bit on almost every device, but there are two main steps:
-
copy jar file to the memory of your device using data cable, infrared, bluetooth connection. If your device has memory card slot, you can copy the data to a memory card directly then insert it into you device.
-
Locate the jar file with some kind of file browser you can find on you phone then execute it. Some questions may be asked by the installation process like "are you sure" and "where to install".
Also you may get a warning that the program is not digitally
signed. The only reason for this message that an official
trusted signature cost money, in fact too much money for me,
especially for non-profit project. Please keep in mind that a
trusted digital signature doesn't mean that the program is
bugfree or totally safe to use, only the provider's identity is
assured.
After you installed and started MIDRONOME you should hear it
ticking. The default rate (60 bpm) can be adjusted freely
between 24 and 400 bpm by arrow keys (±10 by pressing up and
down or ±1 by pressing right and left), or you can set the
required rate directly by using the number keys. When you are
adjusting required rate bpm label becomes red. After a short
time of inactivity, the program adjusts ticking to the required
rate and bpm label becomes black again, this way you'll always
know if you hear the correct tempo or not. On Settings page it
is possible to change the tone and instrument of the ticking
sound. All changes are saved into Java Storage, so every time
you starts the application you'll get it as you left it last
time - this is the reason why MIDRONOME has no pause support.
MIDRONOME is
free and provided "AS
IS", so it comes without support or warranty of any kind,
please keep it in mind before
download it. The source code is also free and
available, only an e-mail to gitariskola.hu is required because I'm curious of your reason of getting it.
Any suggestions or feedback are also welcome on this address, so
feel free to contact me.
Thanks to MicroEmulator project there is a chance to try the program before download it if you have a Java enabled browser. Please keep in mind: this is an emulator, it is not guaranteed that you'll see the same thing on your phone or even it works with your browser. Warning: thanks to MicroEmulator and the magic of Java Garbage Collection, it may take some time to stop ticking even after closing emulator window, so please be patient or close your browser to stop Java Runtime process. Click here to open emulator window.
