Kritikai fórum IV.

Művészeti koncepció

 

Többször említettem, hogy Gitáriskolámnak nem célja a „magas művészet” terjesztése. Noha ezen irányba mozdul, pusztán azért, mert úgy vélem az igazi zenész hosszabb távon többet tanulhat Bachtól, Mozarttól és a többi, hasonló tehetségű géniusztól, semmint napjaink könnyűzenei iparosaitól. Az alfejezet címe egy halvány utalás arra, amit voltaképp sohasem fogok olvasható formátumban kidolgozni, legfeljebb személyes tanítás során az arra érdemeseknek szóban átadni. Egyrészt nem vagyok művész, másrészt ez a tankönyv a gitárjátéknak csak egy technikai megközelítése és többre nem is nagyon törekszik.

 

Arról van szó, hogy egy műalkotást a forma és tartalom egésze határoz meg. Attól, hogy tökéletes technikával lejátszunk valamit, még nem jutottunk közelebb a tartalom megragadásához. Mondanom se kell: az utóbbiban van a zene igaz lényege. Erről talán a zeneakadémiákon tudnának csak többet nyilatkozni, ahol egy bizonyos tudásszint után a növendékek már nem technikai, hanem művészeti kérdésekkel foglalkoznak. Például:

(Belátom: a tartalom felé is legtöbbször a technikával kell közelíteni, tehát ezek valójában nem elvont, elméleti kérdések.)

 

Persze mindez csakis akkor merülhet fel, ha arra érdemes zenével foglalkozunk. De ne felejtsük el: a zene ilyetén megközelítése igenis létezik és voltaképp sokkal erősebb, lényegesebb, mint a technikai. A tartalom megragadása nélkül a tehetséges gitáros lelketlen virtuóz marad.

 

Egyesek Malmsteen-t, az első igazi gitárvirtuózt is annak tartják. Szerény véleményem szerint (amit sohasem próbáltam másokra erőltetni), ő már nem iparos-kategória. Malmsteen klasszikuson nevelkedett és ez még a skáláiból is kihallatszik. Ez az én szememben már egy jó pont. Igaz, hajlamos az öncélú skálafutamokra és egyéb zenei „vagdalkozásokra”, sőt a színpadon igen sűrűn ripacskodik és véleményem szerint már régen kinőtt abból a korból, amelybe magát testhezálló rocker-vértje által belegyömöszöli. Ám felvételeiben sokszor léteznek olyan zenei pillanatok, amelyekben én komoly tartalmat vélek felfedezni. Ez nálam úgy jelentkezik, hogy érzelmileg egy kicsit "megindulok". Nevetséges kijelentés, de Wagner "Trisztán és Izolda" előjátékának hallatán egyenesen lefordulok a székről. Azt hiszem az az igazi zene, amely ilyen hatásokra képes.

(Hogy egyáltalán koncepcionálisan egy könnyűzenei számban kifejezést és tartalmat fedezhetek fel, ez számomra már önmagában véve csoda, hiszen a mai zenének nagyobbrészt csupán dallamai vannak.)

 

Természetesen a zene művészetként való értelmezése nem szorítkozhat kizárólag a komolyzenére.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Gondolkodj!

A művészetet nem a műfaja, hanem a művelésének szintje határozza meg.

 

Ezután talán érthető, hogy Malmsteen-t miért nem soroltam az iparosok kategóriájába. Éppúgy tehát, ahogyan a komolyzenén belül is léteznek botrányos alkotások és előadások.

 

A fenti állításokból következően a zene művelése nemcsak szimpla technikai vagy jól behatárolható szellemi tevékenység. A magam részéről például nem tudom elképzelni Mozart hiteles zenei tolmácsolását életének, gondolatainak alapos ismerete nélkül. Azon érdeklődőnek, aki „komolyabban” érdeklődik a zene művészete iránt, szerintem minimum amatőr zenetörténésszé kell válnia. Én úgy látom, ez egyáltalán nem válik a komoly-, vagy éppen a könnyűzenész hátrányára. Jónéhány olyan könyv létezik, amelyek izgalmas betekintést engednek a zenetanulás és az alkotás hihetetlenül fáradságos folyamataiba. A teljesség igénye nélkül néhány az általam olvasottak közül (az életrajzokat nem említem):