Jam session
(video és mp3)
Vedres Balázs és Pénzes László
A címadó kifejezés zenészek spontán összejövetelét jelenti, általában (és remélhetőleg csakis) örömzenélés céljából. Szerintem a legjobb zenék legtöbbször ilyen alkalmakkor születtek és születnek. Egy összejövetelhez nyilvánvalóan több személy szükséges, ám bátran állítom, hogy Bach, Mozart és a többi géniusz a maga módján -meglehet sokszor egyedül-, szintén játszott "klasszikus" jam-session-t. Cézar Franck például életének nagyobbik és persze boldogabb felét egy templomi orgona meghitt félhomályában töltötte és legértékesebb művei éppen ott, az improvizáció szent ihletettségében keletkeztek. Egyértelműen mi nem fogunk, mivelhogy nem tudunk az alkotás eme géniuszi magaslataira törni, persze az sem képes rá, aki az ellenkezőjét hirdeti, de hát ezt a téveszmét hagyjuk meg neki, elvégre olyan jól érzi magát benne. Ám a zene nemcsak a géniuszok sajátja, hanem minden érdeklődő emberé. Ez a fejezet azt tükrözi, hogy a jó zene az embert jó irányba formáló közkincs...
Az alább megjelenő személyek tehát nem egyszerű skálagyáros gitárosok, hanem modern "szamurájok", akik (kivéve persze a fiatalokat) általában saját hivatásuk elismert szakértői, nem elhanyagolhatóan igen komoly élet-, és egyéb elvekkel. Ennek egyik, sokszor jelentős szelete a zene művelése, a maguk intellektuális, sokszor már filozofikus módján. Épp ezért sok zenében nem lesz sebességi világrekord-döntögetés, annál több mély, emberi érzelem. Tehát szinte azonnal meg is érkeztünk a lényeghez, a zene ön-, és "máskifejező" voltához. Ez általában sok gitárosnak, főleg az idősebb korosztálynak elég, hiszen pusztán ezért is tisztességgel meg kell küzdeniük. Ám ha sikerül, személyes tapasztalataim alapján túlzás nélkül állíthatom, hogy emberi boldogságot látok és ennél többet egy oktató nem is kívánhat magának.
Természetesen a felvételek nem mentesek a kisebb hibáktól, (aminthogy Malmsteen felvételei sem). Mindenki hibázik, mindenki hibázott, tehát bizonyos határok között ez nem is oly fontos, ezért a hibákat benne is hagytam a felvételekben. A lényeg a zene pillanatnyi hangulata, varázsa, amelyet a flamenco-zene egy még plasztikusabb szóval ír körül: mágia! Én Szjatoszlav Richter, a valaha élt egyik legnagyobb zongoraművész útmutatását követem: ha a zenében érződik mágia, akkor az ki fogja oltani a kisebb hibák okozta averziót.
Szándékomban áll minden improvizáció után egy kis szakmai véleményt mellékelni. Senki ne becsülje túl ezen megjegyzéseket, ezt jómagam sem teszem, csupán baráti vélemények ezek, amelyek soha nem lesznek elmarasztalóak (kivéve, ha azokat magamhoz intézem). A fentiek alapján azt hiszem már megértettük, hogy miért...
Ami az egyéb személyek publikálását illeti: ez a jog csakis haladó tanítványaimat és közeli gitáros ismerőseimet illeti meg...
A fejezetben publikált zene szellemi minőségét a gitárosok mögött lévő életnagyságú Gustav Mahler-portré szavatolja ☺.
Funk!
Szakmai vélemény
Az improvizáció -amint az első hallatakor már kiderült-, gondos, alaposan megtervezett mérnöki munka eredménye. Miki mérnökként valóban ilyen aprólékosan dolgozik, bár nyilvánvalóan a mérnöki munka aprólékossága mindenhol létkérdés. Improvizációjában felismerhetőek azon technikai sablonok, amelyeket igen gyorsan tanult meg és aztán eme sablonokat szintúgy meglepő gyorsasággal és mély fantáziával használt fel. Mikinek tehát sok nem kellett, hogy szunnyadó kreativitása kibontakozzék, inkább csak a helyes irányba való, abszolút diszkrét terelés. Személyes sikerként azonban nem ezt, hanem azon tényt könyvelem el, miszerint múltkoriban Bach és az egyetemes zene egyik legfontosabb műve a "Das Wohltemperiertes Klavier" iránt érdeklődött.
Miki, az improvizáció elején azt a pentatonos közhelyet nekem már nem lehet eladni ☺!
Improvizáció C-dórban
Szakmai vélemény
Miki, le vagyok nyűgözve! A szó minőségi és nem közhelyszerű értelmében ez a zene slágergyanús!
Ugyanis Miki ebben az improvizációban két lényeges dolgot bizonyít be:
-
képes nemcsak moll-pentatonban, hanem alapskálákban is gondolkodni,
-
képes egy kitűnően hangzó dór-alapmotívumot kitalálni, utána azt ízlésesen kidolgozni, sőt továbbvariálni, majd lezárni (ugyanúgy, amint a nagy elődök tették).
Kiemelten tetszik a szám vége, ahogy Miki visszatér az alapmotívum egy részletéhez és ismételve azt hagyja a dalt lecsitulni. Miki, ez már koncepció a javából! Az improvizációban egyébként felfedezhető egy-két Pénzes-féle módszertani elem, például a "visszalépéses" nevű haladó skálavariáció és az egyhúrosok végtelen szeretete, de hát Shakespeare műveiben is felfedezhetjük az A betűt, amit hőn szeretett óvónénijétől tanult ☺.
Improvizáció E-lídben
Szakmai vélemény
Véleménytől függetlenül a Tisztelt Látogató mindenképpen kuriózumot tanulmányozhat az improvizáció letöltése esetén. Ugyanis alapskálája nemhogy szokatlan, hanem klasszikus értelemben majdnem teljesen kihalt hangnem, a líd skála. A legjobb tudomásom szerint ezzel a skálával nagyobbrészt csak a gregorián zenében találkozhatunk és olyan zeneszerzőknél, akik a fennkölt, nemes gregoriáni hangulatot szerették volna felidézni (lásd például Anton Bruckner "Os justi" című motettáját a Kritikai fórumban.) Ez tehát a tehetség mellett merész és egészen eredeti vállalkozás volt, amihez nekem nem biztos, hogy lett volna bátorságom...
Az improvizáció szerintem nem "spontán" zajlott le, inkább -ahogy Mikitől eddig megszokhattuk-, gondos tervezés végeredménye, amely valószínűleg úgy történt, hogy Miki nagyjából megtervezte és begyakorolta a főbb zenei gondolatokat, majd ezen variációk felbukkanását főként a pillanat ihletettségére bízta.
Az improvizációnak csodálatos, szemlélődő hangulata van és amit én személy szerint nagyon szeretek: "időtlen" zene ez. Erről mondta Kosztolányi: "...egy percre megfogom, ami örök, lepkéket, álmot, rémest, édeset..."
Az ostoba, analitikus megjegyzések helyett inkább hallgassuk meg százszor...
Enjoy...
7/4-es E-fríg backing
Szakmai vélemény
Miki mostanában bűvölten topog az Álomgyár, közismertebb nevén a Dream Theater zenei intézménye előtt. Főleg az együttes aszimmetrikus ritmusai nyűgözték le Őt olyannyira, hogy hevenyében gyártott is egy hasonló backing track-et. Ebben az alapban tehát nincs szóló, ellenkezőleg: éppen a mi feladatunk hajlékony szólómotívumok kidolgozása. A másik érdekesség, hogy a backing track E-fríg hangnemben van, amely hangnem a neoklasszikus metal-stílus egyik fő sajátossága. A felvétel minősége nem a legjobb, de kárpótoljon minket mindezért a híres Jene-féle zenei eredetiség...
Blue Bossa
Szakmai vélemény
Balázs egyik improvizációja már publikálására került az Egyhúros gyakorlatok című fejezetben. Azt is napokig fütyörészte egyik barátom. Bevallom, én egyre jobban szeretem Balázs improvizációt hallgatni, mert kiemelten képes az egyébként is rendkívül mély érzelmeit zenébe önteni. Gitárstílusa már jelentős mértékben kialakulóban van, néhány hónapja ehhez választott egy Ibanez mesterhangszert, amelynek nagyon meleg, meghitt hangja van. Ettől és folyamatos fejlődésétől improvizációi egyre árnyaltabbá és fantáziadúsabbá válnak. Ez az árnyaltság meglehet olyan mértékű, hogy voltaképp már közölni is akar velem valamit, csak én vagyok fogyatékos annak megértéhez ☺...
Wild June
Szakmai vélemény
Bevallom őszintén, én ezzel a backing track-kel elsőre nem tudtam sokat kezdeni (nem az én stílusom), Balázs kezei között azonban azonnal életre kelt. Nagyon tetszik, hogy az improvizáció harmonikusan követi a backing track érzelmi hullámzását, annak így határozott meditatív jelleget kölcsönözve. És valóban erről van szó, ezt az improvizációt Balázs együltében vette fel, azaz előtte nem tervezett zenei frázisokat. Az egész gitározást szerintem egyébként is lélek-, és testgyógyító terápiának fogja fel.
Some day after a while
Szakmai vélemény
Balázs páratlan ösztönnel tudja kiválasztani azon alapokat, amelyekből aztán képes a legtöbbet kihozni. Én a jelen alapot nem tartom könnyűnek annak ellenére, hogy néhány hatásvadász sablonnal és skálahegyekkel "el lehetne intézni". Balázs azonban a nehezebb utat választotta: a tőle megszokott módon (és természetesen sikerrel) kísérletet tett árnyaltabb zenei gondolatok kidolgozására. Az improvizáción érződik a "szent révület" állapota, azaz amikor már nincsenek az emberben pszichés és egyéb gátak a zene lélekből való kitörésére. Ilyenkor a gitár és ember egy.
Last Horizon
Szakmai vélemény
Balázs ezt a backing track-et Brian May (Queen) hivatalos weboldalán találta, amelyet ő a rajongók iránti apró ajándéknak szánt. Ebbe a zenébe tette bele Balázs saját zenei gondolatait, így mintegy duettet gitározva Mr. Brian May-jel (ugyanis a file közepén Brian gitározik egy rövid ideig). Furcsa lesz az, amit mondok, de szerintem Balázs főként "érzelmeiben" fejlődött sokat. Ez alatt azt értem, hogy egyre több és mélyebb érzelmet képes improvizációiban megjeleníteni. Mintha már nem is a gitáros fejlődne, hanem maga az ember! (Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy Balázs Amerikába átugorva vásárolt magának egy professzionális elektroakusztikus gitárt, amely igencsak feljavította gitártechnikáját.)
Én azt hiszem, hogy Balázs stílusa már kialakult és ez fog a későbbiekben még árnyaltabbá, gazdagabbá, melodikusabbá érlelődni. Nemrég Pat Metheny egyik lemeze akadt kezembe és zseniális rögtönzéseinek hallgatásakor azonnal Balázs jutott eszembe. Ugyanaz az érzelemgazdagság és mély intellektus jellemzi mindkét egyéniséget. Természetesen nem kívánom őket egymás mellé állítani, de ha már itt tartunk: a tanítvány adott szintű zenei küszködései számomra éppoly fontosak, mint a mesterek szent ihletettségű improvizációi, mert ilyenkor minden egyes ember önnön intellektusának a csúcsán van és ez az erőfeszítés önmagában, hangsúlyozom: önmagában is csodálatraméltó.
Én mostanában már nem is gitároktatóként, hanem "pszichológusként" azt figyelem, hogy miként jelennek meg azon személyiségi jegyek az improvizációkban, amelyeknek voltaképp semmi közük a zenéhez. Ez így természetesen nem egészen igaz, hiszen a már említett mély intellektus és az érzelemgazdagság mind szerepelni fognak az egyén zenéjében. De például Balázs szociológus. Vajon megjelenik-e Magyarország demográfiai görbéje valamelyik skálafutamában ☺? Vagy L?
Navajo Flute
Szakmai vélemény
Tökéletes "világegész" zene! Azaz minden benne van: nem lehet mit hozzátenni, belőle elvenni és egy hang elvételével ez már nem volna ugyanaz.
Enjoy the musical silence...
Enjoy the eternity...
Jene-Vedres improvizáció E-lídben
Szakmai vélemény
A fenti, a Navajo Flute-gondolatmenetet tovább folytatva tehát alapjában véve vigyázni kell a "műalkotások" átértelmezésével. Ennek egyik legbotrányosabb megnyilvánulása volt az új Nemzeti Színház első előadása, amelyet a televízió is közvetített. Nem tudom, hogy feltűnt-e a nézőknek, de Madách zseniális művéből a legutolsó és egyúttal szerintem a legfontosabb néhány mondat -mint egy hatalmas, gyönyörű záróakkord-, egyszerűen kimaradt. Én úgy ítélem meg, hogy ez sem erkölcsileg, sem esztétikailag nem volt helyes. Visszatérve a zenéhez: Balázs úgy gondolta, hogy neki is van kis zenei hozzáfűznivalója Jene Miki csodálatos E-líd improvizációjához. Ez tehát veszélyes művelet, ám Balázs nem kevés ízléssel megáldott ember, aki önnön belső mértéke szerint soha nem fogja áthágni a jóízlés határait. Magyarán kultúrlény. Épp ezért nem tartom sem esztétikailag, sem erkölcsileg helytelennek Balázs zenei hozzáfűzéseit.
Rock soloing
Szakmai vélemény
Sokat gondolkodtam azon, hogy publikáljam-e ezt e zenét. Egyrészt nem minőségi felvétel, másrészt zeneileg még egy kissé (csak egy kissé) kiforratlan. De javaslatom az, hogy Viktor improvizációját ne kész alkotásként, hanem lehetőségként értékeljük. Viktor ugyanis mindezen technikai és zenei tudást 2005. szeptemberétől, tehát 11 hónapos gitártanulással szerezte meg úgy, hogy mellesleg ez évben érettségizett. Ez óriási zenei és egyéb rendszerező tehetséget sejtet; ez önmagában is bámulatos teljesítmény, ám ez nálam általában még nem szokott elégséges lenni. Viktor azonban mindemellett okos: tökéletesen érti az egyébiránt nem könnyen emészthető Pénzes-féle módszertant és már nyakig benne van a készülő teljes verziós anyagban is. Így képes egy új zenei vagy technikai képletet szinte azonnal a saját rendszerébe integrálni, ezt többször személyesen is tapasztaltam, illetve egyre jobban úgy látom, hogy Viktor számára előbb-utóbb nem lesz szólótechnikai akadály.
Tudom, hogy egy 19 éves fiatalembert nyilvánosan dicsérni életveszélyes (a fiatalemberre nézve). Volt nekem egy tanítványom, aki szintilyen zenei tehetséggel rendelkezett és amikor ezért őt őszinte szívvel megdicsértem, drámai változáson esett keresztül: három hét múlva már nem fért be a feje az ajtón! Hamarosan meg is váltam tőle: egyik gitárórán eloldoztam a rögzítőzsinórt és ez a felfújt hólyag -igazi Mary Poppins-i fordulattal-, egyszerűen kilebegett a gitárstúdió ablakán!
Szilárd meggyőződésem, hogy Viktor nem fog ebbe a hibába esni, ennél -a szó művészi és nem szolgai értelmében-, sokkal alázatosabb. Viktor, légy szíves jegyezd meg: a legalázatosabb embereknek adatik meg a legnagyobb nagyság.
Metal
Ősz
Requiem
Szakmai vélemény
Levi másfél éves aktív gyakorlás után szinte bármire képes a gitáron, ezt személyesen tapasztaltam (brutálisan nehéz Vivaldi-szólórészlet egy hét alatt..., egyszerűen elképesztő). Ez természetesen nem az én érdemem, hanem elsősorban az övé, mert hisz volt és folyamatosan van lelki ereje a technikát kigyakorolni, de azért nem szabad lebecsülni a jó módszertan nyújtotta "szárnyalási" lehetőségeket. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Levi fél évet az érettségi miatt kihagyott, ám ezen idő alatt is képes volt egyéni fejlődésre. Én leginkább ezt könyvelem el személyes sikerként, mert ez bizonyítja a Pénzes-féle módszertan alapelveinek helyességét és "továbbgondolhatóságát". Ami a zenéket illeti: azok zeneileg Levi saját alkotásai, zeneszerzői tevékenységére nekem nem volt hatásom.
Vedres Balázs és Pénzes László
A Gitáriskola két éves fennállása óta először befutott egy kérdés e-mail formájában, amely azt tudakolta, hogy miért nincs tőlem zene publikálva. A kérdés jogos, a kérdező éles szemű és én a kérdést már egyébként is régóta vártam. Alapértelmezésben már 2006. szeptemberében ígértem zenei és video file-okat, de valami mindig hátráltatta elkészítésüket, elsősorban a megfelelő minőségű technikai apparátus hiánya, másodsorban pedig szakmai dolgaim rangsorolása. Igazából olyan fontosnak nem is éreztem a publikálást, mert tudom, hogy technikai tudásom -mint a rejtélyes gravitáció-, közvetetten bár, de folyamatosan érződik a honlap fejezeteiben. Ezzel persze nem lehet megkerülni a "megkerülhetetlent".
A zenéket egyetlen vasárnap délután vettük fel, kissé kutyafuttában, mert Balázs a következő héten Amerikába távozott egy féléves ösztöndíjra. Ezt csupán azért szükséges megjegyeznem, mert a felvételek kissé kapkodósra sikerültek és hiányzik belőlük a legfontosabb: a jam meghitt, improvizatív íze, amely leginkább abban mutatkozik meg, hogy a zenészek játék közben egymásra hangolódnak és sokszor a másik ötletét pörgetik tovább. Hozzáteszem, hogy ilyesféle hangulat eléréséhez néha nem elégséges egyetlen jam, tehát nem ereszkedik automatikusan rá a zenészekre. Így az alábbi felvételek inkább prezentációk, semmint zenei kérdés-válaszok.
Én úgy vélem, hogy a felvételeknek bevallott hiányosságuk mellett is vannak értékei. Balázs -most is, mint mindig-, a tőle megszokott módon kitűnő és rendkívül érzelemgazdag melódiákkal ajándékoz meg bennünket és én is igyekszem gitáromból kihozni főként a technikai csúcsot. Ami a gitárhangzást illeti, azt könnyű megkülönböztetni: az én gitárom mindig folyósabb és visszhangosabb hangzású (reverb: max.) és én általában gyorsan játszom, illetve lassú játékba gyakran teszek gyors elemeket. Megjegyzem, ez nem mindig ízléses.
Ezúton szeretném megköszönni Balázsnak, hogy azon az ominózus délutánon elhozta hozzám miniatűr hangstúdióját (amely tartalmazott egy 40 kilós, csöves Marshall-erősítőt is), valamint, hogy a felvételek utómunkálatait is elvégezte helyettem.
Funk jam
Szakmai vélemény
Talán ez az egyetlen a felvételek között, ahol zenei kérdés-válaszolgatás részlegesen érződik. Nagyon szeretem ezt a backing track-et, mert alkalmas éppúgy gyors, mint lassú improvizációra és kiváló jam-hangulata van.
Disco funk
Szakmai vélemény
A magam részéről egy kissé túlpörgetem szólóimat, azaz lehettem volna kissé melodikusabb. Ez azonban ihletfüggő, ami most nem nagyon ment, annál inkább Balázsnak!
Nu metal
Szakmai vélemény
Hengermalom és zúzdagyár! Támadás teljes arcvonalon!
Az improvizáció H-frígben van és ehhez kihasználom az alapskálák nyújtotta összes célirányos előnyt: a technikai szerkezetük adta gyors sebességet és az egyhúrosok biztosította "kapálózós" lehetőségeket. Részemről egy-két jó zenei gondolat is felfedezhető, mellette persze néhány apró hiba. Mindemellett Balázs kiváló zenei frázisokat talált fríg-skálában is.
All my love
Szakmai vélemény
Ezen backing track kapcsán egyik volt tanítványommal kisebb szakmai vita alakult ki. Egyik gitáróráján erre az alapra improvizáltunk, majd később tanítványom e-mailben szememre hányta, hogy szerinte nem improvizáltam eléggé "jazz-szerűen". Ebből a szempontból sajnos neki jelentős félrehallása volt, mert soha nem állítottam azt, hogy improvizációimat jazz-zeneelméletre alapoznám, illetve ilyet tanítanék, ezt ezúton erősítem meg. Amely azonban bárminemű külsőleges, azaz megtanult-bemagolt-ránkragadt zenénél, zenei gondolkodásmódnál sokkal fontosabb, hogy az improvizáció minőségétől függetlenül ennek minden egyes hangja én vagyok. Ez nem egoizmust jelent, hanem az önkifejezés csodálatos perspektíváját és én erre már képes vagyok, sőt ezt másoknak is meg tudom tanítani. Ebből a megváltozott módszertani alaphelyzetből más dolgok következnek. Én alapskálákban gondolkodom és ez improvizációimon is érződik. Sőt, elhiszi-e a Tisztelt Olvasó, ha azt állítom, hogy nem ismerem a fenti backing track akkordmenetét? Pedig így van. Tudom, hogy tonalitása A-moll, valamint kétszer rövid időre átcsap A-dúr hangnembe és persze némely helyen megjegyeztem néhány fontos hangot is, de nem több. Elég-e ez nekünk? Mozart-nak, Gershwin-nek elég volt, másoknak azonban nem, itt elsősorban a közepes tehetségekre gondolok. Szerintem első fordulóban valójában elegendő, ha csak önkifejezésre vagy az önkifejezés tanítására törekszünk. Ez természetesen nem teszi feleslegessé a kapcsolódó zeneelméletet, de a módszertani sorrendet megváltoztatja.
Továbblépve egyéni nyomoromon, fel szeretném hívni a figyelmet Balázs gyönyörű gitárhangzására, amelyet ő egy méregdrága elektroakusztikus gitárral követett el. Egyébként ez Balázs másik erőssége: mindig kitűnő gitárhangzásokat képes találni a backing track-ekhez, ellentétben velem, aki azt szinte soha nem változtatom meg.
Pat Martino
Szakmai vélemény
Erre az E-moll backing track-re egyaránt alkalmazhatóak jazz-alapú improvizációk, mint az önkifejezés alapértelmezésben inkább tonális vallomásai. Mi az utóbbit követjük és én személy szerint azt hiszem, hogy ezen már nem nagyon fogunk változtatni.
Hendrix - Voodoo Child (divX - 18,5 MB)
(A felvétel lejátszásához divX codec telepítése szükséges!)
Szakmai vélemény
Én nagyon sokáig nem mertem ehhez a híres dalhoz hozzányúlni, noha a lejátszásához szükséges összes technikai ismeretnek már messze birtokában voltam. Tudtam ugyanis, hogy ez a dal nem erről szól, azaz sutba dobva szinte az összes alapskálát és bármilyen szintű skálavariációt, újra elő kéne venni a csontig lerágott, valamint többszörösen is halálosan megunt E-pentaton hangsort és valami új, kizárólag Hendrixnél tapasztalt értelmezést adni neki. A munka nem ment könnyen, de azért nem volt olyan véresen nehéz. A "Voodoo-projekt" befejeztével a dalt hamar be is állítottam a haladószintű oktatási törzsanyagba, amelyre elsőként Blank Laci reagált a maga kreatív módján.
Laci elkötelezett Hendrix-rajongó, aki ezelőtt másfél évvel éppen miatta kezdte el gitártanulmányait csodálatos, hófehér USA-Fenderén. Amit tehát itt a Tisztelt Olvasó láthat és élvezhet, az nagyjából másfél év következetes skálahegye és pentatonikus improvizáció-tömege. Ahhoz, hogy Laci erre az improvizációra képes legyen, nekem garantáltan nem kellett egyetlen ostoba blues-frázist sem bemagoltatnom és azt Vele a végletekig pufogtatnom. Amikor ugyanis a Pentaton skálák című fejezetben azzal poénkodtam, hogy "élesszük fel a bennünk szunnyadó Hendrixet", akkor valójában nem tréfáltam, ezzel csupán a módszertani sorrend megváltozását jeleztem. Mert hiszen nem az számít, hogy én mit tanítok a blues zenéről a tanítványnak, hanem az, hogy ő mit érez meg benne. Épp ezért inkább skáláztunk, semmint újra és újra felfedeztük a blues zene standarddá merevedett közhelyeit.
A magam részéről Laci felvételét nem kész alkotásként, hanem egy hosszú távú tanulási folyamat egyik fontos, de mégis köztes állomásaként értékelem. Tudom, hogy Laci is ugyanezt teszi, azaz nem ragad le megszerzett tudásának eme szintjén, hanem azonnal lép is tovább. Erre utalt egyik múlt órai megjegyzése is, amelyben arról panaszkodott, hogy kissé már unja a pentaton skálákat és most már többet szeretne tudni az alapskálás improvizációkról. Pontosan erről van szó; mindig tovább kell lépnünk: azonnal elvesztünk, mihelyt elégedettek vagyunk önmagunkkal.
Még egy megjegyzést szeretnék hozzáfűzni az elmondottakhoz: nagyon sok gitáros szinte mást nem is képes játszani, mint blues zenét és a belőle származó, moll-pentaton alapú rockot. Laci tudásához képest ez az improvizáció azonban nem számottevő, hiszen szinte tökéletesen érti a Pénzes-féle módszertan zeneelméleti összefüggéseit, jól ismeri az alapskálákat és a belőlük következő többi skálacsoportokat (például harmonikus moll vagy roma skála)...
Hendrix - Red House (divX - 16,7 MB)
(A felvétel lejátszásához divX codec telepítése szükséges!)
Szakmai vélemény
Az improvizáció jellege szerint hasonló az előzőhöz. Nekem továbbra is nagyon tetszik Laci improvizációs stílusa, mert minden hangjában azt érzem, hogy azok teljes egészében az ő gondolatai és nem elcsépelt blues-közhelyek. Szerintem improvizációs szempontból ez az egyik legfontosabb elérendő cél egy gitáros számára.
Funk jam
Szakmai vélemény
Ebben a rövid improvizációban érződik talán a legjobban a zenészek spontán, kreatív, egymásra hangolódott jam-hangulata, amely -amint az már többször említésre került-, nem ereszkedik rá automatikusan az emberre. Fantasztikus, hogy ebből a kis emberből milyen nagy és tartalmas zene árad! Persze, nem oly meglepő ez, hiszen ismerjük a mondást: "Mutasd meg a zenédet és megmondom ki vagy!" (Ne is keressük a lexikonban: most találtam ki..., de igaz.) Tamás tehát gyakorlatilag mindent tud a jó zene elővarázslásához, csupán egy kis Pénzes-féle technikai módszertant kell még kigyakorolnia, ám ezt is hamar képes lesz integrálni saját rendszerébe.
Egyébként Tamás kezében a gitár egy szimpla mexikói Fender Stratocaster, ám méregdrága, aktív elektronikájú EMG-hangszedőkkel felvértezve. Szakértő szintű választásnak bizonyult, hiszen így az alapvetően jó minőségű alaphangszer hangja egyszerűen szárnyakat kapott és hangzása hihetetlenül sokoldalúvá vált.
Jól emlékszem arra a telefonhívásra, amikor "Laller" először bejelentkezett. Leginkább Slash-szólókat (Guns 'n' Roses) akart tanulni és az ehhez vezető út felől érdeklődött. Virtuálisan vállat vontam és jeleztem, hogy a szükséges tudás kezdőszintről nagyjából másfél év pentaton-skálázás és skálavariációzás, no meg a kötelező improvizációs gyakorlatok mellett érhető el, de ha tágabb értelemben kíván gondolkodni, akkor az alapskálákat is kigyakorolhatnánk.
Laller nem nagy lelkesedéssel kezdte el a lelketlen skálázást, de aztán hirtelen belejött; valószínűleg rádöbbent a nyers technikai gyakorlatok elsöprő fontosságára, így kezdeti hátrányát hamar le is dolgozta olyannyira, hogy másfél év után valóban lejátszotta a legnagyobb Guns 'n' Roses-szólókat.
Alábbi felvétele egy hazai gitárversenyre készült és kivételesen nem előre megkomponált Slash-szólót, hanem pentatonikus, saját show-elemekkel is kibővített improvizációt élvezhetünk Hendrix - Woodoo Child dalának backing track-jére.
 |
 |