Az improvizáció elmélete VI.

A moll-tonalitás

 

A Dúr-tonalitás című fejezetben részletezett zenei (TSDT) képlet a moll hangnemre is érvényes, ekkor azonban az 1. fok, a kiindulópont az A-moll hármashangzat lesz:

 

A-moll - 1. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - A-moll - 1. fok

 

H-szűkített - 2. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - H-szűkített - 2. fok

 

C-dúr - 3. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - C-dúr - 3. fok

 

D-moll - 4. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - D-moll - 4. fok

 

E-moll - 5. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - E-moll - 5. fok

 

F-dúr - 6. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - F-dúr - 6. fok

 

G-dúr - 7. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - G-dúr - 7. fok

A tükörképben:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-moll tonalitás TSDT-képlete

 

A hangközök egymáshoz viszonyított pozíciója a dúr hangnemével azonos, amely szerint:

 

tonika

" kvart - szubdomináns

" kvint - domináns

 

Itt kell azt megjegyeznem, hogy az A-moll hangnem hármashangzatainak kiszámításánál sokszor nem az A-természetes mollt, hanem az A-harmonikus moll skálát veszik alapul. A 2 skála között (amint az Gitáriskolám Harmonikus moll skálafokok című fejezetcsomagjából kiderül), 1 hangkülönbség van (Gisz), amely nem döntő mértékben és nem mindenhol, de meg fogja változtatni a hármashangzatok jellegét. Ezt most itt nem dolgozom ki, csupán azt jelzem, hogy ez alapján a fenti képlet így fog módosulni:

Amely változás tehát most számunkra fontos: E-moll helyett E-dúr hármashangzatot kaptunk. Tapasztalatom szerint mindkét harmóniamenet-változatra van bőségesen példa.

 

Blues-akkordozás során, a 12 ütemes blues-körben megpillanthatjuk a variált, mégis egyszerű TSDT-képletet:

 

A7 (4) - D7 (2) - A7 (2) - E7 (1) - D7 (1) - A7 (1) - E7 (1)

 

Az akkordok utáni számozás az ütemszámot jelenti, azt összeadva pedig ki fog jönni a 12 ütemes blues-kör. Ezzel a meghatározással persze nem érünk sokat, elvégre a blues-zenét ritkán tanuljuk kottából, arról nem is beszélve, hogy magában a kottában is képesek vagyunk más ütemszámmal lejegyezni ugyanazt a zenét. Marad tehát a Pénzes-féle metsző logika, amely a fenti, kottából kiinduló sablont a következő ciklusszámokkal látja el:

 

A7 (2) - D7 (1) - A7 (1) - E7 (1/2) - D7 (1/2) - A7 (1/2) - E7 (1/2)

 

Ez a fajta ciklikus beosztás már sokkal jobban tetten érhető a zenében.

 

Hallgassuk meg az alábbi blues-alapot, amelyben a fenti menet C-pentatonba lett transzponálva, tehát:

 

C7 (2) - F7 (1) - C7 (1) - G7 (1/2) - F7 (1/2) - C7 (1)

 

 

Figyelem! A zenei alap hossza több mint 2 perc, ezért backing track-nek is felhasználható!

 

Ne ijedjünk meg a 1/2 ciklusszámtól! Amint azt a folkgitáros honlapon már részletesen ismertettem, valójában a pontos modellezéshez minden hosszabb ciklusnak le kell gyártani a 1/2 ciklusszámú sablonját is.

 

Egyébként ez a menet fentebb a boogie-alapnál már felmerült. Mivel ebben az esetben nem moll-alapú, hanem moll-pentaton alapú blues-tonalitásról van szó (amely elég zűrös ügy a zeneelméleti kategóriákba való besoroláskor), nem "leplezetlen" moll-hármashangzatok, hanem a blues zenére oly jellemző dúrszeptim (x7) akkordok szerepelnek, ám a tonalitás elve ugyanaz. Ebből az egyszerű akkordmenetből a blues -nem számítva az esetleges díszítő elemeket-, általában nem szokott kilépni.

 

Természetesen az általános TSDT-képlet nem jelent kizárólagosságot. Moll hangnem esetén például (vegyük az A-mollt) gyakoriak az alábbi, a hangmagasságban inkább lefelé mozgó harmóniafűzések, illetve ezek variánsai:

 

Am - G (worldpop) - 1. és 7. fok

 

 

Am - G - F - G (big band rock) - 1. 7. 6. 7. fok

 

 

Am - G - F - E (samba) - 1. 7. 6. 5. fok

 

 

Am - Dm - F - G - Am (beatshuffle) - 1. 4. 6. 7. 1. fok

 

 

Összefoglalva: azt szeretném javasolni, hogy először próbáljuk megérteni, feldolgozni a képlet összefüggéseit és megtalálni kedvenc zenéinkben. A többi mind olyan részletkérdés, amellyel bár a zeneelmélet kimerítően foglalkozik, ám ezen felfedezések nélkül a bonyolultabb magyarázatok sem érthetők meg (például authentikus - plagális zárlat, stb).

 

S amint ilyetén módon sikerül szétboncolnunk kedvenc zenéinket, zenei ízlésünk is drámai változáson fog keresztülmenni. Sok eddig csudaságnak gondolt zenéről az fogjuk mondani:

 

"Hát csak ennyi volna?"

 

Sietek kijelenteni, hogy igen és ennek több oka van:

  1. a legtöbb napjainkban keletkezett zene nem önkifejezés, hanem üzleti szándék végeredménye. Az "üzleti" zene soha nem fog kockáztatni bonyolultabb kidolgozást, mert akkor veszélybe kerül a lemezeladás. Ennek orvoslására persze létezik egy bevált módszer: a régi, sikeres zenék újramixelése, legtöbbször más stílusban. A zseniális ABBA együttest például mindig és mindenki újra felfedezi (holott az eredeti volt a legjobb).

  2. A zenét ma már nem zsenik írják, hanem zenei iparosok és ez a minőségén is meglátszik.

  3. A mai zenének legtöbbször nincs tartalmi mondanivalója, legfeljebb dallama. Ettől a zene lehet még jó -amiről aztán persze órákat lehet vitázni-, ám enélkül egy kissé fogyatékos. Mintha Pénzes Lászlónak nem volna lelke, csak teste, amely nem túl rózsás alaphelyzet...

Az akkordépítési szabályokról részletesen írok még az Összhangzattan című fejezetcsomagban és az Akkordkörök című fejezetekben.