Az improvizáció elmélete V.

A dúr-tonalitás

 

Ha egy gyors pillantást vetünk a zongora fehér billentyűire...

 

Ha egy gyors pillantást vetünk a zongora fehér billentyűire (a C hang kis négyzettel jelölve)...

...C-D-E-F-G-A-H-C-D-E-F-G-A-H-C-D-E-F-G-A-H-C...

 

...akkor azokra 7 különböző szerkezetű skála építhető; erről szól Gitáriskolám Alapskálák Ia. című fejezete, csak gitárra és optimális gitártechnikára vetítve, illetve a köztük lévő zeneelméleti összefüggések is már többszörösen kidolgozásra kerültek a Alapskálák X. című fejezetekben. Ismétlésképpen az aktuális táblázatot idemásolom:

 

Egyesített alapskála-táblázat C-dúrra

 

Az alapértelmezett skála, egyúttal most már hangnem a C-dúr és ez nem véletlen. A több évezredes (európai) zenei fejlődés végeredményeként a fenti 7 skálából alaphangnemként 2 vált igazán fontossá: a dúr és a moll, a fenti táblázatba vetítve a C-dúr és az A-moll. Persze rengeteg más zene is felhasználta-felhasználja a maradék 5 hangnemet (líd - gregorián zene, mixolíd - funky, fríg - flamenco, stb.), ám a 2 uralkodó hangnem mégis a dúr és moll lett. Ez a dominancia azt jelenti, hogy a "klasszikus" zenei szabályok ebben a 2 hangnemben érvényesek. A "klasszikus" szó itt szintén általánosat, széles körben elfogadottat jelent, mert Madonna butuska és Chopin zseniális zenéje közt zeneelméletileg nincs különbség. Ez a majdnem mindenütt jelenlévő közös gyökér tehát a hangnemiség, másnéven a tonalitás.

 

A C-dúr skálára egyszerű hármashangzatok építhetőek oly módon, hogy C hangtól indulva szimpla 1-2-4 vagy 1-2-3 zongoraujjrenddel végigmegyünk a skálán. Ez tulajdonképpen egyszerű, terc hangközű lépkedés, mert ebből következően például a C-dúr hármashangzat (C-E-G) 2 db tercből fog állni:

 

Zongora - C-dúr hármashangzat (C-E-G)

Nézzük meg ezt a kényelmes lépkedést az alábbi, saját készítésű felvételen (zongora - jobbkéz)!

 

 

A lépkedés már önmagában zenei hatást kelt, holott csak a C-dúr skálára építhető akkordokat játszottam végig. Most nézzük ezt meg ritmikailag szimmetrikus és egyenletes akkordfelbontásban és mindezt basszusoktávokkal is megtámogatva!

 

 

Amikor erre a kényelmes hangzatfelbontásos lépkedésre felteszem a kérdést, hogy "most zene ez vagy nem?", akkor a tanítványok többsége egyértelműen zenét saccol, csakis a dörzsöltebbek veszik észre a kérdés mögött rejlő csapdát. Ilyen módon a következő hármashangzatokat játszottam le:

 

C-dúr D-moll E-moll F-dúr G-dúr A-moll H-szűkített C-dúr

 

C-dúr - 1. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - C-dúr - 1. fok

C-E-G

 

 

D-moll - 2. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - D-moll - 2. fok

D-F-A

 

 

E-moll - 3. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - E-moll - 3. fok

E-G-H

 

 

F-dúr - 4. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - F-dúr - 4. fok

F-A-C

 

 

G-dúr - 5. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - G-dúr - 5. fok

G-H-D

 

 

A-moll - 6. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - A-moll - 6. fok

A-C-E

 

 

H-szűkített - 7. fok

Pénzes-féle Gitáriskola - Zongora - H-szűkített - 7. fok

H-D-F

 

Ha ezt a hármashangzat-lépkedést egy kissé romantikus felbontásban variálom is, azaz improvizatív módon használom fel, akkor már nem lesz senki, aki ezt száraz zeneelméletnek minősítené:

 

 

Ha alaposabban szemügyre vesszük a hármashangzatok belső szerkezeteit, akkor általánosabb következetéseket is levonhatunk (zongorán és gitáron egyaránt, a Pénzes-féle hangközszámolás szerint):

Pénzes-féle gitár tükörkép - 5 egymás mellett lévő félhang

Pénzes-féle gitár tükörkép - 4 egymás mellett lévő félhang

 

Ebből következően:

Pénzes-féle gitár tükörkép - dúr hármashangzat belső szerkezete - nagyterc + kisterc = 5 + 4 (C hangról indítva C-E-G)

Pénzes-féle gitár tükörkép - dúr hármashangzat belső szerkezete - nagyterc + kisterc = 5 + 4 (C hangról indítva C-E-G)

Pénzes-féle gitár tükörkép - moll hármashangzat belső szerkezete - kisterc + nagyterc = 4 + 5 (C hangról indítva C-Esz-G)

Pénzes-féle gitár tükörkép - moll hármashangzat belső szerkezete - kisterc + nagyterc = 4 + 5 (C hangról indítva C-Esz-G)

Pénzes-féle gitár tükörkép - szűkített hármashangzat belső szerkezete - kisterc + kisterc = 4 + 4 (C hangról indítva C-Esz-Gesz)

Pénzes-féle gitár tükörkép - szűkített hármashangzat belső szerkezete - kisterc + kisterc = 4 + 4 (C hangról indítva C-Esz-Gesz)

Pénzes-féle gitár tükörkép - bővített hármashangzat belső szerkezete - nagyterc + nagyterc = 5 + 5 (C hangról indítva C-E-Gisz)

Pénzes-féle gitár tükörkép - bővített hármashangzat belső szerkezete - nagyterc + nagyterc = 5 + 5 (C hangról indítva C-E-Gisz)

 

Ez a hármashangzat-építkezés kissé másfajta megközelítésben részletesen kidolgozásra került az összes Arpeggio skálák című fejezetcsomagban is.

 

A fenti 7 hármashangzatból számunkra 3 kiemelten fontos:

Mivel egy alaphangnem mindig van, hiszen ez a tonalitás lényege, annak kiindulópontja C-dúr esetén az első, C-dúr hármashangzat lesz; neve tonika. Ez az elnevezés eredetileg csak az alaphangra vonatkozott; én formabontó módon kiterjesztettem magára a hármashangzatokra is.

 

A zene elindul az 1. fokról és hamar elérkezik a 4. fok F-dúr hármashangzatra, neve szubdomináns. Hangzásában ez áll legtávolabb az alaphangnemtől, a "csúcson" van és innen már csak visszakanyarodhatunk. Valóban, a következő, 5. fokú G-dúr hármashangzat (neve domináns) már visszavezet, mintegy visszacsábít minket az alaphangnembe (újból tonika).

 

Ez a TSDT-képlet (T"Sz"D"T), sejtelmesen körülírva. Tudom, ezt hallani kell!

 

Íme hát a legegyszerűbb zene, a mulatós, igazán pattogós akkordfelbontásban (gitáron), ám a képlet tisztán TSDT:

 

Kotta - TSDT-képlet

C - F - G - C

 

 

Hallgassuk meg ezt a képletet egy szintetizátoros alappal, tehát egy kicsit bonyolultabb hangszerelésben, de ugyanezen stílusban és akkordokkal! A zenei sablonnak (polka) egyébként szintetizátoromon igen mókás bevezetése van, ezt is mellékelem:

 

 

Vegyük észre, hogy most nem a hármashangzatok felbontása számít, hanem maguk az akkordok és pozícióik. A fenti zeneelméleti képlet a legtöbb mulatós és indulós nótánál, valamint a velük azonos szinten lévő, csak masszív dobalappal rendelkező hip-hop zenénél tökéletesen elégséges (közismertebb nevükön tuci-tuci, szövegeik a "Szeretlek és hiányzol! Valami érzés gyötör..." filozófiai mélyigazság köré csoportosul). A poén kedvéért hallgassuk meg ezt a stílust is (house), szintén TDST-képlettel...

 

 

...majd feloldásképpen gyors gospel-stílusban is:

 

 

Ám csak egy kicsit kell továbbvariálnunk az alapképletet ahhoz, hogy teljes értékű dal kerekedjék belőle. Hallgassunk meg egy lassított boogie-alapot, amelyben a képlet a következőféleképpen módosul (a Pénzes-féle folkgitáros ciklusszámokat most nem jelzem):

 

C - F - C - G - F - C - G

 

 

Ha a TSDT-képlethez hozzávesszük az alaphangnem párhuzamos molljának hármashangzatát (neve tonika parallel), amely a jelen esetben A-moll, akkor a közismert könnyűzenei dallamok nagyjából 60 %-át le is fedtük (TTpSDT-képlet):

 

Kotta - TTpSDT-képlet

C - Am - F - G... (ismétlés)

 

 

Most hallgassuk meg a fenti képletet lírai feldolgozásban, gitárral:

 

Kotta - TTpSDT-képlet lírai feldolgozásban

C - Am - F - G... (ismétlés)

 

 

Ugye ismerős a zene? A zeneelmélet tehát ugyanaz, pusztán a "tálalás" más, amely ebben az esetben sablonváltást (akkordfelbontás-váltást) jelent. Azt is észrevehetjük, hogy a fenti kezdetleges zenék ritmikailag arányosak: az akkordépítkezés mindig 8 ütem alatt került kidolgozásra. Valóban, a zenére nemcsak a tonalitás, hanem a nagy belső, ritmikai arányosság is jellemző (4 - 8 - 16 - 32). Ez a kettő együttesen varázsolja az akkord-, és ritmushalmazokat hamisítatlan zenévé.

 

A zenei egyszerűség természetesen nem jelent zenei primitivitást, csupán a fantáziátlan, filozofikus értelemben a "nem ihletett" zenék esetében. A Dire Straits - Walk of life című száma például szintén nem lép ki a 3 akkordos keretből:

 

 

Bevezetés

E – A – H – A - H

E – A – H – A - H

E – A – H – A - H

Versszak

E...

A – E – A – E (leállás)

Refrén

E – H – E – A – E – H – A – H

E – A – H – A - H...

E...

 

Felfedezhetjük benne a tiszta TSDT-képletet, ahol:

...csak egy kissé bonyolultabb kifejtésben, bár ez a bonyolultság csak színleges, hiszen a zenén belüli tiszta TSDT-variációk nem jelenthetnek bonyolultságot, inkább ragaszkodást a bevált hagyományokhoz. Ebből következően megállapíthatjuk, hogy egyértelműen nem rossz zene az, amely a legegyszerűbb harmóniamenettel rendelkezik, sőt!

 

A zene tehát lehet zseniális a legegyszerűbb képletekkel is, lásd és halld a nagy elődök Haydn, Mozart zenéjét. Itt van például Haydn híres Esz-dúr trombitaversenyének 3. tétele, ráadásul egy rendkívül csinos szőke hölgy (!), Tine Thing Helseth tolmácsolásában. A főtéma nem is lép ki a TSDT-sablonból:

 

 

A következő tisztázandó kérdés a C-dúr hangnem TSDT-képletének gitáron történő, szólótechnikai elhelyezkedése. Nézzük meg előbb ezt egyetlen oktávon, a Pénzes-féle technikai alapelvek szerint (azaz trichord-skálaszerkezetben), és most csakis a skálahangokra vetítve:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - C-dúr hangnem TSDT-képletének gitáron történő, szólótechnikai elhelyezkedése

C-D-E-F-G-A-H-C

 

Kielemezvén a táblázatot azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy  (felfelé) a tonikától mindig kvart távolságra van a szubdomináns és kvint távolságra a domináns hang vagy az arra épített hármashangzat.

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - Kielemezvén a táblázatot azt az általános következtetést vonhatjuk le, hogy  (felfelé) a tonikától mindig kvart távolságra van a szubdomináns és kvint távolságra a domináns hang vagy az arra épített hármashangzat...

 

A következtetés azért általános, mert az összes dúr és moll hangnemre szintén érvényes. Rögtön bizonyítsuk ezt be!

 

Vegyük a példaként már említett zenét: Walk of Life – Dire Straits. A dalban csak 3 akkord szerepel:

Nézzük meg az alaphangok pozícióját E-dúr esetében a tükörképben, a szemléltetés kedvéért több helyen:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - Nézzük meg az alaphangok pozícióját E-dúr esetében a tükörképben, a szemléltetés kedvéért több helyen...

 

A hangközök egymáshoz viszonyított pozíciója tehát be lett bizonyítva, amely szerint:

 

tonika

" kvart - szubdomináns

" kvint - domináns