Az improvizáció gyakorlata VII.

A roaming

 

Az improvizációs gyakorlatsorozat legelső lépése (szerintem) a tonalitás szabályainak alapszintű, elméleti ismerete (lásd az elméleti fejezeteket), illetve ezek szintén alapszintű szólótechnikai alkalmazása.

 

A tonalitás hömpölygése -amelyet egyébként zenei alapként legtöbbször a kíséret szintjén harmóniák-akkordok jeleznek...

 

Dallam + Kíséret + Kíséret-basszus + Ritmus

 

...a legegyszerűbb zenékben nem fog kilépni a maga sablonos formáiból, ám a megszokottól eltérőt is le fogjuk tudni kezelni, ha megvizsgáljuk a harmóniamenetet. Így az improvizáció -bár ezzel már nem mondtam újat-, a dallam megvalósítását fogja jelenteni (alább repülő kottafejek formájában)...

 

Kíséret + Kíséret-basszus + Ritmus

 

...de ebben a vonatkozásban -hála az oly rugalmas zenének-, nem kell majd visszafogni magunkat.

 

Vessünk egy pillantást a már ismertetett blues-harmóniamenetre:

 

A7 - D7 - A7 - E7 - D7 - A7 - E7

 

Ez az akkordmenet hangzik fel Hendrix - Red House című számában is, ami voltaképpen egy hangszeres blues improvizáció, sőt ugyanebben a tonalitásban, azaz A-moll pentatonban. Most használjuk fel ezen dal backing track-jét a roaming gyakorlata során!

 

A dalba elméletileg a következő moll-pentaton hangok férnek bele (A-pentaton 1. fok)...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-pentaton 1. fok

 

...amelyet később persze kigyakorolhatunk 1 oktávval feljebb, 17. fekvésben is...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-pentaton 1. fok 17. fekvésben

 

Ezzel a hangsorral már vígan tudunk Georgie bácsi-féle gyapotszedő blues zenét játszani, de most inkább a Red House-t vegyük kiindulási alapnak.

 

A gyakorlat a következő: beindítom az alapot és megkérem a tanítványt, hogy roaming-oljon rá. A roaming kóborlást jelent, ebben a vonatkozásban azt, hogy a tanítvány a skálában (természetesen optimális gitártechnikával, amely itt folyamatos fel-lepengetést, valamint szigorú, nem higított ujjrendet jelent), "azt csinál, amit akar". Ez még nem improvizáció, de már átmenet felé: köztes állomás a tanítvány zenei akarata, valamint a skála szabta technikai és zenei lehetőségek között, bár ha választani kéne, én még mindig inkább technikai gyakorlatnak minősíteném.

 

Gyakran teszem fel ilyenkor a kérdést: mi hiányzik ebből az igazi zenéhez? A tanítvány általában tudja a választ, mert érzi, hogy hiányában van neki: ez pedig a tartalom. A tartalom itt az önkifejezéshez szükséges, főként zenei dallam-tapasztalatokat jelent. Most nézzünk meg egy rövid roaming-töredéket a már említett backing track-re:

 

 

Láthatóan ki sem mozdulok az 1. fokú skála szabta korlátok közül, de nem is ez a lényeg, mert magasabb szinten a tartalom nem kötődik a lejátszott hangok mennyiségéhez. A minőség tehát csakis a technikai tudástól és az alapján kifejlődött zenei fantáziától függ. Természetesen a roaming elvégezhető az A-pentaton 2. fokon...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-pentaton 2. fok

 

 

...vagy éppen az 5. fokban is:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-pentaton 5. fok

 

 

A roaming tehát kitűnő, de csak rávezető gyakorlat. Tanítványi tehetségtől és gyakorlástól függően 7-8 hét elteltével már felfedezhetők az eredetileg tisztán technikai roaming-ban az első zenei gondolatcsírák. Ez még mindig nem improvizáció, ám már a kisgyerek "papa-mama" szavai, amely azért mérföldkő a gyermek életében, mert először társított akusztikai alakzatot gondolati elemmel.

 

Aki ezt nem értené: a "pipa" szó nem azonos azzal a tárggyal, amelyre alkalmazzuk. Ez filozófiai közhely, sőt erre művészet is keletkezett, például René Magritte - Ez nem egy pipa című festménye.

 

René Magritte - Ez nem egy pipa című festménye

 

A megfelelő skálában történt folyamatos és következetes roaming egyúttal "be is állítja" a tanítvány fülét és zenei ízlését. Azaz kis idővel bárminemű komolyabb instrukció nélkül is rá fog érezni arra, hogy milyen improvizáció illik adott zenei alapra. Én még nem találkoztam olyan reménytelen esettel, aki Georgie bácsi blues-zenéjére veszett metal-őrjöngésbe csapott volna bele. (Valójában találkoztam: ez én voltam és sajnos évekig...) Nem kell tehát mindent megmagyarázni, a tanítvány ugyanis okos és kulturált, legalábbis amelyik előttem ül...

 

A roaming később A-blues-pentaton hangsorral is gyakorolható tovább. Az Interneten sokféle blues-hangsornak nevezett skálával találkozhatunk, itt én a saját verziómat mutatom meg:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-blues-pentaton hangsor

 

Továbbra is kiemelten fontosak maradnak az eredeti moll-pentaton hangok (fekete), de pirossal jelölt, úgynevezett blues-hangokkal is fűszerezhetjük a hangsort. Itt és most csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ez a hangsor viszont hangkészletében már közelít az A-moll skálához...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - A-moll skála

 

...amelyet azonban közvetlenül nem lehet felhasználni a gyapotszedő szintű blues-zenében. Lássunk és halljunk egy ilyen hangsorú roaming-töredéket is!

 

 

Az improvizatív zenei gondolkodás beindításának másik, általam nem túlerőltetett módszere, hogy zenei frázisokat mutatok-gyakoroltatok be a (már nem kezdő) tanítvánnyal. Ez egyértelműen a készre gyártott mondatok-idézetek bemagoltatása a nyelvtanulás során, amelynek zenei módszertani párhuzama nagyon izgalmas, örömteli és épp ezért népszerű a gitároktatásban. A magam részéről ezt a módszert azért nem szoktam túl sűrűn alkalmazni, mert valójában ez egy külsőleges tartalmi elem bevonása és én azt szeretném:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

a tanítvány saját maga fedezze fel saját, belső zenéjét. Bárhogy is cselekszünk, meg fogjuk találni azt, de ne felejtsük el: semmit nem fogunk tudni kijátszani magunkból, ami nincs benne az ujjainkban. Következésképpen az improvizációhoz -ez személyes meggyőződésem-, főként a technikán keresztül vezet az út, a többi bár nem elhanyagolható, de részletkérdés.

 

Tehát skálázzunk, roaming-oljuk minél többféle alapra, a jó zenei frázisokat próbáljuk megjegyezni, reprodukálni, néha hallgassuk meg mások improvizációit, sőt egy-két gondolatot is elleshetünk tőlük, de csupán azért, hogy minderre alapként később önmagunkat építsük.

 

A gitároktatás során én a zenei frázisok bemagoltatását nem szeretem alkalmazni. Ha csak nagyon nehézkesen akar beindulni a zenei fantázia, akkor a következő módszerrel élek: először hangról hangra megtanítok a tanítványnak egy blues-jellegű dalt. Sokan nem tudják, hogy ilyen például szinte mindegyik rock and roll sláger. A rock and roll nagyon hálás stílus: egyszerű, jól hangzó, így mindenki azonnal rákattan, no és természetesen a blues zenéből származik. Egyetlen hátránya, hogy gyorsasága miatt kezdőknek nem tanítható. Nos, miután a tanítvány megtanult néhány gyors rock and roll frázist, megkérem, hogy próbálja meg azokat átalakítani. Vegyük észre, hogy az összes gyors rock and roll frázis lelassítva simán eladható bármelyik blues zenében! Tehát valóban: egy kicsit magoltattam, de csupán azért, hogy belőle kifejlődhessen a saját stílus. Ez a módszer, azaz a kész zenei "termék" sajáttá történő átalakítása általában megadja a döntő löketet a zenei fantázia beindulásához.

 

Gyakorlásképpen szolgáltatok egy, a fenti zenéhez hasonló blues backing track-et A-blues pentaton hangnemben. Próbáljuk ki rajta a fentieket!