Az improvizáció gyakorlata II.

Mi az önkifejezés?

 

Mielőtt belemélyednénk a zenei önkifejezés tanulmányaiba, gondolkodjunk el ezen a fontos kérdésen. Elég csupán körbepillantanunk, hogy belássuk: minden önkifejezés, ami valamilyen módon kapcsolatba kerül személyiségünkkel, a ruházat, a beszéd, a környezetünk, stb. Ezt sűríthetjük egyetlen mondatba is:

 

Minden önmagunkat tükrözi.

 

Ez persze inkább filozófiai megállapítás, semmint a problémát lezáró megjegyzés. Az önkifejezés tehát igazából szinte mindenhol tetten érhető, talán a legtipikusabb megnyilvánulása maga az emberi kultúra. De például a Pénzes-féle Gitáriskolában nemcsak a publikált zene önkifejezési forma, hanem a szöveg, a saját gyártmányú ábrák, stb, egyszóval minden, ami hozzá köthető.

 

Mindez rendben is van, mert nem nagyon lehet belekötni, de akkor hogyan valósul meg az önkifejezés a zenén keresztül? Nos, az önkifejezés elsődlegesen egy elhatározással, késztetéssel indul: ki akarom fejezni magam valahogy, de legfőképpen a zenében!

 

Ez most nagyon banális kijelentésnek tűnik, holott az ellenkezőjét folyamatosan tapasztalom tanítványaimnál. Egy részük ugyanis azért improvizál, mert az része a törzsanyagnak, tehát közvetve azért, mert én azt mondom nekik. Ez nem helyes, hiszen ha ők nem éreznek belső késztetést a zenei önkifejezésre, akkor én nem tudom helyettük kimondani.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

A mondatot mindenkinek magának kell megtalálnia és kimondania. Ne adjunk hitelt az olyanoknak, akik azt mondják: majd én kimondom helyetted, mert az számodra olyan kényelmes.

 

Ugye értjük: ha nincs szándék, nem lesz zenei gondolat. Megfogalmazhatjuk ezt egy másik gondolattal is: akarnunk kell az önkifejezést. Ez persze megint illékonnyá teszi állításunkat, hiszen minden emberen érzékelhetünk bizonyos szintű és fajta önkifejezést. Ebből következően csakis az akarat, a motiváció mértéke, nagysága, intenzitása különbözteti meg egymástól a hétköznapi és a "mániákus" önkifejezési formákat.

Minderre remek példa a nyelvtanulás. A nyelveket nem azért tanuljuk meg, hogy öncélúan véve tudjuk, hanem azért, hogy a tudással felhasználjuk azokat az önkifejezésre. Vegyük észre, hogy ez a 2 dolog különböző!

 

Ha ennek tudatára ébredünk, akkor felismerhetjük, hogy az önkifejezés hatalmas eszköztárában a zene csak az egyik lehetséges módszer. Egyúttal a felismeréssel le is rázhatjuk magunkról azokat a felesleges koloncokat, amelyeket mások tettek nyakunkba, körülbelül ilyen kijelentésekkel:

  1. az én zenei gondolatom jobb, mint a tiéd. Kövess engem, én mindig jobb leszek nálad és ha így  teszel, nem fognak érni kudarcok.

  2. Az improvizáció NEM önkifejezés, hanem a nagy elődök zenei gondolatai. Kövessük ezeket és előbb-utóbb te is ráérzel.

  3. Az improvizáció csupán technika. Vacakolj a skálában, majd ráérzel.

  4. Nem is tudom, hogy mi az improvizáció. Szerinted micsoda?

Letagadhatja-e bárki, hogy a 2 éves Pénzes Nátánnak (aki a fotó pillanatában éppen tükör előtt, különleges sztárjelmezben és jelentős mennyiségű nézőközönséget maga köré gyűjtve gitározott-; a fotó nem volt megrendezett!)...

 

Pénzes Nátán

 

...önkifejezési szintje csupán mutogatás és hozzá kapcsolódó szavak, ilyenek: apa, anya, pizza, autó, gitár (hát hogyne!), kapu, ajtó, stb.?

 

Kétségbe vonhatja-e bárki ennek hitelességét, mondván: "Ne haragudjon, számomra ez nem hiteles, mert nem hasonlít Arany János stílusához, de még a hétköznapi beszédhez sem?"

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

Ebből következően a kezdő tanítvány igencsak kezdetleges (zenei) önkifejezési formái oktatási szempontból éppoly értékesek, mint a legnagyobbaké, ezt sose felejtsük el. Az az igazság, hogy a világot demokratikus alapelvek szerint vizsgálva mindenkinek ugyanolyan és ugyanannyi joga van a (zenei) önkifejezésre.

 

Az már más kérdés, hogy egyesek nagyobb tehetséget kaptak erre, mint mások, ám emiatt ne zavartassuk magunkat: egy gitárvirtuóz improvizációja is lehet tökéletesen tartalmatlan és egy közepes tehetségé is katartikusan jó.