Az improvizáció - Kérdések és válaszok
Legutóbbi módosítás: 2011.04.06.
Az a nagy bajom, hogy nem megy az improvizálás. Ha szól valami zene, arra nem tudok semmit sem kitalálni, bár mostanában egy flamenco-kíséretre kitaláltam valami improvizáció-féleséget. De más zenére abszolút nem tudok. Mit tanácsolsz, hogyan gyakoroljak?
Igen, még nem indult be a zenei fantázia (improvizáció). Az improvizatív tartalomhoz mindig a technikán keresztül vezet az út; ez azt jelenti, hogy ami nincs az ujjainkban, azt egyszerűen nem tudjuk kijátszani magunkból. Tehát elsősorban (a türelem mellett) lelketlen skálahegyeket javasolok. Másodsorban szerintem nagyon hasznos az Improvizáció elmélete című fejezetben említett roaming. Ekkor adott skálában tetszőleges ritmusban és irányban sétálgatunk, főként egy adott zenei alapra (backing track). Ez még nem improvizáció, de már átmenet felé, mert tartalmaz némi személyes zenei szándékot. Egyik tanítványomnál éppen most esett le az impro-tantusz, ám előtte kilenc hónapig skálázott. De most már érzi is a zenét...
Az improvizáció folyékony zenei beszéd. Gondolj bele, hogy milyen nehéz megtanulni egy ismeretlen nyelven beszélni és gondolkodni. Egyértelműen nem fog máról holnapra menni. Emellett szerintem nagyon hasznos a zenehallgatás. Persze nem a 4 akkordos, üresjáratos számokkal, hanem a komolyabb művekkel...
Azt szeretném kérdezni, hogy amikor improvizál, akkor Önnek milyen zenei vonatkoztatási pontjai vannak? Ezalatt azt értem, hogy milyen zenei eszközökben gondolkodik az improvizáció során?
Értem a kérdést. Konkrétan válaszolva: skálahegyekben, még pontosabban azok vizuális szerkezeteiben. Ezért hasznos a Pénzes-féle tükörkép, hiszen képes megmutatni egy skála technikailag optimális és statikus (időtől független) szerkezetét. S a skálahegyek nemcsak arra jók, hogy a technika ki legyen gyakorolva, hanem általuk megtanulhatjuk a zenei hangok gitáron lévő elhelyezkedését. Ez létkérdés a sikeres improvizációhoz. Ezen állítás igazolása az, hogy én közepes szinten tudok zongorázni, viszont nem tudok rajta improvizálni. Bár mostanában zongorán ugyanúgy skálázom, de valójában ezen a hangszeren még nem tudom, nem "érzem" a hangokat. Ez felettébb bosszantó, elvégre tudom és érzem azt, hogy képes vagyok improvizálásra, ám ezt mégsem tudom átültetni a zongorára. Miért? Mert elmémben még nem alakult ki a zenének a zongorára való átültetése. Azt is megjegyzem, hogy -mint minden improvizátor-, zenében gondolkodom, nem zenei hangokban. Tehát improvizáció szempontjából teljesen lényegtelen az, hogy a fehér billentyűs törzshangsor C-D-E..., dó-ré-mi... vagy Hapci-Morgó-Szundi... elnevezésű. Gitárnál ennél sokkal fontosabb az alapskálák vagy bármilyen más skála vizuális szerkezete, mert improvizáció során ebből kell kiindulnunk, nem a szolfézsből. Ebből következően, amikor improvizálok, fogalmam sincs, hogy milyen elnevezésű hangokat játszom, bár második lépésben ez tudatosítható lenne. Ám nem ez a lényeg, hanem az ösztönös, a lélek mélyéből áradó zene. Hangsúlyozom, hogy erre mindenki képes, csak türelem és skálahegyek...
