Az improvizáció elmélete III.

Egyéb improvizációs játszmák, játékok

   

Az általános megközelítésű gondolatokból kiderült az, hogy én az improvizációit a megtanult ismeretanyag legmagasabb szintű alkalmazásának tartom. Létezik azonban olyan vélekedés is, amelyik pontosan az ellenkezőjét állítja: eszerint improvizálni a legkönnyebb (erre egyik tanítványom utalt, innen az információ). Ez a szemlélet egyértelműen hibás  és átgondolatlanságból fakad.

 

Az első és szinte mindent elsöprő érvelésem az, hogy semmiben sem tudunk improvizálni mindaddig, ameddig nem tanultuk meg az alapelemeket és az alapelemeket összekapcsoló szabálygyűjteményt (szótár + grammatika). Tehát: "Kérlek, mondd el napi programod szuahéli nyelven!" - vetném oda a nagy spontán improvizátornak. Ő erre nyilvánvalóan egy hangot nem volna képes válaszolni, ameddig nem sajátítja el a szuahéli nyelvet a fentebb felvázolt módon:

  1. Szótár,

  2. Grammatika, azaz nyelvtani szabályok,

  3. Improvizáció, mint a két fenti tárgykör tökéletes ismerete, majd improvizatív felhasználása.

Vegyük észre, hogy a  fenti sorrend nem változtatható meg!

 

A következő, szintén nagyon izgalmas kérdés, hogy az improvizáció, mint az ismeretanyag legmagasabb szintű megnyilatkozása alkalmazható-e az élet más területeire?

 

Az első bizonyíték legyen Karinthy Frigyes és barátainak híres halandzsa-játéka.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Irodalmi nagyok

Forrás - Source: www.epa.oszk.hu

Tóth Árpád - Beck Ö. Fülöp - Kosztolányi Dezső

Babits Mihály - Osvát Ernő - Gellért Oszkár

 

Próbáltunk-e már halandzsában beszélni? Ekkor nyelveket vagy nyelvstílusokat utánozva tisztán a hangzás alapján igyekszünk visszaadni a nyelv-nyelvstílus lényegét. Néhány humorista még manapság is elképesztő módon képes idegen nyelven halandzsázni, ilyen például a zseniális (sajnos már elhunyt) Böröczky József. Karinthy és baráti köre tonnaszámra ontotta a jobbnál jobb magyar halandzsa-verseket, de hogyan tudták ezt megtenni? Mert ők voltak a nyelv művelésének nagymesterei. Például:

 

"Huj, koszmabég, huj, kereki!

Vatykos csuhászok vereki"

Dengelegi!..."

 

Vegyük észre, hogy ilyet csak az képes halandzsázni, aki behatóan ismeri a 17. századi kuruc költészetet. Tehát:

 

szótár nyelvtani szabályok stílusjegyek   improvizáció

 

...amely itt a forma és hangzás humoros feje tetejére állítását jelenti. Egészen egyértelmű az is, hogy nem halandzsázhatunk bármit, mert a halandzsa szabályai is az előzőleg elsajátított nyelvi elemekre épülnek.

 

Most pedig pillantsunk az improvizációra a lehető legáltalánosabban, legfilozofikusabban!

 

Életünk egy hatalmas improvizáció. Azaz egy olyan meglévő egzisztenciális alapból, amelyet szüleink és önmagunk építettünk fel, remélhetőleg egyértelmű irány szerint haladunk előre, de általában nem kapkodva, ide-oda ugrálva és a szabályokat áthágva, hanem lassan és amennyire lehet: biztonságosan. Ez az út széles, de 2 oldalán határos, azaz determinált. Lehetőségünk van az úton előrehaladni, visszafordulni, egyhelyben toporzékolni, némelykor persze minket akasztanak meg, de a választási lehetőség az mutatja, hogy haladáskor bizony improvizálunk, improvizálhatunk.

De improvizálhatunk-e bármit az élet játszmájában?

Potenciálisan igen, a gyakorlatban legtöbbször nem. Én most nem fogok felállni és gyalog elindulni Tahiti szigetére, hogy elvegyem a törzsfőnök lányát, bár potenciálisan lehetséges volna, helyette írom tovább Gitáriskolámat. Az élet improvizációja tehát az én értelmezésem szerint az, amikor az egyén önnön egzisztenciájából, azaz önnön korlátait felismerve a lehető legtöbbet próbálja kihozni életéből, amint a gitáros teszi a pacsirtamezei G-dúr skálából...

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - Pacsirtamezei G-dúr skála

 

Léteznek ugyanakkor főként pszichológiára épülő improvizációs játszmák. Egy diplomata, egy ügynök, egy social engineer szakmai ténykedése legtöbbször nem sponteanitást, hanem ellenkezőleg: komoly pszichológiai felkészülést tükröz. Tehát ha ilyen emberrel találkozunk és velünk valami dolga akad, akkor abban bizonyosak lehetünk, hogy szakmai "improvizációja" mögött -amely egyébként felhőtlen, baráti csevegésnek tűnik-, kőkemény, többszörösen letesztelt manipulációs technikák rejlenek.

 

Az emberi kapcsolatok legmagasabb szintű, azaz már improvizációs lehetőségeit különböző technikák és szerepjátékok formájában a drámapedagógia rendszerezi és oktatja. Ebben a színészek és színészetre épülő szakmákban dolgozók, például a fejvadászok a legjobbak és a technikai elemeket folyamatosan tanulják-tökéletesítik. Lássunk egy ilyen, alapvetően improvizációra épülő szerepjátékot!

 

A játék neve Stop! és Angliából származik. (Ilyet mostanában játszottak a "Beugró" című műsorban.)

 

X. egy csoport előtt áll. A csoportból valaki feláll, lefekszik elé a földre és minden előzetes magyarázat nélkül, hörögve azt suttogja: "Lehúzod a csizmámat is? Hát nem elég a gyűrűm és az erszényem?" X. ebben a pillanatban megérti, hogy ő hullarabló egy véres csata után vagy valami hasonló. Ezt a szerepet kell improvizatív módon tovább vinnie. "Igen, lehúzom! Maradtál volna Napóleonnal Elba szigetén!" - válaszolja X. és elkezdi a cipőt lerángatni. Ekkor a csoportban valaki felkiált: "Stop!" és ő fekszik az előző helyére, majd így szól: "Nem megmondtam magának, hogy egy számmal nagyobb csizmát hozzon?" X. ekkor rádöbben, hogy most cipőbolti eladó... és így tovább.

 

Észrevehetjük, hogy rengetegféle dolog, például az emberi reakciók, szituációk is alkothatnak olyasféle "szótári halmazt", amelyben tehetségünktől, gyakorlatunktól függően improvizatív módon lubickolhatunk. Ennek csupán 2 előfeltétele van: ismernünk kell a szótári elemeket és a hozzá kapcsolódó szabálygyűjteményt...