Az improvizáció gyakorlata XI.

Az intuíció

 

A latin eredetű szó megérzést, ráérzést jelent. Leginkább akkor használjuk, ha úgy érezzük: megérzésünk mögött nem volt empirikus tapasztalat (érzékszervi benyomás), azaz ítéletünk mintegy "légből kapottnak" tűnik. Ez legtöbbször nem igaz és voltaképpen ezért szeretném gondolataimat megosztani az Olvasóval.

 

Ha az intuícióról úgy beszélgetnénk, mint tapasztalat nélküli ítéletalkotásról, akkor okfejtésem a misztikába hajlana, ám most ez áll tőlem a legtávolabb. Én azt állítom, hogy az intuíció mögött legtöbbször igenis vannak empirikus tapasztalatok (nem is kevés), ám ezek a tudatalattiból bukkannak fel és ezért nehéz tetten érni és kezelni őket. Ebből következően, mivel a tudatalatti folyamatok többsége valójában kontrollálható, lehetőségünk van intuíciónkat is fejleszteni.

 

De hát valójában miről is van szó, hiszen ez egy zenei fejezet...

 

A konkrét eset egy tanítványommal történt. Egyik gitáróráján éppúgy roaming-olt adott zenei alapra, mint máskor. Amint azt már említettem,  a zenei fantázia beindulása (improvizáció) nem megy máról holnapra, azt előzőleg minimum néhány hónapos lelketlen skálázásnak kell megelőznie. Tanítványom ezen "elméleti" határon már jócskán túl volt, de zenei fantáziája még mindig nem indult be. Ám hirtelen a szimpla roaming-skálázás közepette felbukkant 2 kis zenei gondolat! "Ez az!" - kiáltottam fel, mert tudtam, hogy innentől már mást fogok hallani tőle. De a tanítvány legnagyobb döbbenetemre nem így reagált, hanem azt mondta: "Ez még nem az!"

 

Mi is történt itt?

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Gondolkodj!

A tanítvány nem hitt saját zenei intuíciójának!

 

Elemezzük ki ezt a fontos eseményt!

Nyilvánvaló, hogy a zenei fantázia előbb-utóbb minden szorgalmas gyakorlónál beindul, a sok hónapos skálázás megteremti az ehhez szükséges empirikus tapasztalatot, ám ennek pontos dátumát képtelenség megjósolni. Ebből következően, amikor végre mégis megjelenik, ezt a kissé önbizalom-hiányos tanítvány egyszerűen nem hiszi el. Ez történt ebben az esetben. Hitetlensége egyébként ezen a napon olyan állhatatosnak bizonyult, hogy a tanítvány az első zenei gondolati csírák kipattanását nekem sem hitte el. (Később, közel 1 hónap múlva már mosolygott az egészen, miközben földöntúli élvezettel improvizált kedvenc Pink Floyd-alapjára.)

 

Meglehet, tanítványom reakciója nem is volt oly különleges; talán mindegyikünk ilyen fokú hitetlenséggel fogadta az intuíció legelső megnyilvánulásait, bár erre ellenpéldával azonnal tudok szolgálni, amely szintén velem történt meg néhány hónapja. Ebben az esetben a tanítvány azonnal felfogta, hogy roaming-ja közé valami gyökeresen új és addig nem hallott keveredett és ettől egy szempillantás alatt hihetetlen mértékben boldog lett. (Ez a "boldogsága" azóta is tart és egészen megváltozott a gitárhoz való viszonya. Ugye G. Ádám? )

 

Ha az intuíciót el kéne helyeznünk a szokásos, általam meghatározott "megismerési úton"...

  1. Szótár,

  2. Grammatika, azaz nyelvtani szabályok,

  3. Improvizáció, mint a két fenti tárgykör tökéletes ismerete, majd improvizatív felhasználása,

...akkor az intuíció a 2. és 3. pont közé kerülne, pontosan a tudatos improvizáció beindulása elé.

Tehát:

  1. Szótár,

  2. Grammatika,

  3. (Intuíció),

  4. Improvizáció.

Ha élünk az intuíció lehetőségével, az sokkal előbb fog minket az örvendetes eseményekről tudósítani.

 

Az intuíció ugyanakkor az élet más területein is hasznos és bátran állítom, hogy minél többet foglalkozunk vele, az annál pontosabb és megbízhatóbb lesz (bár megjegyzem, hogy nem lesz 100%-os pontosságú).

 

Nekem például létkérdés a munkahelyi pszichológia, amelynek jelentős részét intuícióval fedem le. Ez azt jelenti, hogy ha nekem egy tanítványról (vagy ami fontosabb: egy jelentkezőről) intuitív érzetem keletkezik, akkor azt elfogadom annak, amilyen és az érzés hátterét nem kezdem el kinyomozni, hanem abból kiindulva irányítom tovább a kapcsolatot (néha azért egy-két dologra rákérdezek...).

 

Ez néha bizony okoz olyan konfliktust, amelynek sértődés lesz a vége, bár ez nyilvánvalóan nem áll szándékomban. Egyszer felhívott egy jelentkező és azt kérdezte, hogy van-e próbaóra. Azt válaszoltam, hogy próbaóra nincs, ellenben van 1300 publikált fejezet, amely alapján a jelentkező már képes felelősen dönteni (én tehát sok gitároktatóval ellentétben nem árulok zsákbamacskát). De mit is várhatok attól a jelentkezőtől, aki ezt sem képes felmérni? Ezek után természetesen a jelentkező oktatását nem vállaltam el. (Később a kérdés körüli problémakört részletesen kidolgoztam a fent linkelt fejezetben.)

 

Ugyanilyen lendülettel utasítom el az olyan jelentkezőket, akik a ma oly divatos álneveken érdeklődnek az Interneten keresztül. Intuitív megérzésem szerint többségük fiatal, de a komolytalan fajtából (mert nem adják nevüket önmagukhoz, mert békében is rejtőzködnek), rosszabb esetben pedig teljesen megbízhatatlanok.

 

Hangsúlyozom, hogy ez nem pszichológiai lutri, hanem egy meglévő ítélethalmaz tudatalatti, de tudatosítható felbukkanása.

 

Összefoglalva: az intuíció egy előzőleg elsajátított tapasztalati halmaz első, még ösztönös felbukkanása. Ekkor a mennyiségi változások, azaz a zenénél maradva, a lelketlen skálahegyek hirtelen, még ösztönösen minőségi változásba csapnak át, aminek eredményeként jelennek meg az első zenei gondolatok. Ezek csak az első, de már minőségi lépések. Figyeljünk tehát intuíciónkra, tudatosan használjuk fel azt és próbáljuk ki a tőzsdén is!

 

...és próbáljuk ki a tőzsdén is!