A harmonikus moll skálafokok IVa.

Zeneelmélet és gyakorlat inverz harmonikus mollra

 

Elmélet

Gyakorlat

 

Elmélet

 

Az előző fejezetben Marosi Sándor és Farkas Tamás bemutatta, sőt egzakt módon le is vezette a harmonikus moll skálafokok "elméleti" tükörképének létezését, amelyről egyúttal azt is megállapították, hogy az valójában már felfedezett skálaügy, hiszen a keleti kultúrkörökben -nagy valószínűséggel ilyen skálaszerkezetben, de a temperálttól különböző frekvenciasorozatban-, már régóta ismert.

 

Ami újat talán még hozzá tudunk tenni, az a klasszikus zeneelméleti szabályok inverz harmonikus moll skálán való alkalmazása; gyanítjuk, hogy ezt még nem tette meg senki. Ehhez hasonló dolgot már műveltünk a Zeneelmélet és gyakorlat testvér alapskálákon című fejezetben, amelynek végeredménye 1 gyökeresen új megközelítésű és hangzású zenei improvizáció lett.

 

Itt és most az ott ismertetett zeneelméleti eljárásokat fogjuk majd alkalmazni. Ezek a következők:

  1. az inverz harmonikus moll skálafokokból kiválasztjuk azt, amelyik skálaszerkezetében a legközelebb áll a dúrhoz, ennek 1. fokú hármashangzata lesz a tonika,

  2. megnézzük, hogy a klasszikus akkordépítkezési szabályok inverz harmonikus moll skála esetében milyen hármashangzatokat eredményeznek,

  3. a kapott elméleti akkordsorozatból zenei fül és tapasztalat segítségével jól hangzó akkordmeneteket gyártunk, olyanokat, amelyek alapjai lehetnek improzivációknak,

  4. betanuljuk az inverz harmonikus moll néhány skálafokát, majd ráimprovizálunk az alapokra,

  5. megesszük az előkészített eperfagyit, mert júliusban, a felvétel idején veszett meleg tud lenni a gitárstúdióban.

Kezdjük a skálakiválasztásnál!

Ez viszonylag egyszerű, egyedül a 7. fokú hasonlít kezdésében a dúr skálához:

 

Pénzes-féle gitár tükörkép - Inverz harmonikus moll - 7. fok

 

Így meglehetősen nehéz zeneelméletileg kezelni (legalábbis nekem), éppen ezért áttranszponálom C kezdőhangra:

 

 

Ekkor a skála hangjai a következők lesznek:

 

C - D - E - F - G - Asz - H - (C)

 

Láthatjuk, hogy majdnem C-dúr skála, attól csupán 1 db Asz hangban különbözik. Most pedig végezzük el a hagyományos hármashangzat-származtatást a skálából!

  1. fok - C - E - G = C-dúr hármashangzat

  2. fok - D - F - Asz = D-szűkített hármashangzat

  3. fok - E - G - H = E-moll hármashangzat

  4. fok - F - Asz - C = F-moll hármashangzat

  5. fok - G - H - D = G-dúr hármashangzat

  6. fok - Asz - C - E = Asz-dúr hármashangzat

  7. fok - H - D - F = H-szűkített hármashangzat

4. fokú, szubdomináns pozícióban F-mollt kapunk, 5. fokú dominánsban pedig változatlan G-dúrt. Az igazi érdekesség, hogy párhuzamos moll helyett Asz-dúr hármashangzatot kapunk, ezenfelül pedig 2 szűkített akkordot.

 

Gyakorlat

 

Első gondolatként próbáljuk meg a csontig lerágott, sablonos akkordmenetet (TTpSDT - C-dúr tonalitás esetén: C - Am - F - G) az inverz harmonikus moll tonalitású akkordfűzérre alkalmazni. Alább először a backing track, majd maga az improvizáció tanulmányozható:

 

C - Asz - Fm - G

 

 

 

Majd vehetünk 1 fokkal bonyolultabb akkordmenetet is, ám ez akkordfűzésében már igen közel került az eredeti C-dúr tonalitáshoz:

 

C - Em - Fm - Asz - G