Az Alapskálák I. című fejezet ismerteti
az általam legfontosabbnak minősített 7 alapskálát, az
Alapskálák II. című fejezet pedig ezt a 7
alapskálát mutatja meg az összes lehetséges, azaz mind a 12 hangról
indítva. Az alapskálák közül zeneelméletileg Európában a dúr és a moll
skála vált uralkodóvá, az utóbbinak még további 3 variánsa ismert,
amelyeket a Négyféle moll skála című fejezetben
ismertetek. Ezek közül tonálisan, azaz hangnemügyileg a
harmonikus moll kiemelten fontos, hiszen a legnagyobb klasszikus
zeneszerzők és persze utánuk sok modern komponista is inkább ezt a moll
változatot használták-használják. Valójában a klasszikus zeneelmélet
bárminemű magyarázat nélkül, azaz mellékesen, "modális skálák" néven
száműzte a maradék 5 alapskálát, tonálisan pedig csakis a dúr és a harmonikus
moll skálával foglalkozik.
Az utóbbi már részletesen bemutatásra került a
Harmonikus moll skálafokok I. című
fejezetben. Itt és most vesszük a harmonikus moll skálafokokat az összes
lehetséges, azaz mind a 12 hangról indítva. Ez tehát szintúgy 12 x 7 = 84
különböző skálafokot fog jelenteni. A skálák hangelnevezéseinél a
temperált kvint-kvartkörből indultam ki...
...kivéve
a 6 kereszt - 6 bé enharmonikus hangnemátfedésnél; ott a 6 keresztes
Disz-moll skálát választottam.
A következő fontos, megemlítendő dolog egy authentikus Pénzes-féle
megközelítés. Mivel ez szintúgy kidolgozásra került, ezért most
az előző fejezetből idemásolom:
"A harmonikus moll és az alapskálák
közötti további különbség, hogy az alapskálák elnevezései abszolútak, míg
a harmonikus mollé relatívak. Ennek zeneelméleti okai vannak: az
alapskálák mindegyike használható ugyanis önálló alaphangnemként, azaz
tonális kiindulópontként és ekkor az aktuális skála lesz az 1. fok, a
következő a 2. és így tovább. A harmonikus moll esetében nincs erről szó,
mert egyetlen alaphangnem van, ez pedig az 1. fokról indított skála, bár
természetesen a többi is alaphangnemű, de nem az 1. fokról indított. (Ez a
megállapítás pontosításra szorul, amelyet a
Domináns (keleties) fríg skála című fejezetben teszek meg.)
Ám érdemes ezeket az abszolút elnevezéseket -korlátozottan-, de itt is
bevezetni. Erre oktatói tapasztalatom ösztönöz, mivel tanítványaim
többsége néhány hónap múltán kitűnően megismeri az alapskálákat, valamint
a köztük lévő zeneelméleti összefüggéseket és érdemes erre
közvetett módon a továbbiakban is építeni. Jegyezzük meg, hogy ez
pusztán a skálaazonosítást teszi könnyebbé, tehát ez
nem egy magyarázatra szoruló zeneelméleti fogalom!"
Készítsünk egy gyors összesítést erről a skálaazonosítási lehetőségről:
1. fok - moll
2. fok - lokriszi
3. fok - dúr
4. fok - dór
5. fok - fríg
6. fok - líd
7. fok - mixolíd
Továbbá a gitár belső felépítéséből adódóan lehetőségünk van bármely skála
egyhúros ábrázolására is. Ezt ki
is használjuk, amint így tettünk az Alapskálák
II. című fejezetben is. Mivel ott a skálanevek abszolútak
(dúr-dór-fríg, stb.), itt viszont relatívak (1.-2.-3. fok, stb.), az
egyhúros skálát az újfajta Pénzes-féle megközelítéssel az abszolút-relatív
elnevezés párossal azonosítjuk. Például E-harmonikus moll teljes
skála...
...A-húrjáról indított egyhúros skálája...
...valójában a skála 4. hangjáról, fokáról indított (A hang), ez pedig a
moll-skálapozíció
szerint dór fokú (tehát a dór skálától csak egyetlen hangban tér el).
Utolsó megjegyzésem, hogy az egyhúros skálát terjedelemben addig
ábrázolom, amíg az az általam meghatározott teljes skálában tart.
