A gitár hangolása
Gondolatok a gitár hangolásáról
Valójában nem szeretném szaporítani azon kiadványok tömegét, amelyek kizárólag a gitár hangolásáról adnak "holtbiztos" módszereket, sokszor nem is egészen olcsón. Az ilyen megközelítésben már elveszik a lényeg, mint sok bába között a gyerek: maga a gitározás. Az ilyen kiadványok szerzőinek inkább zongorahangolónak kéne menniük, mert ott minden magasabb hangra 3 zongorahúr jut és így jó sokáig lehet hangolgatni ☺.
Mivel az emberi fül zenei érzékenységét a manapság kapható, modern hangológépek már messze megelőzik (az emberi fül képtelen centnyi akusztikai különbségeket meghallani), a leghasznosabb és leggyorsabb módszer a hangológépek használata már egészen a kezdetektől. Ez kitűnően fejleszti a tanítvány zenei hallását, mivel segíti a fület hozzászoktatni a jól felhangolt gitárhangzáshoz. Külön hallásfejlesztő gyakorlat lehet például a gitár kézi hangolása, majd utána ennek gépi ellenőrzése.
Ebben a fejezetben a "kötelező tananyag" ismertetése után azt szeretném megvizsgálni, hogy szerintem miért ilyen a gitár hangolása...
A gitár húrjai:
E6 - A5 - D4 - G3 - H2 - E1
A húrok eredeti hangmagasságukban az ötvonalas kottában csak basszuskulcsban mutathatók meg:
Mivel a gitár úgynevezett transzponáló hangszer, az ötvonalas kottában már egy oktávval feljebb kell helyeznünk a gitárnak szánt zenei ötleteinket. Így a gitár transzponált húrjai a következők lesznek:
A továbbiakban a gitárra transzponáló hangszerként fogok hivatkozni, ezért főként kottalejegyzéskor az utóbbi, violinkulcsos hangtartományt használom.
Főleg az angolszász országokban szoktak a húrokhoz számot is rendelni; megkülönböztetésül a két E húrt (vagy pedig arra utalva, hogy ez a húr az E1, azaz egyvonalas E-ként jelölt hang). Én ezt a szokást nem követtem, de idővel rájöttem, hogy praktikus (főként a kezdő tanítvány felé), mert gyakran van dolgunk valamelyik E húrral, így már én is ilyen modorban hivatkozom a húrokra.
A gitár (nem transzponált) húrjai a zongorán:
Láthatjuk, hogy a gitár kvart hangolású, kivéve a G3 és H2 húrok közti nagyterc hangolási különbséget. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a gitár hangterjedelme körülbelül a zenei hangtartomány közepén helyezkedik el. Valóban, jegyezzük meg a következőt: a zongora hangtartománya majdnem lefedi a zeneileg felhasználható hangok tartományát. (Csak majdnem! A többi, lemaradt hanggal nem érdemes foglalkoznunk, mert vagy brummog vagy csipog ☺.)
Rengeteg típusú és márkájú hangológépből válogathatunk. Én a népszerű Fender LX-12 hangológép alapján ismertetem a használatot.
A gépet a baloldali ON/OFF gombbal tudjuk be-, és kikapcsolni. Ha bekapcsolás után elkezdünk beszélni, akkor azt a műszer már érzékeli és jelezni fogja. Ez azt bizonyítja, hogy a beszéd és a zenei hangtartomány bizonyos részei azonos frekvenciájúak. Ebből következően lehetőségünk volna akár beszédünket is lekottázni (ez már Arnold Schönbergnek is eszébe jutott, amit ő romantikus, "csilingelő" német szóval Sprechgesang, énekbeszédnek nevezett el).
A gép kijelzőjén a kromatikus skála tizenkét fokú hangsora látható, amelyben a törzshangok, a zongora fehér billentyűi vannak kiemelve (skálakijelzés):
Figyelem! Az angolszászok a magyar H hangot B-nek írják, mert egyébként is mindent fordítva csinálnak!
A törzshangok közötti pontok is egy félhangot jelentenek, amivel azonban az alapértelmezett hangolás esetén nem kell sokat foglalkoznunk.
A finomhangolás három LED-kijelzővel történik:
-50....0....+50
Lehangolt, depressziós húr esetén a baloldali, a túlhangolt (mániás-depressziós) húr esetén a jobboldali piros LED fog kigyulladni, kiegyensúlyozott (kezelés utáni) húrnál pedig a zöld. (Én a jelen pillanatban túlterheltség miatt sárgán világítok ☺.)
A két szélső, piros LED voltaképp egy félhangos frekvenciatartományt fog közre. Létezik a félhangnál is kisebb akusztikai lépés, amely azonban nyugaton már matematikai megközelítésű: ez a cent. Egy temperált félhangnyi frekvenciatartomány = 100 cent. Ebből következően a finomhangolás skálakijelzője csakis ilyesféle lehet: -50....0....+50.
A hangológépen kétféle hangolási metódus található: kézi hangolás (MANUAL) és automatikus hangolás (AUTO). A kétfajta hangolási módszer között a középső, AUTO/MAN feliratú gombbal tudunk választani, amit a kijelző jelezni is fog. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai.
Automatikus hangolás esetén a gép automatikusan érzékelni fogja a hangot és azt azonnal ki is jelzi egyaránt a skála-, illetve a LED-kijelzőn. Ha azonban a gitár túlságosan elhangolódott, a kezdő tanítvány ezt nem fogja észrevenni, mert általában nem figyeli a skálakijelzést és mert még nem szokott hozzá a pontosan behangolt gitárhoz. Ilyenkor képes teljesen szétcsavargatni a hangolást és ilyen esetben csak örülhetünk annak, ha nem szakad el egy gitárhúr sem. A megoldás: gyanús hangok esetén mindig kezdjük el figyelni a skálakijelzést! Az automatikus hangolás egyértelmű előnye azonban a hangolás gyorsasága.
Kézi hangolásnál a jobboldali, NOTE (hangjegy) feliratú gombbal tudunk félhangos lépésekben lépkedni a skálakijelzésen. Ebben az esetben a finomhangolás három LED-kijelzője addig nem is lesz indukálódva, amíg a kívánt hanggal nem találkoznak. Ez kizárja a fent említett hibalehetőséget, azonban ettől a hangolás jóval lassúbb és fáradságosabb lesz.
Sok hangológép rendelkezik egy további gombbal, ezt általában CALIB, vagy ehhez hasonló felirattal látják el. Ezzel az alapként felhasznált referenciahangot, más néven a kamarahangot lehet beállítani: ez mostanában 440 Hz (normál zenei A hang). Ha látszólag mindent jól csináltunk és mégsem sikerült a hangolás, mindenképpen ellenőrizzük le ezt az értéket is. A kalibráció értéke valamelyik gombbal 1 egységenként, azaz hertzenként állítható. Én már sok kezdő tanítványnál találkoztam ezzel a hibával.
A Fender-hangológép jó minőségű beépített mikrofonnal rendelkezik, ám ez sajnos nem mondható el az összes hangológépről. A hangológépet ezért mindig tegyük közvetlenül a gitár elé, a zavaró akusztikai tényezőket (Hi-Fi, TV, anyós, feleség, barátnő) kapcsoljuk ki vagy valamilyen módon halkítsuk le, elektromos gitárra pedig érdemes vezetékkel rácsatlakoztatni az IN feliratú Jack-aljzaton keresztül.
A gitár kézi hangolása teljesen kezdők számára nagyon nehéz, szerintem ne próbálkozzanak vele csak akkor, ha esetleg utónevük Wolfgang vagy Amadeus. A tréfát félretéve, javaslatom, hogy kezdetben ezzel csak akkor próbálkozzunk, ha abszolút, legalábbis nagyon jó hallással rendelkezünk.
(Egyszer a kis Mozartot elvitte édesapja fogorvoshoz. A fogorvos azt mondta neki: "Légy szíves, mondd azt, hogy á! Bácsi, az nem á, hanem Cisz!" - felelte Mozart.)
Ha fogászati fájdalmak ellenére mégis szeretnénk gitárunkat kézzel behangolni (micsoda csúsztatás ☺!), akkor először ehhez egy alaphangot kell találnunk. Ezt számos helyen tehetjük meg:
-
lehet vásárolni hangolósípokat, (Puhl Sándor futballbíró sípja Gesz hangban szól ☺),
-
felhívhatjuk a Matáv "normál zenei A hang" vonalát (nem vicc, azt hiszem még működik, ahol is a nyugdíjazott operaénekes néni egy kis torokköszörülés és némi Negro elszopogatása után egy egészen normális A hangot fog nekünk szolgáltatni és további percdíjakért részleteket is énekel Lehár "Víg özvegy"-éből ☺),
-
a hang-file-t letölthetjük Gitáriskolám Letöltések című fejezetéből,
-
vehetünk egy Rohde und Schwarz frekvenciamétert néhány tíz millió forintért, ám ezzel már mobiltelefonunk frekvenciáit is megvizsgálhatjuk.
A normál zenei A hang a zongorán:
Ezt a hangot kell a gitár alábbi hangjához hangolnunk:
Kapható olyan hangolósíp, amely mind a hat gitárhúr hangját képes reprodukálni, illetve általában A hangra hangolt hangvilla is.
Lényegében tehát sokféle eredetű és pozíciójú alaphang közül válogathatunk (mert hisz nem létkérdés a normál zenei A hang sem; kezdhetjük a hangolást más alaphangról is), így én a továbbiakban csupán a húrok egymáshoz viszonyított hangolását szeretném ismertetni.
Az E6 húr 5. fekvésén lévő A hangot kell az üres A5 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):
Az A5 húr 5. fekvésén lévő D hangot kell az üres D4 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):
A D4 húr 5. fekvésén lévő G hangot kell az üres G3 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):
A G3 húr 4. fekvésén lévő H hangot kell az üres H2 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz nagyterc):
A H2 húr 5. fekvésén lévő E hangot kell az üres E1 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):
Tapasztaltabb gitárosok szokták a gitár kézi hangolásakor használni az üveghang-módszert. Ilyenkor a húrok különböző helyein lévő felharmonikusait, másik elnevezéssel üveghangjait hangoljuk össze. Az üveghangokat úgy tudjuk megszólaltatni, hogy pengetéskor pontosan az érintő felett lágyan megérintjük a húrt. A tükörkép ezt kitűnően képes modellezni. A természetes felharmonikusok tehát mindig az érintők felett jelentkeznek, amelyeket én sárga színnel fogok jelölni, míg az eredeti hangok az alábbi ábrákon maradnak feketék. Itt jegyzem meg azt, hogy léteznek mesterséges üveghangok is, ám azokat már másfajta hangképzéssel kell megszólaltatni.
A referenciahang behangolása után a következő üveghangokat kell összehangolnunk:
az E6 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az A5 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:
Az A5 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az D4 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:
A D4 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az G3 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:
A H húr behangolása nem olyan egyszerű, mint a fenti esetekben a nagyterc hangolási különbség miatt.
1. lehetőség:
...ahol láthatjuk, hogy bal oldalon akár hangolhatunk H üres húrt is felharmonikusra. Ezt jelzi a fekete pont, amely konkrét zenei H hang. Ugyanakkor a középső kétszeres, a jobb oldali felharmonikus hang pedig egyszeres oktáv az E6 húr H felharmonikusához képest, tehát nem azonos frekvenciájúak.
2. lehetőség
Ebben a közvetett módszerben először behangoljuk az üres E1 húrt E6 felharmonikusa alapján (1), majd E1 felharmonikusára a H2 felharmonikusát (2).
Ha már az 1. lehetőséggel sikerült a H húrt behangolni, akkor a H2 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az E1 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk:
Próbáltuk-e már a "pszichedellikus" hangolást?
Íme:
A gitár kézi hangolásánál tapasztalhatjuk ezt a fizikai jelenséget, főleg az üveghang-módszer alkalmazásakor. A jelenség fizikai leírását itt hadd ne részletezzem, mert ahhoz különböző fázisú és frekvenciájú színuszgörbéket kéne rajzolnom. Célirányosan a dologról azt jegyezném meg, hogy ha két hang már nagyon közel esik egymáshoz, de még nem teljesen azonosak, akkor ez a vegyes hang elkezd "remegni". Minél közelebb van a két hang egymáshoz, ez a vegyes hang annál lassabban remeg, míg végül teljes összehangoltság esetén a remegés megszűnik (mert frekvenciájuk azonos lesz).
Ez a jelenség csak akkor jelentkezik, ha a két hang már majdnem azonos!
Gondolatok a gitár hangolásáról
A legelső gondolat a tárgykörben, hogy az általános alaphangolás mellett még rengetegféle létezik. A második legáltalánosabb szólótechnikai hangolás, hogy az összes húrt egy félhanggal lejjebb hangoljuk. Ezt használja sok gitáros, például Malmsteen vagy Nuno Bettencourt. Ez sokáig nagyon megnehezítette a dolgunkat, ha éppen együtt kívántunk játszani velük. Egy akusztikus gitárt még könnyű félhanggal lehangolni, ám egy Floyd-Rose tremolo-karral ellátott hangszernél szerintem ez már hangszerészi feladat. Erre is létezik már gyógyír mostanában: olyan programmal kell dolgoznunk, amelyik képes a hang-file hangmagasságának manipulálására.
Ezenfelül főként a blues-stílusban vannak egészen speciális alaphangolások, amelyek viszont nagyon izgalmas zenei hangzást eredményeznek. A hangolás hátránya egyértelműen a szokatlanság, amely problémákat azonban az ezzel foglalkozó kiadványok igyekeznek lekezelni. A Guitar Pro 5 nevű népszerű komplex tabulatúra-, és kottaprogramban további hangolások is elérhetőek. Konkrét akkordra történő hangolást is belevéve (ekkor az üres húrok már önmagukban akkordot alkotnak), én 29-féle hangolást számoltam össze.
Sokszor gondolkodtam el azon, hogy miért ilyen a gitár általános alaphangolása és hogy miből következett mindez. Szóval, hogyan is gondolkodott a "legelső gitáros"?
A legalsó E6 húr jó kiindulásnak bizonyult, hiszen a a következő húr -legyen az kvart hangolású A, vagy kvint hangolású H húr-, bevezeti, mintegy "beemeli" a gitárt a zeneileg egyik legáltalánosabb hangtartományba. Fentebb már láttuk, hogy mindez nagyjából a zongora középhangtartományában helyezkedik el. Ennek ékes bizonyítéka a mezei C-dúr hármashangzat, amely technikailag is, hangkészletében is a gitár közepén, nagyon kényelmesen helyezkedik el. Ezt az akkordot most tükörképben mutatom meg:
Továbbá a gitár általános alaphangolásából következik az általunk jól ismert szólótechnikai skálaszerkezet is; F-dúr skála esetében:
Ez a szerkezet szükségszerűen tartalmazza a G3 és H2 húrok közti nagyterc hangolási különbséget, azonban szólótechnikailag nem optimális, mert örökké gondok vannak a nagyterc hangolás miatt fellépő ujjrendekkel.
Az Alapskálák I. című fejezetben már kidolgozásra került a végtelenített alapskálarendszer. Az érthetőség kedvéért a táblázatot idemásolom:
Ebből a táblázatból leolvasható, hogy ha a húrok kizárólag kvart hangolásúak volnának, akkor miképpen fog módosulni a technikai skálaszerkezet:
Itt tehát a következő húrjaink volnának:
E6 - A5 - D4 - G3 - C2 - F1
Én nem hiszem, hogy a "legelső gitáros" feladta volna a nagyon kényelmes kvart-alapú húrhangolást a nagyterces kakofónia kedvéért. Ebből az következik, hogy másképpen, nem szólótechnikailag állt a gitárhoz. Ha így tett volna, igen hamar felfedezte volna a kvartnál is előnyösebb hangolást, a kvint-alapút. Voltaképpen ezt is sikerült már modelleznünk a Hegedűskálák című fejezetben. (Az utóbbi kijelentés, miszerint a kvint-alapú szólótechnika előnyösebb a kvart-alapúnál, merész kijelentés és további vizsgálódásokat igényel...)
Vessünk egy pillantást a C-dúr hármashangzatra kvart hangolás esetén:
Ez már egy kicsit problémás helyzet, mert nem szabad megpengetnünk a legfelső F1 húrt, hiszen ezt a hangot a C-dúr hármashangzat nem tartalmazza. Ezért nem jelöltem be az F1 húrt.
Most nézzük meg a jól ismert F-dúr hármashangzatot hagyományos hangolásban:
Az 1. fekvésben -már szintén jól ismert módon-, barré, azaz keresztfogásos technikával kell elfektetni 1. ujjunkat. Ez kezdők számára nagyon nehéz, de szeretném, ha a Tisztelt Olvasó is észrevenné, hogy technikailag egyértelmű. Kvart hangolás esetén a fenti F-dúr hármashangzat így torzulna el:
Ez kényelmesnek tűnik, de hogyan is transzponálhatnánk ezt például G-dúrba?
Ez technikailag sokkal nagyon probléma a barré nehézségeinél. Természetesen a kiművelt jazz-ben is vannak ehhez hasonló nehézségű hangzatok, de én itt most arra tettem kísérletet, hogy miképpen gondolkodhatott a zeneileg nagyon tehetséges beduin kecskepásztor. Szerintem azt mondta magában, hogy előnyösebb a C húrt H-ra módosítani (és csak ott), mert akkor vígan tudja barré-technikával transzponálni farkasűző dallamait...
Még egy megjegyzés: a klasszikus gitárstílusnál, amelyik tehát nem pengetőt, hanem 4 (esetenként 5) ujjat is felhasznál pengetéskor, szintén a fenti végeredmény érvényes, mert egyetlen pengetővel elkövetett hangképzés valójában a vízszintes hangépítkezést, azaz inkább skálákat, általánosságban a szólótechnikát...
...míg a többujjas technika a függőleges hangépítkezést, azaz inkább a teljes hangkészletű darabok előadását támogatja.
Okoskodásom szerint a gitár a kezdeti időkben ritmus-, vagy dalkísérő hangszerként, tehát nem szólóhangszerként funkcionált, ekkoriban már létezhetett a barré-technika és ennek bizonyítéka a ma ismeretes általános alaphangolás. Ám azért mindezt ne tessék véresen komolyan venni, elvégre nem létezett "legelső gitáros", csupán lassú, de folyamatos gitárfejlődés...
Nemrégiben egy nagyon intelligens műegyetemista jelentkezett nálam gitártanulásra. Szívesen elvállaltam volna oktatását, ám a jelentkező ragaszkodott egy különleges hangolási módhoz, amelyet egy népszerű metal-együttes után System of a Down-hangolásnak neveztek el, bár meg kell jegyeznünk, hogy ez az eljárás, azaz a legalsó húr valamilyen szintű lehangolása manapság egyre népszerűbb és általánosabban hívják drop (C)-hangolásnak is. Állapítsuk meg ezen hangolás előnyeit és hátrányait!
A húrok a következő hangokra vannak hangolva:
C6 - G5 - C4 - F3 - A2 - D1
Az ötvonalas kottában:
Látható, hogy a gitár hangtartománya lejjebb csúszott olyannyira, hogy lejegyzéséhez be kellett hoznunk a zongora balkéz basszuskulcsot. Ilyen módon a standard hangolás legalsó E hangja alatt még nyertünk egy nagytercet, így lesz a legalsó húr C. Ez azt hiszem, hogy rendkívül kedvező a metal-műfajban, amely egyébként is sokszor a pokol kénköves bugyrait énekli meg, ezért kíván a hangmagasságban minél lejjebb hatolni, ám legfelül így mindenképpen elveszítettünk egy nagyszekundot, amelyre a "standard hangolású" mesterek gitárjátékuk során legtöbbször igényt tartanak. Egyúttal a hangtartomány eltolódása miatt a standard hangolású gitárfutamok fizikailag, azaz 2 érintőnyit jobbra fognak eltolódni...
...amely sok esetben technikai luxus, például ha Malmsteen-szólót kivitelezünk 12. fekvés felett. (Ebben a regiszterben egy Malmsteen-futam önmagában is veszedelmes jelenség, hát még 2 érintővel feljebb!)
A hangolás hangközei:
C6 kvint G5 kvart C4 kvart F3 nagyterc A2 kvart D1
Hangközök szempontjából tehát egy lényeges különbség van a standard hangoláshoz képest: a C6 ás G5 húrok közötti kvint hangolás. Emiatt az alábbi power chord-ok, azaz lényegében rock kvintek...
...lefogása jóval egyszerűbbé válik:
Hogy ez a kényelem mennyire hasznos, arról persze órákat lehetne vitázni. Személyes megjegyzésem, hogy a kényelem legtöbbször megöli az erőfeszítést, minden siker fő mozgatóját...
Most lépjünk tovább és nézzük azt meg, hogy ebben a hangolásban milyen technikai skálaszerkezettel kell egy pacsirtamezei G-dúr skálát felépítenünk!
Először a standard G-dúr skála...
...majd a System of a Down-hangolású skála, hagyományos trichord-skálaszerkezetben:
2. lehetőség:
A szerkezet további optimalizálására nincs sok kedvem...
Megállapíthatjuk, hogy ez a hangolás szólótechnikailag tökéletesen "öszvér", azaz terméketlen szerkezeteket eredményez. Persze nem is ezért keletkezett, hanem két, már említett ok miatt: egyrészt a mélyebb hangtartomány, másrészt a kényelmes power chord-ok miatt. Ennek azonban a fenti, igen zavaros skálaszerkezet az ára, amely egyébiránt megsérti a Pénzes-féle módszertan több fontos technikai alapelvét. További szakmai megjegyzésem, hogy nem előnyös egy eredetileg szólóhangszeren egyszerre háromféle, azaz nagyterc-kvart-kvint alapú hangköz-hangolást használni. Az optimális szólótechnika szempontjából pontosan az ellenkezőjét, azaz a homogén hangköz-hangolást kéne követnünk. Például: csak kvart hangolás. Ha pedig kényszerűségből szólótechnikailag nem vesszük figyelembe a legmélyebb 2 húrt, akkor már csak a maradék 4 húron szólózhatunk, amely előjogomról született arisztokrataként nem szívesen mondok le ☺.
További három, igen erős érvem:
-
én csak úgy tudnám oktatni eredményesen ezt a fajta hangolási módot, ha átírnám a Pénzes-féle módszertant vagy legalábbis ilyen irányban erőteljesen kiegészíteném. Én minden újra nyitott vagyok, erre maga a módszertan az élő bizonyíték, ám ez a hangolás szólótechnikailag nagyon gyanús, épp ezért ismertetéséhez nem kezdek hozzá, még úgysem, hogy már rendelkezésre áll a saját gyártmányú OSIRE, amely program a villámgyors skálafelvázolás eszköze.
-
Én 80 GB gitáriskolát tudok mutatni standard hangolású gitárra, de erre egyet sem.
-
Szakmai javaslatom, hogy a rövid távú élvezetet (System of a Down-zene) soha ne cseréljük fel a hosszú távú reményért (azaz, hogy lesz idő, amikor bármit lejátszunk a gitáron).
Az lenne a kérdésem, hogy az elektromos gitáron hány hertz-es (Hz) a legmélyebb és a legmagasabb kijövő hangfrekvenciás jel?
A gitár legmélyebb E6 húrja 82,5 Hz, az E1 húr 330 Hz. Innen 1 oktávtól felfelé a következő E hang 650 Hz. Még 1 oktávot továbblépve (ha a gitár 24 bundos) 1320 Hz. Az adatokat a Temperált hangrendszer és a Zenei fogalmak című fejezetekből vettem, ahol további hangfrekvenciák is tanulmányozhatók. Az értékek egyébként kerekítettek.
 |
 |