Kézi hangolás

A normál zenei A hang a zongorán:

Ezt a hangot kell a gitár alábbi hangjához hangolnunk:

Kapható olyan hangolósíp, amely mind a hat gitárhúr hangját képes reprodukálni, illetve általában A hangra hangolt hangvilla is.

Lényegében tehát sokféle eredetű és pozíciójú alaphang közül válogathatunk (mert hisz nem létkérdés a normál zenei A hang sem; kezdhetjük a hangolást más alaphangról is), így én a továbbiakban csupán a húrok egymáshoz viszonyított hangolását szeretném ismertetni.

Az E6 húr 5. fekvésén lévő A hangot kell az üres A5 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):

Az A5 húr 5. fekvésén lévő D hangot kell az üres D4 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):

A D4 húr 5. fekvésén lévő G hangot kell az üres G3 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):

A G3 húr 4. fekvésén lévő H hangot kell az üres H2 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz nagyterc):

A H2 húr 5. fekvésén lévő E hangot kell az üres E1 húrhoz hangolnunk, esetleg fordítva (a két húr közti hangköz kvart):

A Tisztelt Olvasó a kézi hangolás további lehetőségeit találja meg a következő fejezetekben:

• Egyéb hangszerek hangolása,

• Egyéb hangszerek hangolása fülre.

Az üveghang-módszer

Tapasztaltabb gitárosok szokták a gitár kézi hangolásakor használni az üveghang-módszert. Ilyenkor a húrok különböző helyein lévő felharmonikusait, másik elnevezéssel (természetes) üveghangjait hangoljuk össze. Az üveghangokat úgy tudjuk megszólaltatni, hogy pengetéskor pontosan az érintő felett lágyan megérintjük a húrt. Az OSIRE-tükörkép ezt kitűnően képes modellezni. Itt jegyzem meg, hogy léteznek mesterséges üveghangok is, ám azokat már másfajta hangképzéssel kell megszólaltatni.

A referenciahang behangolása után a következő üveghangokat kell összehangolnunk:

az E6 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az A5 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:

Az A5 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az D4 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:

A D4 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az G3 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk, vagy fordítva:

A H húr behangolása nem olyan egyszerű, mint a fenti esetekben a nagyterc hangolási különbség miatt.

1. lehetőség:

...ahol láthatjuk, hogy bal oldalon akár hangolhatunk H üres húrt is felharmonikusra. (Ez a felharmonikus láthatóan az E6 húr 7. érintője felett van és feketével jelölve.) Ugyanakkor a középső piros pont kétszeres, a jobb oldali piros pont pedig egyszeres oktáv-felharmonikus az E6 húr H felharmonikusához képest, tehát nem azonos frekvenciájúak.

2. lehetőség

Ebben a közvetett módszerben először behangoljuk az üres E1 húrt E6 felharmonikusa alapján (1), majd E1 felharmonikusára a H2 felharmonikusát (2).

Ha már az 1. lehetőséggel sikerült a H húrt behangolni, akkor a H2 húr 5. érintője felett lévő üveghanggal kell az E1 húr 7. érintője felett lévő üveghangot behangolnunk:

Próbáltuk-e már a "pszichedellikus" hangolást? Íme:

A (hangtani) lebegés jelensége

Az itt ismertetett akusztikai jelenséget, amely lebegés néven ismeretes, főként a felharmonikus-módszerű hangoláskor használhatjuk fel. Sajnos azonban kénytelenek vagyok vitába szállni egyik internetes olvasómmal, aki szerint az interferencia nem azonos a lebegéssel. Az alábbi eszmefuttatásban azt fogom bebizonyítani, hogy a lebegés az interferencia, mint gyűjtőfogalom egy speciális esetének tekinthető. Először nézzük meg a megvitatásra kerülő jelenséget:

Hallhatjuk az egyre gyorsabb hangremegést, amely aztán csak a két hangfrekvencia kiegyenlítődésekor szűnik meg. Ez valóban a lebegésnek nevezett, csakis a hullámokra (harmonikus rezgésekre) jellemző fizikai jelenség, amelynek fő jellemzője, hogy a rezgések frekvenciáiban történik érzékelhető (hallható) változás.

A kérdés az, hogy ez a jelenség értelmezhető-e interferenciaként?

Az interferencia szó állítólag latin gyökerű. Ennek ellenére Györkösy Alajos, az Akadémiai Kiadó által kiadott latin-magyar szótárában nem találtam olyan szót, amely a fogalom mai, általános használatában az etimológiai visszafejtésnek megfelelne. Talán van egy szó, az interfor, amelynek jelentése: közbeszól, megszakít, szavába vág.

Országh László elektronikus angol-magyar nagyszótárában az interference hasonló jelentéssel bír (beavatkozás, közbelépés), viszont észrevehetünk egy további, már modernkori jelentést is: rádióvételi zavar.

Bakos Ferenc "Idegen szavak és kifejezések szótára" című lexikonában olvashatunk először arról, hogy az interferencia két hullám valamilyen egymásrahatását is jelenti:

1. kölcsönös hatás,

2. két hullámmozgásnak, rezgésnek egymást erősítő vagy gyengítő kölcsönhatása találkozásukkor,

3. rádióvételi zavar, "lebegés".

A 2. meghatározást erősíti meg a Wikipédia témával foglalkozó cikke:

Emellett a Wikipédia egy másik fejezetben a hangtani lebegéssel is foglalkozik:

A Bakos-féle 3. meghatározás viszont az interferenciával kapcsolatban leírja azt a szót, hogy "lebegés", amely alatt persze nem tudjuk, hogy konkrétan milyen lebegést érthetünk.

No, mindezzel nem igazán jutottunk közelebb az egzakt meghatározáshoz, ezért pontosan az ilyen pillanatokban kell váltanunk a hétköznapi irodalomtól (mert a Wikipédia az, ez majd később kiderül) a szakirodalom felé.

Budó Ágoston "Kísérleti fizika I." című munkája (és még további két kötete) egyetemi tankönyv. Azt hiszem döntőbírónak nyugodtan elfogadhatjuk.

Benne a Rezgéstan című részben a következő olvasható a 289. oldalon:

Ezután a szerző néhány különböző típusú harmonikus rezgést ismertet. Ezek közül az egyik meghatározását szó szerint idemásolom:

Ez pontosan a mi esetünk, sőt egyúttal a szerző az interferencia egy speciális eseteként értelmezi.

Ha már nyakig ülünk a szakirodalomban, összehasonlításképpen érdemes továbbkotorászni benne. Az interferenciáról a 307. oldalon a következő olvasható:

A fenti meghatározások olvasatán bennem a következő kép alakult ki az interferenciáról:

Való igaz, hogy a hétköznapi életben az interferencia fogalmát főként speciális fényjelenségek értelmezésére szoktuk használni, ilyen például egy interferenciakép...

Forrás - Source: www.madsci.org

...amelynek fő jellegzetessége, hogy a részhullámok fázisainak eltolódása miatt keletkezik (konstruktív és destruktív interferencia). Azt viszont sehol sem láttam leírva, hogy az interferencia csakis ez a jelenség volna, holott a Wikipédia interferenciáról szóló fejezete kizárólag ezt a fajta fényinterferenciát értelmezi. A fenti, Budó-féle meghatározás szerint azonban az interferencia ennél jóval általánosabb: gyakorlatilag mindenfajta hullám találkozásánál fellépő és tágabb módon is értelmezhető fizikai jelenség. Ilyenek lehetnek:

• fényhullám - bár a fényt a fotonnak nevezett részecskék alkotják, részecsketermészetük mellett egyúttal meglepő hullámtulajdonságokat is mutatnak (ez volt a kvantummechnika egyik első nagy felfedezése; az ezzel kapcsolatos ajánlott irodalom John Gribbin: "Schrödinger macskája" és "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" című könyvei),

• hanghullám,

• vízhullám,

• most ennek nem nézek utána, de megkockáztatom, hogy az interferencia minden olyan atomi és szubatomi részecske kölcsönhatásainál fellép, amelyről a kvantummechnika képes bebizonyítani a hullámtermészetet is. (Szavatoltan ilyen szubatomi részecske az elektron. A híres kétréses kísérlet elektronágyúval is működik.)

• Sőt, még két kifeszített kötéllel is tudunk interferenciát létrehozni.

A vita elején feltett kérdést végérvényesen egyetlen mondatban Budó Ágoston a 319. oldalon dönti el:

A lebegés tehát a szerző szerint az interferencia egy speciális esetének tekinthető, ahol nem fáziseltolódás, hanem frekvenciaváltozás miatt alakul ki érzékelhető (ebben az esetben hallható) anomália.

 Gondolatok a gitár hangolásáról

A legelső gondolat a tárgykörben, hogy az általános alaphangolás mellett még rengetegféle létezik. A második legáltalánosabb szólótechnikai hangolás, hogy az összes húrt egy félhanggal lejjebb hangoljuk. Ezt használja sok gitáros, például Malmsteen vagy Nuno Bettencourt. Ez sokáig nagyon megnehezítette a dolgunkat, ha éppen együtt kívántunk játszani velük. Egy akusztikus gitárt még könnyű félhanggal lehangolni, ám egy Floyd-Rose tremolo-karral ellátott hangszernél szerintem ez már hangszerészi feladat. Erre is létezik már gyógyír mostanában: olyan programmal kell dolgoznunk, amelyik képes a hang-file hangmagasságának manipulálására.

Ezenfelül főként a blues-stílusban vannak egészen speciális alaphangolások, amelyek viszont nagyon izgalmas zenei hangzást eredményeznek. A hangolás hátránya egyértelműen a szokatlanság, amely problémákat azonban az ezzel foglalkozó kiadványok igyekeznek lekezelni. A Guitar Pro 5 nevű népszerű komplex tabulatúra-, és kottaprogramban további hangolások is elérhetőek. Konkrét akkordra történő hangolást is belevéve (ekkor az üres húrok már önmagukban akkordot alkotnak), én 29-féle hangolást számoltam össze.

Sokszor gondolkodtam el azon, hogy miért ilyen a gitár általános alaphangolása és hogy miből következett mindez.

Szóval, hogyan gondolkodott a "legelső gitáros"?

A legalsó E6 húr jó kiindulásnak bizonyult, hiszen a a következő húr -legyen az kvart hangolású A, vagy kvint hangolású H húr-, bevezeti, mintegy "beemeli" a gitárt a zeneileg egyik legáltalánosabb hangtartományba. Fentebb már láttuk, hogy mindez nagyjából a zongora középhangtartományában helyezkedik el. Ennek ékes bizonyítéka a mezei C-dúr hármashangzat, amely technikailag is, hangkészletében is a gitár közepén, nagyon kényelmesen helyezkedik el. Ezt az akkordot most tükörképben mutatom meg:

Továbbá a gitár általános alaphangolásából következik az általunk jól ismert szólótechnikai skálaszerkezet is; F-dúr skála esetében:

Ez a szerkezet szükségszerűen tartalmazza a G3 és H2 húrok közti nagyterc hangolási különbséget, azonban szólótechnikailag nem optimális, mert örökké gondok vannak a nagyterc hangolás miatt fellépő ujjrendekkel.

Az Alapskálák I. című fejezetben már kidolgozásra került a végtelenített alapskálarendszer:

Ebből a táblázatból leolvasható, hogy ha a húrok kizárólag kvart hangolásúak volnának, akkor miképpen fog módosulni a technikai skálaszerkezet:

Itt tehát a következő húrjaink volnának:

E6 - A5 - D4 - G3 - C2 - F1

Én nem hiszem, hogy a "legelső gitáros" feladta volna a nagyon kényelmes kvart-alapú húrhangolást a nagyterces kakofónia kedvéért. Ebből az következik, hogy másképpen, nem szólótechnikailag állt a gitárhoz. Ha így tett volna, igen hamar felfedezte volna a kvartnál is előnyösebb hangolást, a kvint-alapút. Voltaképpen ezt is sikerült már modelleznünk a vonós hangszerek fejezeteiben.

(Az utóbbi kijelentés, miszerint a kvint-alapú szólótechnika előnyösebb a kvart-alapúnál, merész kijelentés és további vizsgálódásokat igényel.)

Vessünk egy pillantást a C-dúr hármashangzatra kvart hangolás esetén:

Most nézzük meg a jól ismert F-dúr hármashangzatot hagyományos hangolásban:

Az 1. fekvésben -már szintén jól ismert módon-, barré, azaz keresztfogásos technikával kell elfektetni 1. ujjunkat. Ez kezdők számára nagyon nehéz, de szeretném, ha a Tisztelt Olvasó is észrevenné, hogy technikailag egyértelmű. Kvart hangolás esetén a fenti F-dúr hármashangzat így torzulna el:

Ez kényelmesnek tűnik, de hogyan is transzponálhatnánk ezt például G-dúrba?

Ez technikailag sokkal nagyobb probléma a barré általános nehézségeinél. Természetesen a kiművelt jazz-ben is vannak ehhez hasonló nehézségű hangzatok, de én itt most arra tettem kísérletet, hogy miképpen gondolkodhatott a zeneileg nagyon tehetséges beduin kecskepásztor. Szerintem azt mondta magában, hogy előnyösebb a C húrt H-ra módosítani (és csak ott), mert akkor vígan tudja barré-technikával transzponálni farkasűző dallamait...

Még egy megjegyzés: a klasszikus gitárstílusnál, amelyik tehát nem pengetőt, hanem 4 (esetenként 5) ujjat is felhasznál pengetéskor, szintén a fenti végeredmény érvényes, mert egyetlen pengetővel elkövetett hangképzés valójában a vízszintes hangépítkezést, azaz inkább skálákat, általánosságban a szólótechnikát...

...míg a többujjas technika a függőleges hangépítkezést, azaz inkább a teljes hangkészletű darabok előadását támogatja.

Okoskodásom szerint a gitár a kezdeti időkben ritmus-, vagy dalkísérő hangszerként, tehát nem szólóhangszerként funkcionált, ekkoriban már létezhetett a barré-technika és ennek bizonyítéka a ma ismeretes általános alaphangolás. Ám azért mindezt ne tessék véresen komolyan venni, elvégre nem létezett "legelső gitáros", csupán lassú, de folyamatos gitárfejlődés...

System of a Down-hangolás

Nemrégiben egy nagyon intelligens műegyetemista jelentkezett nálam gitártanulásra. Szívesen elvállaltam volna oktatását, ám a jelentkező ragaszkodott egy különleges hangolási módhoz, amelyet egy népszerű metal-együttes után System of a Down-hangolásnak neveztek el, bár meg kell jegyeznünk, hogy ez az eljárás, azaz a legalsó húr valamilyen szintű lehangolása manapság egyre népszerűbb és általánosabban hívják drop (C)-hangolásnak is. Állapítsuk meg ezen hangolás előnyeit és hátrányait!

A húrok a következő hangokra vannak hangolva:

C6 - G5 - C4 - F3 - A2 - D1

Az ötvonalas kottában:

Látható, hogy a gitár hangtartománya lejjebb csúszott olyannyira, hogy lejegyzéséhez be kellett hoznunk a zongora balkéz basszuskulcsot. Ilyen módon a standard hangolás legalsó E hangja alatt még nyertünk egy nagytercet, így lesz a legalsó húr C. Ez azt hiszem, hogy rendkívül kedvező a metal-műfajban, amely egyébként is általában a pokol kénköves bugyrait énekli meg, ezért kíván a hangmagasságban minél lejjebb hatolni, ám legfelül így mindenképpen elveszítettünk egy nagyszekundot, amelyre a "standard hangolású" mesterek gitárjátékuk során legtöbbször igényt tartanak. Egyúttal a hangtartomány eltolódása miatt a standard hangolású gitárfutamok fizikailag, azaz 2 érintőnyit jobbra fognak eltolódni a G5 húrtól kezdődően, amely sok esetben technikai luxus, például ha Malmsteen-szólót kivitelezünk 12. fekvés felett. (Ebben a regiszterben egy Malmsteen-futam önmagában is veszedelmes jelenség, hát még 2 érintővel feljebb!)

A hangolás hangközei:

C6 kvint G5 kvart C4 kvart F3 nagyterc A2 kvart D1

Hangközök szempontjából tehát egy lényeges különbség van a standard hangoláshoz képest: a C6 ás G5 húrok közötti kvint hangolás. Emiatt az alábbi  power chord-ok, azaz lényegében rock kvintek...

...lefogása jóval egyszerűbbé válik:

Hogy ez a kényelem mennyire hasznos, arról persze órákat lehetne vitázni. Személyes megjegyzésem, hogy a kényelem legtöbbször megöli az erőfeszítést, minden siker fő mozgatóját...

Most lépjünk tovább és nézzük azt meg, hogy ebben a hangolásban milyen technikai skálaszerkezettel kell egy pacsirtamezei G-dúr skálát felépítenünk!

Először a standard G-dúr skála...

...majd a System of a Down-hangolású skála, hagyományos trichord-skálaszerkezetben:

2. lehetőség:

3. lehetőség:

A szerkezet további optimalizálására nincs sok kedvem...

Megállapíthatjuk, hogy ez a hangolás szólótechnikailag tökéletesen "öszvér", azaz terméketlen szerkezeteket eredményez. Persze nem is ezért keletkezett, hanem két, már említett ok miatt:

1. egyrészt a mélyebb hangtartomány,

2. másrészt a kényelmes power chord-ok miatt.

Ennek azonban a fenti, igen zavaros skálaszerkezet az ára, amely egyébiránt megsérti a Pénzes-féle módszertan több fontos technikai alapelvét. További szakmai megjegyzésem, hogy nem előnyös egy eredetileg szólóhangszeren egyszerre háromféle, azaz nagyterc-kvart-kvint alapú hangköz-hangolást használni. Az optimális szólótechnika szempontjából pontosan az ellenkezőjét, azaz a homogén hangköz-hangolást kéne követnünk. Például: csak kvart hangolás. Ha pedig kényszerűségből szólótechnikailag nem vesszük figyelembe a legmélyebb 2 húrt, akkor már csak a maradék 4 húron szólózhatunk, amely előjogomról született arisztokrataként nem szívesen mondok le ☺.

További három, igen erős érvem:

1. én csak úgy tudnám oktatni eredményesen ezt a fajta hangolási módot, ha átírnám a Pénzes-féle módszertant vagy legalábbis ilyen irányban erőteljesen kiegészíteném. Én minden újra nyitott vagyok, erre maga a módszertan az élő bizonyíték, ám ez a hangolás szólótechnikailag nagyon gyanús, épp ezért ismertetéséhez nem kezdek hozzá, még úgysem, hogy már rendelkezésre áll a saját gyártmányú OSIRE, amely program a villámgyors skálafelvázolás eszköze (bármilyen skáláé).

2. Én 80 GB gitáriskolát tudok mutatni standard hangolású gitárra, de erre egyet sem.

3. Szakmai javaslatom, hogy a rövid távú élvezetet (System of a Down-zene) soha ne cseréljük fel a hosszú távú reményért (azaz, hogy lesz idő, amikor bármit lejátszunk a gitáron).