Folkgitár-pengetések
Hosszú tábortűzi és 1/2 ciklusa
A sablonok variálása - improvizáció
A gitároktatási anyagok közül a folkgitár-iskolák voltak a legelső olyan próbálkozások, amelyek "távoktatási" módszerrel, azaz könyv és később hanganyag formátumban, tehát nem az oktató-tanítványi közvetlen kapcsolattal igyekeztek a valójában igen bonyolult és kényes gitároktatást megoldani. Ilyen "úttörő" vállalkozás volt a magyar piacon a hetvenes években például a mindenki által ismert Muszty-Dobay-féle folkgitár-iskola, amely azóta is több kiadást és bővítést ért meg.
A távoktatásnak azonban mindig is voltak (és természetesen lesznek) korlátai. Ennek felismerésére rá kell látnunk a felépített rendszerünk egészére és fel kell fedeznünk annak gyenge pontjait, valamint -ha egyáltalán lehetséges-, tudnunk kell azt valamilyen módszertani elemmel okosan betömögetni. Mindezt magamra vonatkoztatva: természetesen én is látom a Pénzes-féle Gitáriskola ezen kritikus pontjait, az már más kérdés, hogy koncepcionálisan meg akarom-e szüntetni vagy sem... (Mi lehet az a koncepció, amely mögött egy hiányos módszertan állhat? Például, hogy legyen minél több tanítványom, akiknek ezen hiányos részeket elmagyarázhatom...☺)
Nehéz úgy módszertant írni, hogy az ember nem veszi kritikai analízis alá a többi, már publikált módszertant. Ezt most nem kívánom megtenni, az analízist inkább a Tisztelt Olvasóra bízom, bár egy-két lényeglátó megjegyzést azért kell tennem. A kritikai analízis helyett megírom a sajátomat és bebizonyítom azt, hogy lehetséges egy folkgitár-iskolát, közvetve tehát egy Ohio amerikai, vagy egy Tavaszi szél című magyar népdalt is logikus, sőt matematikai alapokon álló módszertanba illeszteni. Mit érünk el ezzel? Azt, hogy ha alapelveink helyesek, akkor a megtanult módszertan nem lesz önmaga zsákutcája, mert keveset építettünk a tanítvány zenei ösztönösségére (amely egyébként is az esetek többségében nagyon korlátozottan létezik).
Összességében: az anyag, azaz a zene folkgitáros része ilyen módon tökéletesen oktathatóvá vált és szerintem ez a legfontosabb…
A matematikára való hivatkozás be is vezeti a következő részt:
Bár a zene közkincs kategóriája, ám az azt leíró és értelmező módszertanok már egyértelműen nem, ezért szeretném felhívni a figyelmet EU-normás szerzői jogaimra. Mivel az eddig publikált folkgitár-módszertanok is sablonokkal (különböző pengetési alapképletekkel) dolgoztak, szerzői jogi szempontból legyen ez a kiindulópont, azaz a szerzői jogi határ. Tehát nem kívánok a jövőben egyetlen folkgitár-oktatási anyagban sem találkozni az alábbi vagy ehhez hasonló okfejtéssel, amely:
-
a folkgitár-sablonokat matematikailag variálja,
-
a folkgitár-sablonokhoz a zene belső, ritmikai szimmetriája alapján ciklust állapít meg, valamint hozzá ciklusszámot rendel,
-
a ciklusszámhoz körszámot rendel,
-
és a dalt, zenét ilyen módon írja le.
Ez a kizárás vonatkozik a szemléltetés bármilyen formátumára: képletre (ha az az alábbi módszertani leírást modellezi), kottára, tabulatúrára vagy általam eddig nem ismert bármely formátumra (ha az az alábbi módszertani leírást modellezi). Továbbá a kizárás egyértelműen vonatkozik bármilyen gitár-, basszusgitár-, hegedű-, cselló-, zongora-, vagy egyéb iskolára. A plágiumot elkövető egyént vagy intézményt minden lehetséges megegyezés kizárásával beperelem olyan összegre, hogy még a dédunokáimnak is fog jutni nyalókára belőle...
A Pénzes-féle Gitáriskola -annak összes módosításával együtt-, az Artisjusnál nyilvántartott, levédett és közjegyző előtt is hitelesített alkotás. Azt hiszem, hogy világosan beszéltem...
Pénzes László - 2009. november
Mi is a probléma az eddig publikált folkgitár-módszertanokkal?
Először nézzünk még két példát, azaz két tipikus folkgitár publikálási módot!
Az egyik a hagyományos szöveg-kotta-akkordmenet hármas, amely egyébiránt teljesen általános a könnyűzenei publikációknál (Máté Péter - Elmegyek - részlet, Copyright © 1975 by Editio Musica, Budapest engedélyével Solo Music Budapest, 1993):
Itt a következőkkel szembesülünk: ha nem tudunk kottát olvasni vagy nem ismerjük a dalt, akkor nem tudjuk lejátszani. Megjegyzem, a kotta sokszor nem követi a dal eredeti felvételén hallható dallammenetet, amely egyébiránt általában tele van az énekes által frazeált elemekkel: hajlításokkal, alterált hangokkal, stb. Ezeket az énekes személyes stílusából származó jellegzetességeket a kotta legtöbbször kihagyja, egyszerűsíti.
A másik eset az Internet világában már teljesen általános: ekkor csak szöveg és akkordmenet áll rendelkezésünkre:
Ebben az esetben még egyszerűbb a felállás, mert ha nem ismerjük a dalt, akkor nem tudjuk lejátszani.
Az alábbi módszertani ismertetés a fentiekre tökéletes megoldást nyújt. Ehhez -már megszokott módon-, alapszintű matematikát hívunk segítségül. Szóval, most ugrik a majom a felfújt úszómedencébe, mert hisz milyen matekot lehet rendelni a Télapó itt van című világslágerhez? Nos lássuk, de előtte egy-két komolyabb dolgot meg kell értenünk a zenével kapcsolatban.
Mivel a fejezet újszerű alapfogalmai elsősorban a ritmika modellezéséhez kötődnek, ezért javaslom, hogy először nagyon alaposan tanulmányozzuk át a Ritmikai fogalmak című fejezetet!
Miután ezt megtettük és megértettük az ott leírtakat, megismétlem az egyik fontos meghatározást: az (európai) zene harmóniák és a harmóniákra épülő dallam ritmikusan ismétlődő egysége. (Ezt a valójában eléggé bonyolult témakört a Mi is a zene? című fejezetben szándékozom kifejteni.)
Ami most a mi szempontunkból lényeges, hogy a zene mindig időtől függő és változó, azaz dinamikus folyamat. Ezt jelképezi kiválóan a kör, mint az óra szimbolikus ábrázolása...
...illetve lineárisan a kottavonal és a nyíl mutatja a zene időben egyenletesen múló folyamatát...
®
...ahol az ismétlődő 1 egész periódust...
...az ütemvonalak jelzik (az ütemvonal kurzorral jelölve):
Kissé leegyszerűsítve, az (európai) zene a következő alapegységekből áll:
-
hangmagasságban általában legfelül a dallam,
-
hangmagasságban középen a harmónia (kíséret), de általában a kíséretnek van alsó hangtartományú, azaz basszusszekciója is,
-
és mindezt az időben egyenletesen lüktető, zárt ritmus fogja közre, ezt reprezentálják a legalsó, ritmusszekcióból kiinduló függőleges vonalak, amelyek elérnek egészen a dallamszekcióig. A ritmus persze lehet külön hangszer is, bár a gitár képes ritmushangszerként is funkcionálni, amint ezt a flamenco-gitár és a jelen fejezet folkgitár-pengetései bizonyítják.
A folkgitározás során a hangszer a 2. és a 3. feltételt teljesíti, azaz a dallamot nekünk kell ráénekelnünk a gitárkíséretre:
Az egyenletesen múló időben tehát a hangok ritmikusan, azaz jól követhető ütemben röppennek fel egymás után. Ezt a kotta a maga, ritmikához kötődő, bonyolult szimbólumrendszerével (ütemmutató, negyedek, nyolcadok, tizenhatodok, szinkópa, stb.) tökéletesen modellezi:
Ez a zene egyik fontos jellegzetessége. A zenére azonban az is jellemző, hogy a harmóniák és a dallamok nem véletlenszerű, hanem jól meghatározható időhosszig tartanak. Ez valójában a ritmus és vele a harmóniák szabályos, egyesült ciklikusságát jelenti. A fenti kör tehát kiválóan utal erre a ciklikusságra, hiszen körbejárás után újrakezdődik. Szemléletesen neveztük ezt tehát már fent periodikusságnak. A kotta -lévén lineáris-, nem képes mutatni ezt a ciklikusságot, bár egyvalami mégis ezt sejteti: az ütemvonalak.
(Itt láthatóan újramagyarázom az ütemvonal fogalmát, mert szerintem eléggé nehéz a megértése...) Valójában ezek a függőleges vonalak utalnak arra, hogy a ritmus alapképletei mindig újrakezdődnek. Ha tehát a kotta elején van egy olyan ritmikai jelzésünk (ütemmutató), hogy:
...akkor ez azt jelenti, hogy egy adott egész periódus (egy egész ütem) után ez a négy negyednyi ketyegés újraindul:
Természetesen állhat ez a ketyegés nyolc darab nyolcadból is, mert ritmikai értékében ugyanannyi, mint a négy negyed, hiszen ugyanannyi időbe telik lejátszani, csak a ketyegés lesz kétszer olyan gyors.
Az ütemmutató tehát azt adja meg, hogy egy ritmikai perióduson belül hány hang után fog az egész ritmikai alapegység megismétlődni.
A legáltalánosabb ütemmutató a 4/4, de sokszor hallhatunk 3/4-es zenéket (a keringő tipikus ritmusa), illetve mostanában a mulatós zenék és indulók térhódítása miatt gyakori a 2/4-es ütemmutató is.
Mivel a ritmus a zene alapmértéke, a kíséret (az akkordmenet) és a dallam kizárólag ehhez igazodik és mivel a ritmus már a klasszikus zeneelméletben is tökéletesen lemodellezett, most itt az idő, hogy ezt tegyük a folkgitár-akkordmenetekkel, azaz a pengetési alapképletekkel is. Korlátozottan, de ezt követte eddig minden folkgitár-módszertan, ami azonban egyiküknek sem jutott eszébe, hogy az akkordmenetet ne a dalszöveghez (vele a dallamhoz), hanem a ritmikához kösse. Ez jelentős hiba, ugyanis a dalszöveg szintén a ritmikához igazodik. Ennek oka egyszerű volt: a zenészek nem rendszeralkotó elmék, ezért nem ismerték fel az akkordmenetekben felfedezhető, tökéletesen modellezhető periodikusságot. Miért? Mert túl gyorsan akarták azt, hogy tanítvány zenéljen…
Ebben újszerű tehát a Pénzes-féle folkgitár-megközelítés.
A folkgitár-módszertanban az akkordmeneteket kétféleképpen tudjuk megszólaltatni:
-
az akkordokat felbontjuk, azaz az akkord hangjait különböző zenei sablonok formájában egymás után szólaltatjuk meg (felbontások). Ezek a felbontásos akkordmenetek általában a lassú, lírai dalok sablonjai.
-
Az akkord hangjait egyszerre szólaltatjuk meg (ritmuspengetések). Ezek általában a gyorsabb dalok sablonjai.
-
A dalhoz legjobban illő zenei sablont mi választhatjuk ki. Ez tehát a gitáros döntési szabadsága. A megfelelő választáshoz zenei tapasztalat és sablonismeret szükséges, de a legjobb, ha a választás során a dal eredeti verziójához (felvételéhez) legközelebb eső sablonnal próbálkozunk.
A felbontások, illetve a ritmuspengetések legyártásakor tehát nem a dalszöveget vesszük alapul (amely egyébként is sokszor szerzői jogvédett, tipikusan ilyenek például Bródy János dalai), hanem kihasználjuk a ritmika teljes modellezettségét és erre ültetjük rá a folkgitár-sablonokat, becsatlakoztatva egy kis, nem számottevő matematikát, de pusztán azért, hogy megmutassuk: módszertanilag lehet egzakt rendszert alkotni még a folkgitáron belül is.
Szemléltetésül először nézzünk meg egy teljesen általános akkordmenetet. Erre a sablonra könnyűzenei dalok szó szerint ezrei épülnek, legfeljebb más hangnemekben:
C-Am-F-G
Azt állítjuk, hogy ezen akkordmenethez zárt ritmikai egységeket, sablonokat rendelve (ritmuspengetések vagy felbontások) a dal tökéletesen lejátszhatóvá válik.
Először illesszük be egy bianco, azaz kitöltetlen kottába az akkordmenetet:
Hát ezzel nem sokat értünk, de láthatjuk, hogy az akkordmenet 4 periódust (4 ütemet) tölt ki. Ez már tulajdonképpen zene, ha az akkordokat egymás után szépen, egyenletes ritmusban, például egyszerű pulgar-, azaz hüvelykujjas lepengetéssel pengetjük meg (2 kör):
Sőt, teljes zenének is el lehet adni, ha ezen akkordok fölé valamilyen dallamot teszünk. Most legyen ez egy egyszerű C-dúr improvizáció:
Véleményem szerint már a Tisztelt Olvasóban is kezd körvonalazódni, hogy megint Pénzes-féle reform-elképzelésekkel szembesülhet. Valóban, mert a ciklus-, és körszámok, valamint alapszintű segédjelek bevezetésével a dal szöveg nélkül is leírhatóvá vált. Mielőtt elkezdenénk a ciklusszámok boncolgatását, tisztázzuk az egyéb segédjelzések fogalmát. A segédjeleket én mindig dőlt betűvel jelölöm, hogy jól megkülönböztethetők legyenek az akkordoktól és a hozzá tartozó ciklus-, és körszámoktól.
Bevezetés
Sok könnyűzenei dalnak van egy, a versszaktól és a refréntől jól megkülönböztethető bevezetője. Ez a különbség sokszor nemcsak az akkordmenetben, hanem a bevezető dallammotívumban megnyilvánul.
Versszak és refrén
Sok könnyűzenei dal rendelkezik a versszak és refrén szinte klasszikusnak számító tagolásával. Néha csak versszakot tudunk megállapítani és nincs refrén, néha még a versszak elve is elveszik és csupán egyetlen, szinte "végtelen" dallammal állunk szemben.
Mellékdal
Sok dal rendelkezik a versszak és refrénen felül egy további, eredeti akkordmenettől különböző zenei résszel. Angol nyelvterületen ezt általában bridge-nek hívják.
Szóló
Sok dal tartalmaz egy mellékdalszerű gitár-, vagy egyéb hangszerszólót. Az alatta lévő zenei kíséret sok esetben különbözik az eredeti akkordmenettől.
Kis zenei tapasztalattal és vizsgálódással felfedezhetjük, hogy nem létezik egzakt leíró eszköz a könnyűzenei dalok egységes megjelenítésére, ám a segédjelzések, valamint a ciklus-, és körszámok okos használatával a dalok mégis tökéletesen modellezhetővé váltak.
Folytassuk tovább a fenti C-Am-F-G sablon körüli zenei motoszkálást! A folkgitáron semmi további dolgunk nincs, mint ehhez az akkordmenethez egy alaposan kigyakorolt pengetési sablont hozzárendelni.
Vegyük például az én rendszeremben tábortűzi pengetésnek nevezett sablont...
...és ezt a sablont akkordonként játsszuk mindig kétszer:
Felismerjük-e a dalt? Ez A börtön ablakában című, általam igencsak utált mozgalmi dal, de ráhúzhatjuk még sok más további dalra is. Ezután rendeljünk ehhez az akkordmenethez egy másik, már középgyors pengetést, mondjuk a Rumba 1 sablont:
Ez a Beatrice együttes Már csak emlék című slágere gitáron megszólaltatva, de sok más egyéb dal is... "Hogyhogy sok más egyéb dal?" - vetődik fel joggal a kérdés. Ebben a pillanatban észrevehetjük, hogy sok, általunk őrülten szeretett dal egyszerű, zenei sablonokra épül. "Miben különböznek akkor?" - csattan fel a második kérdés.
-
Elsősorban a kíséret fölé tett dallamban,
-
másodsorban a hangszerelésben,
-
harmadsorban pedig a szövegben, bár az utóbbi nem lényeges, mert zenei sablonokra olyan szöveget tehetünk, ami nekünk tetszik.
Mi kellett ahhoz, hogy a dalt a fenti módon le tudjuk játszani:
-
ki kell gyakorolnunk a kezdő akkordokat, majd később az alapvető akkordpár-váltásokat,
-
ki kell gyakorolnunk a fő pengetési sablonokat,
-
majd egyszerű dalokban ötvöznünk kell a könnyebb pengetési sablonokat az akkordokkal.
Láthatjuk, hogy ebben a rendszerben nincs mellébeszélés ("még nem éreztél rá a dalra" és hasonlók), mert ha a fenti követelményeket teljesítjük, akkor a dalt képesek leszünk lejátszani, sőt a dalt szöveg nélkül is tökéletesen lemodellezni. Tehát nem kellett foglalkoznunk a dal szövegével és a tanítvány zenei tehetségével, mert nem arra alapoztunk, hanem pusztán a szorgalmára. Nagyon sok folkgitár-módszertan éppen ezért pedagógiai zsákutca: túlságosan sokat épít a tanítvány zenei ösztönösségére (amely sok esetben egyszerűen nem létezik).
Folytassuk tovább a módszertani elemek ismertetését!
A fenti két példában észrevehetjük: a sablonok meghatározása mellett azt is meg kellett adnunk, hogy a sablont hányszor játsszuk le. Ez vezeti be a ciklus fogalmát.
A ciklus azt jelenti, hogy a dal akkordjaiban a sablont hányszor játsszuk le.
A ciklus fogalmának bevezetésével a fenti 2 dalt már így tudjuk modellezni:
A börtön ablakában - 4/4 - Tábortűzi - 2 ciklus
C-Am-F-G
Már csak emlék - 4/4 - Rumba 1 - 2 ciklus
C-Am-F-G
Tehát a cím mellett meg van adva a felhasználandó (kigyakorolt) sablon és az alapértelmezett ciklusszám, azaz, hogy a dal minden egyes akkordjában hányszor kell a sablont lejátszani, a fenti esetekben kétszer, azaz 2 ciklusban.
A dalok többségének akkordmenete nem olyan egyszerű, mint a fenti esetekben; a ciklusszám sokszor változhat a dalon belül. Vegyük például a Télapó itt van című világslágert! Ez a dal -mint a legtöbb-, 1 versszakból és 1 refrénből áll. A dal sablonja az én rendszeremben Mulatós néven fut:
Most már nem szükséges kottában kidolgozni, csupán modellezem az eljárást:
Télapó itt van - Ritmuspengetés - 2/4 - mulatós
Versszak
(8) C
Refrén
(1) C-Am-G-C
(1) C-Am-G-C
A jelölés azt jelenti, hogy a versszakban a C akkordot 8 ciklus sablonnal kell lejátszanunk (azaz a sablont nyolcszor kell lejátszanunk), majd jönnek a refrén akkordjai 1 ciklusban.
A sor elején lévő ciklusszám az abban a sorban lévő összes akkord ciklusszámát meghatározza.
Valóban ez a Télapó itt van sablonja? Igen, most hallgassuk meg dallammal együtt!
Néha a ciklusszám még bonyolultabb. Ilyen például az Ohio című amerikai népdal akkordmenete. Itt már van alapértelmezett ciklusszám (2 ciklus), ettől egészen addig nincs eltérés, amíg nem találkozunk más ciklusszámmal. Az alábbi példában a 2. akkordsor akkordjait (D - A) csak 1 ciklusban kell lejátszani (1), ám az utasítás csakis erre a sorra vonatkozik! A dal legutolsó D akkordját (3. akkordsor) már megint 2 ciklusban kell megszólaltatnunk. A dalhoz felhasznált sablon a Felbontás - 4/4 - 3. sablon:
Ohio - 4/4 - 2 ciklus
D - A - A7 - D - D7 - G
(1) D - A
D
A Pénzes-féle módszertan egyik nagy előnye, hogy az egy alcsoportban lévő sablonokat zökkenőmentesen tudjuk váltani anélkül, hogy a ciklusszám megváltozna. Ebben az esetben például erre az akkordmenetre bármelyik 4/4-es felbontásos sablon kompatibilis. Nézzük meg ugyanezt a dalt Felbontás - 4/4 - 4. sablon formátumban:
Sokszor létezik olyan dal, amelyikben szinte akkordonként változik a ciklusszám. Ilyenkor az akkord mögé írjuk a ciklusszámot és az természetesen csakis arra az akkordra vonatkozik. Ebből következően a fenti dalt így is le lehet írni:
Ohio - 4/4 - 2 ciklus
D - A - A7 - D - D7 - G - D (1) - A (1) - D
Az akkord után lévő ciklusszám csakis az előtte lévő akkord ciklusszámát határozza meg.
Valóban ez a Ohio sablonja? Igen, most hallgassuk meg dallammal együtt (2 ciklus bevezető)!
A ciklusok jól meghatározható, nagyobb periódusokat alkothatnak. Ezeket én köröknek neveztem el. Az Omega együttes Gyöngyhajú lány című száma könnyen felvázolható a kör fogalmának bevezetésével. Nélküle a dalt csakis így tudnánk leírni:
Gyöngyhajú lány - Omega - tábortűzi - 2 ciklus
Versszak
Em - D - Am - Em
Em - D - Am - Em
Em - D - Am - Em
Em - D - Am - Em
Refrén
G - D - Am - Em
G - D - Am - Em
G - D - Am - Em
G - D - Am - Em
A kör bevezetése után:
Gyöngyhajú lány - Omega - tábortűzi - 2 ciklus
Versszak
4x (Em - D - Am - Em)
Refrén
4x (G - D - Am - Em)
Tehát 4 sornyi akkordmenet könnyen helyettesíthető ezzel a szimbólummal:
4x (akkordmenet)
A kétkedők számára jelzem, hogy a Gyöngyhajú lány akkordmenete valóban ilyen egyszerű! A fenti modellezést a dalon nyugodtan leellenőrizhetjük...
A felvázolt akkordmenetek a daloknak csupán szerkezeti vázai. Egy dalt sokféleképpen lehet előadni attól függően, hogy milyen az előadás koncepciója, azaz hányszor van megismételve a versszak, a refrén, stb. Ezt legtöbbször az előadás hangulata határozza meg. Például ha a közönség igényli, a refrén többször is megismételhető:
Gyöngyhajú lány - Omega - tábortűzi - 2 ciklus
Versszak
4x (Em - D - Am - Em)
Refrén
4x (G - D - Am - Em)
Versszak
Refrén
Refrén
Refrén
Ezt a színpadi spontanitást én úgy szoktam jelezni, hogy szabadon ismételhető részek után "..." jelet teszek:
Gyöngyhajú lány - Omega - tábortűzi - 2 ciklus
Versszak
4x (Em - D - Am - Em)
Refrén
4x (G - D - Am - Em)
Versszak
Refrén...
A hosszabb sablonoknál (ilyenek például a 4/4-es felbontásos sablonok) néha az akkordváltás még 1 ciklusnál is kisebb. Valójában ilyenkor ennek pontosan a fele lehet. Ezt úgy jelzem, hogy a ciklusszám helyén "1/2" jelzés van. Tipikusan ilyen dal a Tavaszi szél című magyar népdal:
Tavaszi szél - felbontás - 4/4 - 1 ciklus
G
(1/2) D – G – G – D – G – D
G
(1/2) Am – Em – Am – H7
Em (+lezárás)
Valóban ez a Tavaszi szél sablonja? Igen, most hallgassuk meg dallammal együtt!
Hallgassunk meg egy másik dalt is; ez a Mennyből az angyal című műdal. Ezen dal további érdekessége, hogy a 4. sorban a C-dúr akkord alatt a basszushang lefelé mozog:
Mennyből az angyal - 4/4 - 1 ciklus
(1/2) C - G - C - G - C - F - G - Am
C - G
(1/2) C - F
G
(1/2) C - C/h - C/a - C/g - F - Em - F - Dm - C - G
Am
(1/2) F - G
C
...és dallammal...
A dalszerkezetben jól láthatjuk, hogy igen sok benne a 1/2 ciklusú sablon. Valójában minden, egész ütemet (periódust) kitöltő sablonnak le kell gyártani a 1/2 ciklusát, mert nagy valószínűséggel az valamikor elő fog fordulni.
Jól jegyezzük meg: a dalt tudnunk kell elkezdeni és befejezni! Ezért az ismerkedő-betanuló fázis után a dalokat mindig az elejétől a végéig játsszuk le!
A dalok indulása háromféle lehet:
-
egyszerre indul a kíséret (a gitár) és a dallam,
-
külön indul a kíséret és a dallam. Ekkor vagy a dallam vagy a kíséret indul előbb.
Tulajdonképpen akkor szokott komolyabb probléma felmerülni, ha kíséretet és dallamot nem egy ember viszi, hiszen ilyenkor két vagy több zenésznek össze kell dolgoznia. Persze az indulást és befejezést egy embernek is ki kell gyakorolnia.
Az 1. esetben viszonylag könnyű dolgunk van: be kell számolni és egyszerre kell elindulni. Tipikusan ilyen az "Egy-két-há-négy-(zene)!" beszámolás, amely haladóknál egészen az "És!" felkiáltásig redukálódhat. Az utóbbit haladó tanítványaimnál folyamatosan használom. Ilyen például a fenti Mennyből az angyal című műdal.
A 2. eset már nehezebb, itt mindenképpen szükséges egy előzetes megállapodás. Vagy a dallam lép be előbb vagy a kíséret. A fenti Ohio című dalban például a kíséret lép be előbb 2 ciklussal.
Ám mindez csupán megállapodás kérdése. Az Ohio belépését úgy is tudjuk variálni, hogy a dallam lépjen be előbb:
A lassú, általában felbontásos dalok lezárása egy egyszerű pulgar-lepengetéssel is lehetséges a tonika (T) akkordon. Az akkordfunkciókról érintőlegesen már írtam az Improvizáció című fejezetben, ezt most itt nem részletezem. Egy ilyen egyszerű T-lezárás hallható a Mennyből az angyal című dal végén.
Középgyors, már ritmuspengetéses dalok tipikus lezárása a tonika-domináns-tonika (TDT) hármas. Az alábbi felvételen 2 ciklus Rumba 1 sablon után lezárásként ez hallható (tehát a 3 akkord C-G-C):
A folkgitár-pengetések alapja természetesen a zene, de alapvető matematika jelentős mértékben tágíthatja a sablonok variációs lehetőségeit. Itt van például a már említett Rumba 1 sablon:
Könnyen felfedezhetjük benne a technikából következő összes variációs lehetőséget, attól függően, hogy éppen hová esik a M-technika:
Rumba 1a
Rumba 1b
Rumba 1c
Az igaz, hogy némelyik sablon igen döcögősen hangzik, de alapjában véve felhasználható. Mindenesetre a Rumba 1 sablon már önmagában is egy olyan középgyors ritmuspengetés, amellyel a legtöbb ilyen jellegű dal vígan és biztonságosan lejátszható.
A sablonok megállapításánál tehát mindig egy jól hangzó kezdőképletből indulok ki és ha lehetséges, akkor azt tovább is fogom variálni. Egyúttal ha szükséges, megadom a 1/2 ciklusos változatát is.
Ugyanakkor különbséget kell majd tennünk a különböző ütemmutatók között is, tehát a mindkét nagy sabloncsoportban (Felbontások és Ritmuspengetések) az alábbiak szerint külön lesznek csoportosítva a sablonok:
Ezekben az alfejezetekben külön-külön lesznek matematikai megközelítések, hiszen az ütemmutatók egyúttal különböző kiindulási feltételeket is jelentenek.
A folkgitár-pengetések ritmuspengetései bombabiztos flamenco-technikára, az akkordfelbontásos alappengetések pedig klasszikus gitárpengetésekre épülnek. Ennek kigyakorlásához alapértelmezésben kövessük a klasszikus gitártartást: vessünk egy gyors pillantást az optimális kéz-, és gitártartásra (egyúttal köszönöm Zsigmond Eszter kisasszony önzetlen modellülését):
Az alapozás során ettől az optimális kéz-, és gitártartástól ne térjünk el! További, az optimális alapozást segítő javaslatok olvashatók még az Akkordok kezdőknek című fejezetben.
-
i – indice, a pengető kéz mutatóujja
-
m – medio, a pengető kéz középső ujja
-
a – añular, a pengető kéz gyűrűs ujja
-
p – pulgar, a pengető kéz hüvelykujja
-
q – meñique, a pengető kéz kisujja
Számunkra a fenti képen észrevehető egyik legfontosabb momentum, hogy a pengető kéz p - pulgar ujja jóval előrébb áll a többinél. A másik pedig, hogy a felbontások elsajátításakor a flamencótól eltérő módon nem használjuk a q – meñique ujjat. A pengetés az ujjakból történik, tehát nincsen benne csukló. Az ujjak pengetés közben ne távolodjanak el a húroktól (amely alapvető hiba a kezdőknél). Érdemes a pengető kéz körmeit megnöveszteni, ám ez nem követelmény, mert a húrok ujjvég-pengetésekkel is meg fognak szólalni, igaz, nem oly kemény, éles hangzással.
A felbontások gyakorlásakor általánosságban nyugodtan kijelenthetjük, hogy az alsó, mélyebb húrokat (E6-A5-D4) p ujjal, míg a felső, magasabb hangfekvésű húrokat (G3-H2-E1) i m a ujjakkal pengetjük meg.
Még egy megjegyzés: pontos játék esetén a húrok hangjai szépen összeolvadnak, így alkotva meg a harmóniát. Ez azt is jelenti, hogy kottánk ebből a szempontból nem lesz helyes, hiszen a hangok hosszabban szólalnak meg a felhasznált nyolcadoknál. Az érthetőség és szemléletesség kedvéért ezen fejezet keretein belül tekintsünk el ettől a mozzanattól.
A gyakorlatok nyilvánvalóan végteleníthetőek, azaz ne álljunk le néhány ütem után!
A felbontásos sablonok kigyakorlását egy A-moll akkordon keresztül fogjuk megtanulni (amelynek optimális lefogásáról részletesen írtam az Akkordok kezdőknek című fejezetben):
Fogjuk le az A-moll akkordot, tegyük a fenti kép szerint p ujjunkat az üres A5 húrra, i m a ujjainkat pedig a G3-H2-E1 húrokra. Ekkor a következő hangokat fogjuk megszólaltatni: A-A'-C-E. Ez a mozdulat az ötvonalas kottarendszerben így néz ki:
Ha ezt a 4 hangot egyszerre megpengetjük, akkor tehát egy A-moll akkordot kapunk. Jegyezzük meg a kottában ezt a 4 hangot, mert a további gyakorlatok ezekre épülnek.
Természetesen lehetséges ezt az akkordot hangonként külön-külön is megpengetni (itt 4 ciklus):
Az akkord (másnéven: harmónia vagy hangzat) azt jelenti, hogy mindig van 1 alaphang és erre bizonyos zenei szabályok szerint további hangok építhetők. A fenti példában nem nehéz kitalálni az alaphangot (hiszen hangmagasságban az van legalul): A, míg a további 2 hang: C és E. Az A-moll hármashangzat tehát 3 hangból áll: A-C-E. Teljesen mindegy, hogy ez a 3 hang hányszor van benne az aktuális hangzatban, az csak egy 3 hangból álló hármashangzat fog maradni. A fenti akkordtáblában ugyanis...
...jól láthatjuk, hogy némelyik akkordhang többször is előfordul. Kissé tudományosan fogalmazva: ezt az akkordot mi most gitárspecifikusan fogtuk le, mert az akkord hangjainak ismétlődései a gitár lehetőségeiből (és korlátaiból) következnek.
Az ütemmutató...
...itt azt mutatja, hogy egy teljes periódus (1 ütem) 2 darab negyed...
...vagy 4 darab nyolcad...
...vagy 8 darab tizenhatod...
...stb. után újrakezdődik, ezért ezek a ritmusok a legrövidebb ciklusú sablonokat adják ki. Vegyük kiindulásként a már megismert A-moll akkordot egyszerű felbontásban:
Könnyen felfedezhetjük benne a 4 darab nyolcadot, azaz még ütemmutató nélkül is be tudjuk határolni: a bevezető sablon alappengetése 2/4-ben van. Most rendeljünk hozzá minden egyes akkordhanghoz egy számot:
Miért tettük ezt? Mert így ki tudjuk számolni, hogy az akkord hangjait hányféleképpen tudjuk variálni. Mivel általában az egyik legfontosabb tényező, hogy hangmagasságban az alaphang (1) legyen legalul, ezért a számolást 1...-ről kezdem. Az a sorozat, hogy 1-2-3-4 tehát azt jelenti, amit a fenti kotta mutat: az A-moll akkord hangjait egymás után egyenletesen, a számok sorrendjében pengetjük meg. Innentől nekem más dolgom nincs, mint felvázolni az összes lehetséges megoldást. Kombinatorikailag nézve a sorozat ismétlés nélküli permutáció, mert a fenti 4 hang közül egyik sem szerepelhet egynél többször, tehát például nem lehetséges az alábbi pengetés: 1-1-2-4.
1-2-3-4
1-3-2-4
1-2-4-3
1-3-4-2
1-4-3-2
1-4-2-3
2-1-3-4
2-3-1-4
2-1-4-3
2-3-4-1
2-4-1-3
2-4-3-1
3-1-2-4
3-2-1-4
3-1-4-2
3-2-4-1
3-4-1-2
3-4-2-1
4-1-2-3
4-2-1-3
4-1-3-2
4-2-3-2
4-3-1-2
4-3-2-1
Mivel 4 hangunk van, 4! = 24, egyetlen A-moll akkordra tehát 24 darab pengetési sablon keletkezett!
Ez a mennyiség egy egyszerű, 4 hangos akkord esetén már önmagában döbbenetes, ám az még döbbenetesebb, hogy erre eddig miért nem jött rá senki!
Ebből a tömegből szerintem igazán csak azon sablonok fontosak, amelyeknél az alaphang van legalul, azaz az összes 1 számmal kezdődőek:
1-2-3-4
1-3-2-4
1-2-4-3
1-3-4-2
1-4-3-2
1-4-2-3
Így is van 6 darab, a zenébe tökéletesen beilleszthető sablonunk, de természetesen a többit is nyugodtan letesztelhetjük. A sorozat legutolsó sablonját például (4-3-2-1) viszonylag sokszor hallom folkgitár-pengetésekben.
Tudnánk-e továbbvariálni a fenti 6 sablont?
Hát persze, még pedig a hangok megkettőzésével, duplázásával! Nézzük csak:
14-2-3-4
14-3-2-4
14-2-4-3
14-3-4-2
14-4-3-2
14-4-2-3
A sorozat elején 14 természetesen nem tizennégyet jelent, hanem azt, hogy az akkord legalsó és legfelső hangját (ebben az esetben A-E) egyszerre pengetjük meg. Ilyen módon például egyetlen csoportra...
1-2-3-4
1-3-2-4
1-2-4-3
1-3-4-2
1-4-3-2
1-4-2-3
...24 sablon keletkezik, mind a 6 csoportra (amely tehát 1 hang végigvariálást jelenti)...
1-2-3-4
1-3-2-4
1-2-4-3
1-3-4-2
1-4-3-2
1-4-2-3
2-1-3-4
2-3-1-4
2-1-4-3
2-3-4-1
2-4-1-3
2-4-3-1
3-1-2-4
3-2-1-4
3-1-4-2
3-2-4-1
3-4-1-2
3-4-2-1
4-1-2-3
4-2-1-3
4-1-3-2
4-2-3-2
4-3-1-2
4-3-2-1
...96 és minden a 4 hangra összesen 384. Láthatjuk, hogy a kiszámított összmennyiség már nagyságrendekkel növekszik, mert elméletileg mindegyik hangot hozzá tudjuk tenni mindegyikhez. Ám a gyakorlatban ez a mennyiség kevesebb, mivel nem tudjuk a hangokat önmagukhoz hozzárendelni, ilyen például: 1-2-3-44, ez ugyanis azt jelentené, hogy azt a hangot egyidőben kétszer kell megpengetnünk (ami a gitáron elvileg lehetséges, ám egyetlen akkord esetén legtöbbször nem, vagy legalábbis ennek a próbálkozásnak nincs sok értelme). Ebből következően a fenti 96-ból ki kell vonnunk az önmagukkal duplázott hangpárokat (11, 22, 33, 44), ez csoportonként 6 darab, a 4 csoportra pedig 24, mind a 4 hangra 24 x 4 = 96. A végső eredményhez 384-ből ki kell vonnunk a 96-ot, azaz 384 - 96 = 288.
A hangkettőzés ötletével tehát a meglévő 24 pengetési sablonhoz 288 továbbit tudtunk hozzátenni.
Aki szerint mindez merő matematikai fikció, azok számára jelzem, hogy ilyesféle hangduplázás, olykor hangtriplázás nem ritka jelenség a zenében, például itt van előttem Máté Péter Azért vannak a jó barátok című dalának kottája, amely szó szerint így kezdődik (Copyright © 1975 by Editio Musica):
Ezt a bevezetőt egyébként a régi, 1975-ös felvételen éppen a gitár játssza!
Könnyű észrevennünk a kotta elején lévő hangtriplázást (G-G'-G"), amelynek tehát 4 hangra vonatkoztatott, teljes variációs lehetőségét éppen most számoltuk ki. (Én fentebb egy kissé más hangduplázásról beszéltem, de az egyszerűség kedvéért ettől most tekintsünk el.) Akik gondolatmenetemet megértették és tudták követni, azok már azt is észrevették, hogy a levezetés nyílegyenesen folytatható tovább más ütemmutatókban. Így kell kidolgoznunk ugyanezen elvet 3/4-es és 4/4-es felbontásokban is. De előtte nézzük meg az ajánlott 2/4-es pengetéseket!
Ebben a részben a 2/4-es pengetéseket próbálom "emberközelivé" tenni, azaz zeneileg érthetővé varázsolni, hiszen a fenti, matematikai megközelítést sokan nem fogják tudni megérteni. Az alábbi sablonoknak bármelyike felhasználható tehát a lassú, 2/4-es dalokban.
A Republic együttes 67-es úton című dala versszakokból és refrénből áll. Maga a dal nem biztos, hogy 2/4-es ütemmutatójú, ám az tény, hogy a bevezető és az 1. versszak a ritmusgitárnál ezzel a sablonnal indul, csak H-moll hangnemben. Megjegyzem, egy nagyzenekari hangzást egy szál folkgitáron lehetetlenség visszaadni, tehát a kíséret reprodukálása szempontjából a sablon megfelelő.
A Scorpions együttes Still loving you című dala (részben) ezzel a sablonnal indul. Később a versszakban áttér a Felbontás - 4/4 - 2. sablonra. Valójában nem történik ütemmutató-váltás, csupán a 2/4 - 2. sablon értelmezhető 4/4 - 2. sablon 1/2 ciklusaként is. Ebből következően inkább az utóbbi helyes...
Ebben az ütemmutatóban...
...érdekes jelenséget fedezhetünk fel: egyetlen ütem csak 3 negyedből áll...
...esetleg 6 darab nyolcadból...
...vagy éppen 12 darab tizenhatodból:
Ez azt jelenti, hogy az egész periódus (1 ütem) voltaképpen el van harmadolva. Érdekes, aszimmetrikus ritmusú zene kerekedik belőle; a keringő és egyéb, belőle származó vagy rokon tánczenék tipikus ritmusa.
Illesszük be a már megismert A-moll akkordot...
...ebbe az ütemmutatójú ritmusba:
Vájtfülűek már észrevették: bizony így kezdődik a Metallica együttes Nothing else matters című világslágere (csak ott E-mollban)!
Elméletileg az akkordhangok teljes variációs mennyisége nyolcadok esetében az ismétléses variáció nk (46) képletével 4096 volna. A gyakorlatban azonban ennél bonyolultabb a helyzet, mert van egy kikötésünk: két egymás mellett lévő hang nem lehet azonos hangmagasságon, ez ugyanis elég rosszul hangzó sablonokat eredményezne. Ez a feltétel a képletet a következőképpen módosítja: 4 x (35) = 972.
Tehát csupán 6 hanggal, mint egyetlen 3/4-es alapképlettel is van majdnem 1000 sablonunk; nem is olyan rossz végeredmény ahhoz képest, hogy eddig mennyit tettek tanítványaik elé a folkgitár-oktatók...
Természetesen a zene nem matematika, éppen ezért az alábbi javasolt 3/4-es sablonok nem a fenti levezetésből, hanem a zenéből merítettek.
Még egy megjegyzés: mivel a 3/4-es ütemmutató az egyenletesen múló időben már "közepesen hosszú" képletnek számít, ezért nemcsak az egész ciklusú, hanem azok fél ciklusait is le kell gyártanunk. Ezzel az eljárással azonban a legtöbb 3/4-es ütemmutatójú dal tökéletesen modellezhetővé vált...
Vegyük a Csendes éj című világslágert, amely közismerten 3/4-es ütemmutatójú. Nyers akkordmenete a következő:
C
C
G - C - F - C - F - C - G - C
C - G
C...
Ebből még a dalt nem nagyon tudjuk lejátszani. Mit is kell még megállapítanunk? Az alapértelmezett sablont és hozzá a ciklusszámot:
Csendes éj - 3/4 -1a. sablon - 1 ciklus
Bevezetés
(2) C
Versszak
(2) C
G - C - F - C - F - C - G - C
(1/2) C - G
Bevezetés
Lezárás
Valóban ez a Csendes éj? Igen, hallgassuk meg dallammal is:
Láthatjuk tehát, hogy 1 ütemen (perióduson) belül 4 darab negyedünk vagy 8 darab nyolcadunk van, stb.
A matematikai kiindulópont itt is ugyanaz, mint a 3/4-es ütemmutatónál: elméletileg az akkordhangok teljes variációs mennyisége nyolcadok esetében az ismétléses variáció nk (48) képletével 65536 volna (hoppá!). Ha nem engedjük meg, hogy két, azonos hangmagasságú hang legyen egymás mellett legyen, akkor ez a feltétel a képletet a következőképpen módosítja: 4 x (38) = 26244. Ez a mennyiség élből veri az összes folkgitár-iskola eddig publikált összes, egyesített anyagát, hozzácsatolva azt a sok, internetes zenei kotyvalékot, amelyet "dalgyűjteményeknek" szoktak nevezni.
Természetesen nem szükséges ezt az irdatlan sablontömeget teljes részletében kidolgozni, az alábbi 4/4-es sablonok tehát ebből a sablontömegből kiemelt és konkrét zenében már előfordult alapképletek, hiszen a legtöbb könnyűzenei dal ebben az ütemmutatóban íródott.
Mike Oldfield egyik számában szó szerint ugyanezt a sablont használja.
Erről a sablonról részletesen nyilatkoztam a Felbontás - 2/4 - 2. sablonnál.
A fentebb ismertetett Ohio is ezzel a sablonnal lett publikálva.
Ez a sablon lett végigjátszva Máté Péter Azért vannak a jóbarátok című dalában. Illetve a fenti Ohio című amerikai népdalt is lejátszottuk ezzel a sablonnal.
A ritmuspengetések a közismert tábortűzi és az alapjában véve bonyolult ujjrendű flamenco-ritmuspengetések egyszerűsített, sok esetben továbbvariált változatai. A ritmuspengetések megtanulásához a ritmikai jeleken felül a következő, nagyobbrészt a flamencóból származó jelzésekre is szükségünk van:
-
ima - összezárt i m a ujjakkal történő lepengetés. Fő jellegzetessége, hogy a technikák többsége csuklóból és nem alkarból történik.
-
p – pulgar ujjal történő felpengetés. Fő jellegzetessége, hogy a technikák többsége csuklóból és nem alkarból történik.
-
pulgar - hüvelykujjal történő lepengetés. Az egyetlen alkarból kiinduló pengetés; általában dallezárásoknál alkalmazzuk.
-
i (vagy ima) ujjakkal történő felpengetés, általában M-technika után.
-
M – mano, azaz kéz. A húrok tompítása összezárt i m a q ujjakkal körülbelül a hanglyuk felett vagy kissé hátrább.
-
P - M-tompítás közel a húrlábhoz.
-
D - M-tompítás a nyak felső részén. A kétféle tompítás kétféle hangot eredményez, amelyet ki is fogunk használni.
-
x - teljes akkordtompítás, általában barré-technikával lefogott akkordoknál.
Még mindig egy A-moll akkordot veszünk kiindulópontnak...
...és erre alkalmazva fogjuk rendszerezni a ritmuspengetéseket. Természetesen itt is a különböző ütemmutatók lesznek a fő csoportosítási szempontok.
A legtöbb mulatós hangulatú dal lejátszható ezzel a sablonnal. Fentebb a Télapó itt van című világslágert szólaltattuk meg vele.
Bár ez a sablon is felhasználható mulatós dalok dinamikus leápolására, ám lelassítva szép, lírai hangvételű dalok is megszólaltathatók vele. Ilyen például John Lennon - Imagine című világslágere. Ebből hangzik most fel részlet:
A Republic együttes Szállj el kismadár című szerzeménye ezzel a sablonnal kiválóan lejátszható.
A Desperado című film főcímzenéje erre a sablonra épül.
Az egyik legáltalánosabb ritmuspengetéses sablon; a könnyűzenei dalok jelentős része megszólaltatható vele. Fentebb már mutattunk rá sablonos példát, most nézzünk meg egy másikat is: Eagles - Hotel California (a lassú bevezető rész kivágva):
Hosszú tábortűzi és 1/2 ciklusa
Ez a sablon kitűnően illik a Queen együttes I want to break free című számára. Hallgassuk most ezt meg egy rövid részlet formájában (a bevezetés nem ez a sablon):
A pengetés többféleképpen megvalósítható, ezért nem jelölöm. Ajánlatom a flamenco-alapú pulgar lepengetés, amely a fenti, lírai tábortűzi pengetésnél már fel lett használva. Nagyon lassú, szép dalok tipikus sablonja, ilyen például Four Brothers - Green fields című világslágere:
A népszerű együttes Három határ című számában sajátos alappengetést használ. Ezt tanulmányozhatjuk itt, de a sablon végigjátszható az egész dalban:
Az általam oly tisztelt és szeretett Bob Marley zenéjének tipikus sablonja. Ezt tartalmazza ritmusgitár-szinten például Could you be loved című dal is, ami talán lehetne örök nemzedéki himnusza a fiatal nemzedékeknek, ha éppen manapság nem volnának annyira szétmanipulálva, hogy már csak azt veszik észre, amit a média eléjük tett.
Én ezt a '83-as slágert annyira szeretem, hogy sablonját ugyanazon a néven be is illesztettem módszertanomba. Igazi szabadságzene! Bár annak tűnik, mégsem olyan könnyű a dal lejátszása...
Most jönnek a rumbák!
Könnyen észrevehetjük a rumbák esetében, hogy tulajdonképpen egy négy negyedes (nyolc nyolcados) alapritmus variációiról van szó. A végcél tehát ennek felfedezésén és begyakorlásán felül ezen variációk teljesen ösztönös alkalmazása akár egy számon belül is.
A középgyors dalok legtipikusabb sablonja. Már mutattunk rá példát a Beatrice együttes Már csak emlék című számánál.
Hallgassunk meg egy másikat is: Mike Oldfield - Moonlight Shadow...
A Gipsy Kings - Bamboleo című számának közel 1 perces bevezetőjére kiváló felhasználható ez a sablon...
A Gipsy Kings - Volare című világslágerre kiválóan alkalmazható variált a fenti Rumba 3 és Rumba 4 ritmuspengetés. Most nézzük meg a dal első perceit saját videó-tolmácsolásban:
A sablonok variálása - improvizáció
Természetesen látom azt, hogy a rendkívül részletes ismertető és a levezetések ellenére sem teljes a publikált módszertan, mert egyszerűen ilyen módon még nem feldolgozható. Ezt a későbbiekben szándékomban áll megtenni fizetős formában, addig is a teljes értékű folkgitár-módszertan egyedül a magán-, és az online-tanítványok kiváltsága marad. Ebből következően, bár ez a rövid ismertető szintúgy része a teljes módszertannak, bizonyos szintű alapok nélkül ne is próbálkozzunk vele, úgysem fog menni...
Nyilvánvalóan a sablonok sokféleképpen variálhatók. Tulajdonképpen a végső cél az: a sablonokat annyira szétvariáljuk, hogy már mi magunk se ismerjünk rá. Ezt neveztem én el a sablonok improvizatív felhasználásának. Ehhez azonban már nagy technikai és zenei rutin szükséges. Amint erre Gitáriskolámban többször is utaltam, az improvizáció nem jelent kaotikus viselkedést, csupán azt, hogy adott zenei környezetben, ahhoz igazodva éppen "azt csinálunk, amit akarunk"...
A témát itt és most felesleges tovább boncolgatnom, mert eléggé bonyolult és már haladó gitárszemléletet igényel, inkább mutatnék rá 2 példát.
A 1. példában Eros Ramazotti - Cose della vita című dala van Rumba 1 sablonnal megszólaltatva, ám a sablon annyira szét van variálva, hogy az eredetire már rá sem lehet ismerni:
A 2. példában egy eléggé nehéz flamenco-technikát, a tresillos-t használom fel a Stereophonics - Maybe tomorrow című számában. A tresillos felhasználása szintén improvizatív jellegű:
A folkgitár-pengetések oktatásakor kezdetben én nemcsak alapakkordokat, hanem akkordmenet-sablonokat is szoktam kérni. Az alábbi sablonok zeneelméleti szempontból összetartoznak. Ez azt jelenti, hogy velük vagy variánsaikkal gyakran fogunk találkozni népszerű dallamoknál, ezért mindenképpen érdemes az akkordokat ilyen módon betanulni. Aki az alábbi sablonokat alaposan elsajátítja, azon gyakorló előtt nem lesznek komolyabb ritmusgitár-problémák.
-
C – Am
-
C – G
-
C – E és E7
-
C – F – G
-
C – Am – F – G
-
Am – G – F – E (kiváló rumba-pengetésekhez!)
-
Am – G7 – F7 – E – E7 (kiváló rumba-pengetésekhez!)
-
Am – Dm – E7
-
Em – G
-
Em – C – H7
-
Em – D – C
-
Em – Am – H7
-
A – D – E
-
A – Fism
-
E – A – H7
-
G – C – D
-
F – B – C és C7
-
Gm – Cm – D7
-
Dm – C – B – A és A7 (kiváló rumba-pengetésekhez!)
 |
 |