Zenei effektusok V.

A hajlítások

 

Bevezetés

A hajlítás zeneelméletileg nézve

A hajlítás iránya

A hajlítható húrok

A hajlítás kéztartása

A hajlítás ujjai

A hajlítás mértéke

Negyedhangos hajlítás

Félhangos hajlítás

Kisterces hajlítás

Nagyterces hajlítás

Kvart hajlítás

A hajlítás visszaengedése

A hajlítások jellege

A hajlítások a kottában

Következtetések

 

Bevezetés

 

A legelső és legfontosabb gondolat, hogy a hanghajlítás a gitáron nem alaptechnika, hanem egy speciális, járulékos hangeffektus. Azért lényeges ezt kihangsúlyozni, mert sok oktatási anyag szinte technikai kiindulópontként tanítja. Ennek az az oka, hogy az író-szerkesztő az Amerikából származó blues és rock zenén nevelkedett, azt ismeri a legjobban (sokszor csakis azt), aminek egyik fő jellegzetessége valóban a rengeteg húrhajlítás. Ez a megközelítés azonban koncepcionális tévedés (illetve szakmai tudatlanság) több okból:

  1. nem számítva a zenei tudatlanságot, amely oktatás esetében megengedhetetlen luxus, sok gitárcentrikus zenei stílus egyszerűen nem is használja ezt az effektust. Ilyenek például a „támadó” jellegű, azaz nagyon gyors, skálaközpontú metálstílusok, de a romák alkotta, nagyon ösztönös manouche-stílus sem alkalmazza. A gitárzene technikailag legnehezebb elsajátítható stílusa, a flamenco sem használja.

  2. A hanghajlítás elsajátításánál nyilvánvalóan van fontosabb is, például a zene alapjául szolgáló skálarendszer ismerete, az alapozás technikai gyakorlataihoz tehát nem tartozhat.

A hajlítás zeneelméletileg nézve

 

A kérdés megválaszolásához először nézzük meg az A-moll pentaton 1. és 2. fokát hagyományos, bichord-skálaszerkezetben, amelynél 1 húrra 2 pengetés jut:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Most egyesítsük a 2 skálafokot, hiszen könnyen észrevehetjük, hogy mindkét skálafok egyik szélső hangoszlopa (1. fok jobb oldal - 2. fok bal oldal) voltaképpen azonos hangok:

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

Mivel a hajlításnak mindig van egy kezdőhangja és egy véghangja (amelytől a hajlítás indul és amelyen végződik), ezért zeneelméletileg a hajlítás a skálafokok hangjainak összekapcsolása egy speciális effektussal.

 

Mi következik ebből?

A legfontosabb tényező, amit már minden gitáros érzékelt ezen technika kigyakorlásakor, hogy jól kell ismernünk a kezdőhangot és a véghangot. Enélkül teljesen felesleges, mondhatni veszélyes hajlítani, mert garantált macskanyávogás kerekedik belőle.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Jegyezzük meg!

Még egyszer: mindig tudjuk, hogy mit hajlítunk és hová!

 

A hajlítás iránya

 

A hajlítás iránya a húrokra nézve kétféle lehet:

Mindkét módra számtalan konkrét példa létezik, én személy szerint kizárólag felfelé hajlítom a húrt, mert ha kicsúszik az ujjak alól, akkor azt kis rutin bevetésével még mindig van lehetőség tompítani, ha viszont lefelé húzom meg a húrt, akkor gyakorlatilag semmi nincs, amely a húrkicsúszásos bakit megállíthatná vagy tompíthatná.

Az alábbi videón megmutatom mindkét irányú hajlítást a lehetséges húrkicsúszásokkal együtt. A következtetéseket a Tisztelt Olvasó majd a látottak alapján levonja:

 

 

A hajlítható húrok

 

Elméletileg bármelyik húr hajlítható, amit persze Floyd Rose-rendszerű vibrato-karral ellátott gitárunkon is vígan megtehetünk. Én azonban a hajlítás hangzása szempontjából különbséget tennék a húrok között. Szerintem a „klasszikus”, blues-hangulatú hajlítások igazából leginkább a felső 3 húron (G3-H2-E1) hangzanak megfelelően. Az alsó húrok inkább metalos, Floyd Rose-rendszerű vibrato-karos hajlításokra valók, bár erre videókon számos kivételt láthatunk.

 

A hajlítás kéztartása

 

A Pénzes-féle szólótechnikai alapozásnál az optimális kiindulópont a gyors és biztonságos játékot biztosító, a csuklót a gitárnyak alá fordító kéztartás.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Ettől kizárólag a hajlításoknál térhetünk el, akkor viszont szinte követelmény egy kissé visszafordítani a csuklót. A blues-hajlítás kéztartásának legfőbb jellegzetessége, hogy a gitárnyak felső részén markánsan kilógva megjelenik a hüvelykujj.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Fontos kihangsúlyozni: a kéztartás váltogatása valójában nem probléma, egyedül csak az, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy az alkalmazott kéztartásoknak milyen technikai következményei vannak.

 

Az alapkéztartással nem tudunk megfelelő minőségben hajlítani (vagy legalábbis nehezen), és fordítva: a hüvelykujjkilógós kéztartás sem alkalmas például a gyors és biztonságos trichord-skálaszerkezetek kivitelezésére (ami Pénzes-féle módszertanban alapértelmezés, lásd az Alapskálák I. című fejezetet).

 

A hajlítás ujjai

 

Az 1. ujjal lényegében nem tudunk hajlítani, az inkább a stabilitást szolgálja.

(Itt jegyzem meg, hogy valójában az 1. ujj is képes egy rövid és gyors, rántásszerű hajlításra, amit blues-gitárosok gyakran alkalmaznak is. Sokszor jelölik ¼-gyel, arra utalván, hogy ez a gyors rántás nem képes félhanghosszúságúvá nemesedni, csupán negyedhangos hajlítás ez.)

 

 

A 2. ujjal Hendrix már sokat hajlítgatott, én személy szerint nem szeretem, mert nagyon szétesik tőle a kéztartás, másrészről nem igazán elegáns megoldás.

 

 

Szerintem a tipikus hajlító ujjak a 3. és 4. Jegyezzük meg, hogy minden egyes zenei szituáció megoldható olyan módon, hogy a 3. vagy a 4. ujj végezze el a hajlítást. Nincs tehát annak technikai korláta, ha kizárólag ezen ujjakat használjuk fel a hajlítások kivitelezéséhez. Az alábbi videóban megmutatom mindkét ujjú (3. és 4.) hajlítást:

 

 

 

Az én hajlításaimnak van még egy jellegzetessége: a technika kivitelezésekor a többi ujjal kissé rásegítek a hajlító ujjra. Néha fontos ez, hiszen vastag fémhúrú, ám egy egyszerű nylonhúros gitáron is veszett nehéz a hajlítás. Gondolkodjunk el ezen a lehetőségen!

 

A hajlítás mértéke

 

Ez azt jelenti, hogy a hajlítás milyen hangintervallumot fog át, ezért az azonosítás szempontjából nyugodtan kiindulhatunk a hangközökből. A szemléltető eszközök a már megszokott Pénzes-féle gitár tükörkép és a videók lesznek, míg a hajlítások zenei kiindulási pontja a G3 húr 7. fekvésében található D hang...

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

 ...(kivéve a negyedhangos hajlításnál); ezen hangok kiválasztása pusztán kényelmi okokból történt.

 

Negyedhangos hajlítás

Meglepő módon a bluesban és járulékos stílusaiban nem a félhangos a legkisebb kivitelezhető hajlítás. Van egy speciális tulajdonképpen húrrántás, amelyet sok blues kotta-tabulatúra negyedhangos hajlításnak hív (pl. ¼ bend up). Rövid és gyors technika ez, de jellegzetes, bár a negyedhangnyi érték egyáltalán nem biztos, inkább csak elméleti ráfogás. Nézzük meg ezt a technikát az alábbi videón:

 

 

Félhangos hajlítás

A legáltalánosabb a félhangos hajlítás. Mivel a pentatóniában nincsen félhangos lépés, ezért ez a hajlítás a pentaton skálafokok és az én módszertanomban pirossal jelölt blues-hangok között teremt közvetlen kapcsolatot.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

 

Ugyanakkor félhangos hajlítást alkalmazhatunk bármely hétfokú (7 hangból álló) skála esetén. (Ezen állításnak van egy kis matematikai levezetése is, amely a Hajlítások matematikája című fejezetben olvasható.)

 

Egészhangos hajlítás

Ez a hajlítás már működőképes a tiszta pentaton skálában is, egyúttal a 2. legáltalánosabb.

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

 

Kisterces hajlítás

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

A hajlítás kivitelezése egyre problémásabb.

 

 

Nagyterces hajlítás

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Elméleti hajlítás, nem szokták alkalmazni, főleg nem ebben a zenei pozícióban, de azért megmutatom:

 

 

Kvart hajlítás

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

 

Igazi húrgyilkos technika és csakis profik használják. Ilyen jellegű hajlítást eddig egyedül Malmsteen mesternél láttam félhanggal lehangolt gitárján.

 

 

A hajlítás visszaengedése

 

A hajlítás nagyjából egészhang felett nagyon zajos technikává válik. Ennek oka, hogy a felhajlított húr és ujj betorlódik a hajlítás irányában lévő húrba, sokszor a húr alá is, amely a húr visszaengedésekor ilyen-olyan mértékben meg fog szólalni. Ha a gitár torzított hangzású elektromos gitár, akkor mindez fokozottan fog jelentkezni az erősítő és egyéb effektek további hangerősítése miatt. A megoldás egy speciális tompítási technika alkalmazása, amely az alábbi videón tanulmányozható. A technika során a húr visszaengedésekor az 1. vagy 2. ujjunkat gyorsan ráfektetjük a húrra, ezáltal teljes tompítást adva a még rezgő húroknak:

 

 

A hajlítások jellege

 

A hajlítások jellegük szerint „milliófélék” lehetnek. Ez azt jelenti, hogy rengetegféle hajlítás levezethető egyetlen alaptechnikából, éppen ezért ebből a szempontból a hajlításokat nem érdemes túl mélyen katalogizálni. Az alábbi videókon négyféle hajlítást mutatok meg, amely tehát korántsem az összes variációs lehetőség. Néhány gyakorlati megközelítés:

 

-lentről felhajlítás (a legáltalánosabb),

 

 

-fentről lehajlítás,

 

 

-lentről fel, majd lehajlítás,

 

 

-fentről le, majd felhajlítás (a legnehezebb):

 

 

A hajlítások a kottában

 

Amint már fentebb említettem: a hajlítások jellegük szerint "milliófélék". Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a kotta-tabulatúra ábrázolás, ez a félig sikerült zenelejegyzési módszer nem képes visszaadni ezt a milliónyi árnyalatot. Aki látott már egy jó kis ösztönös, kötetlen blues-improvizációt lekottázva, az tudja, hogy esélye sincs azt authentikusan feldolgozni, amíg nincs hozzá mellékelve hanganyag. Vagy talán elboldogulnánk az alábbi jelölésekkel (ahol BU = bend up, azaz felhajlítás)?

 

Pénzes-féle Gitáriskola - Hajlítások

Forrás - Source: Guitar Techniques

 

Következtetések

 

A hajlítás dinamikus technika, ezért nehéz katalogizálni, sőt lekottázni, bizonyos vonatkozásban pedig túl mélyen nem lehet, talán is érdemes. A fent ismertetett katalogizálásból ne vonjunk le mélyebb következtetéseket, hanem gondolkodjunk el az állításokon és amelyik számunkra szimpatikus, azt építsük bele stílusunkba.