Dalok, szólók, szólórészletek

Bevezetés

 

Bevezetés

A technika és tartalom eszközei

A gyakorlási szintek

Dallista

 

A szerzői jogi állásfoglalások a Szerzői jogok című fejezetben tanulmányozhatók.

 

You can read copyright statements in the chapter Copyright.

 

Bevezetés

 

A Pénzes-féle módszertan a lehető leglogikusabban rendszerezte, katalogizálta a különböző gitárfajtákon, tágabb értelemben a húros hangszereken lecsapódó skálarendszereket és megfelelő minőségben értelmezte, meg is magyarázta. Sőt, sok esetben sikerült mindebben tovább is lépnie és új zenei-zeneelméleti összefüggéseket felfedezni.

Mindez megfelelő minőségű és "szilárdságú" alapot ad ahhoz, hogy a lehető leglogikusabban dolgozzunk fel dalokat, önálló szólókat vagy kiragadott szólórészleteket. Pontosan ez hiányzik a legtöbb oktatási anyagból, hiszen azok a fiatalság spontán meggondolatlanságával azonnal beleugranak a dal szó szerinti megtanításába. Kell-e mondanom, hogy ez zeneileg-pedagógiailag mennyire helytelen?

Amint honlapomon több helyen is utaltam rá, ne felejtsük el: nincs zene a skálarendszeren kívül, aki tehát a skálarendszert ismeri (és a hozzá kapcsolódó hangszerspecifikus technikai repertoárt), az előbb-utóbb minden tud, mindent lejátszik, ellenben aki csak a dalt ismeri, az nem lesz képes ezt a speciális tudást más dalra áttenni (vagy csak nagyon nagy erőfeszítések árán, ami már meghaladja a legtöbb öngyakorló erejét).

Nem, nem lehet az alapozást megkerülni, csakis a zseniknek (igazából nekik sem).

 

Igazából ez a Pénzes-féle módszertan: egy hatalmas, alapozó erődítmény.

 

 

Ebből aztán vígan lövöldözhetünk bármelyik gitárstílus felé és soha nem fogunk mellétrafálni, mert alapozásunk bombabiztos. Ezen állítást bizonyítjuk majd be a későbbiekben feldolgozott zenei anyagokkal, amelyekben éppúgy található lesz klasszikus, mint könnyűzene.

 

Az alapozást tehát senki olyan nem kerülheti meg, aki hangszertudását komolyabb léptékekre tervezi.

 

Ebből az is következik, hogy soha ne ugorjunk bele még a kezdő szintű dalokba sem a megfelelő szintű technikai repertoár és a skálarendszer alapszintű elsajátítása nélkül.

 

Ennek hiányában a szerzett tudás garantáltan hézagos, felületes és hibákkal teli lesz.

 

Mondom: a lényeg nem a dal lejátszásában van, hanem az alatta fekvő skálarendszer aktív ismeretében és használatában.

 

Következésképpen a dalok, szólók, szólórészletek feldolgozása nem lesz túl aprólékos. Ez alatt azt értem, hogy nem fogom megmutatni és órákig magyarázni egy dal, szóló, szólórészlet minden egyes hangját. Chopinnél ennek van értelme, a könnyűzenére azonban ez a szőrszálhasogatás általában nem igaz. Aki ezt teszi, az nem látja a zene végső lényegét, nem érzékeli a zene különböző tartalmi mélységeit, netalán ködösít, mellébeszél. Ilyen zenei magyarázókkal sokkal találkoztam már; mintha csak egy hétvégi bevásárlócédulán hexametereket keresnének...

Ugyanis bár egy Scorpions-gitárszóló lehet kiválóan kidolgozott és jól hangzó, benne garantáltan nincs több zenei tartalom, mint egy Beethoven-zongoraszonátában.

 

A cél tehát a skálarendszer aktív "műveltetése", kigyakoroltatása lesz. Erre a Pénzes-féle módszertan a sok, saját fejlesztésű szemléltető eszközével (például OSIRE, de ide sorolhatok egy bikaerős, a videóvágásra beállított számítógépet is) magas színvonalon felkészült.

 

Mindebből következően a dal, szóló, szólórészlet felvázolásának szabványos menete a következő lesz:

  1. bevezetés - a dal, szóló, szólórészlet általános ismertetése,

  2. a teljes skálarendszer bemutatása, amely táblázat formátumban jelenleg az Alapskálák III. fejezetben van publikálva a "Szólógitáros legfontosabb táblázata" címmel,

  3. a tonalitás megállapítása,

  4. a tonalitásból következő (gitárspecifikus) skálák meghatározása (elsősorban az egyesített alapskála-táblázat alapján),

  5. a dal, szóló, szólórészlet konkrét skálá(k)ba vagy skálatöredék(ek)be való illesztése,

  6. videó,

  7. technikai és egyéb megjegyzések,

  8. letölthető kotta (ha a szerzői jogok engedik).

Tehát kottát is mellékelek .jpg képformátumban és a Finale Notepad 2003-as verziója által lejátszható .mus formátumban (.zip-be csomagolva; a program ingyenesen letölthető a Letöltések című fejezetből). A kottapublikálásra azonban főleg könnyűzene esetében nem lesz mód szerzői jogok miatt. Ilyen esetben a Tisztelt Olvasónak saját magának kell a kottát megszereznie. Ennek ellenére a dalt, szólót, szólórészletet a kottaösszefüggések alapján is ismertetni fogom.

 

A technika és tartalom eszközei

 

A dalok, szólók, szólórészletek feldolgozása előtt néhány további dolgot tisztáznunk kell. A legelső és egyúttal legfontosabb megállapítás már többször felröppent honlapomon:

 

Semmit nem tudunk kizenélni magunkból, ami nincs benne az ujjainkban. Mert nem tudunk kimondani olyan szót, olyan mondatot sem, amit nem ismerünk, amit előzőleg nem tanultunk meg.

 

Ugye érthető?

A logikusan gondolkodó gitáros ebből csakis 1 következtetést tud levonni: az alapozás kizárólag gitárcentrikus technikai alapozásról szólhat, semmi másról. Ez voltaképpen egyetlen kigyakorlandó alaptechnikát jelent, ez pedig a folyamatos fel-lepengetés.

 

Az összes többi technika már nem alaptechnika, legalábbis az én szakmai értelmezésem szerint. Szólótechnikailag a későbbiekben, közép szinten szükségünk lehet még az arpeggio-skálák ún. sweep-picking nevű technikájára, illetve opcióként tanulhatunk tapping-technikát is, de ezek sem alapozó eszközök.

 

Ezeken felül a magam részéről én technikai effektusnak nevezek minden további, a szólógitáron alkalmazott technikát. A technikai effektusok a zene tartalmi mélységét hivatottak tovább mélyíteni, egyúttal az improvizáció fontos kellékei. Ilyenek:

A gyakorlási szintek

 

A publikált zeneanyag komolyzene és könnyűzene főkategóriákba lesz sorolva, mindegyiken belül pedig nehézségtől függően további szintek kerülnek felosztásra: kezdő, közép és haladó szint.

  1. A kezdő szint azt jelenti, hogy az alapozás után elkezdhetünk foglalkozni vele.

  2. A közép szint dalainak, szólóinak, szólórészleteinek közös jellemzője, hogy nem lehet beléjük "csak úgy" ugrani. Talán ez az a szint, ahová a legtöbb lelkes amatőr minden előzetes tapasztalat nélkül megpróbál felkapaszkodni (kihagyva a legfontosabbat: az optimális alapozást), mondván: "Ma megvettem a gitárt, holnap már Led Zeppelint tanulok!"

  3. A haladó szint a "veszett nehéz", "na én ezt sohase", illetve "teker, mint az állat" kategória. Igazából már a Mount Everest legteteje, amit az ember -nem is vígan-, de elér, ha van hozzá kellő kitartása és ideje. Kell-e mondanom, hogy mindennek a legvégén...? (S kell-e mondanom, hogy én se tudok mindent, azaz én is folyamatosan tanulok...)

Dallista