Az alapskálák I.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.12.
A 7 alapskála rövid magyarázata
Az alapskálák belső szerkezetei
Az alapskálák belső szerkezetei visszafelé
Kertész Sándor mnemonikai ötlete
Az alapskálák technikai koncepciójának megértéséhez kérem az Olvasót -ha eddig nem tette-, először olvassa el a következő fejezeteket:
A gitár hangterjedelméből és szerkezeti felépítéséből adódóan az F-dúr és a hozzá tartozó hangnemek a legalkalmasabbak az alapskálák technikai elsajátításához. (Az F-dúrhoz tartozó E-lokriszi így is komoly gondokat fog okozni a klasszikus, 12 érintős gitáron való gyakorlás közben.) Tehát bevezetőként még egyszer, az alábbi hangtömegből kell nekünk megfelelő, tehát hosszú távú fejlődést biztosító, azaz optimális alapelvekre épített skálasablonokat gyártanunk:
A felvázolás villámgyors eszköze a saját gyártmányú komplex skálarendszerező és skálavariációs szoftver volt, neve OSIRE. A fenti hangtömegből alkotott 7 alapskála szerkezetében igen különbözik egymástól, ezt a tükörkép jól szemlélteti, így össze nem keverhetők, de technikailag mégis homogének, hiszen voltaképpen mindegyik alapskála felépíthető 3 ujjrendi kombinációból.
Ez óriási előnyt jelent!
A kombinációk elnevezései szintén saját találmány és szerintem hasznos mozzanat volt, mert a tanítvány számára könnyen és gyorsan teszi azonosíthatóvá az ujjrendi szerkezetet (amelyeknek egyébként nincs külön elnevezése a klasszikus zeneelméletben):
1-2-4 kisterc, másnéven fríg kisterc, mert így indul a fríg skála
1-3-4 kisterc, másnéven moll kisterc, mert így indul a moll skála
1-2-4 nagyterc, másnéven dúr nagyterc, mert így indul a dúr skála
A későbbiekben honlapomon találkozhatunk egy másik, régebbi jelöléssel is, amellyel a fenti ujjrendeket így modelleztem:
-
fríg kisterc - ·· ·
-
moll kisterc - · ··
-
dúr nagyterc - · · ·
A kétféle jelölés nyilvánvalóan egyenértékű egymással.
Az alapskálák nyers, technikai lejátszásakor az ujjrend nem változhat meg!
Nem jó például az 1-3-4 nagyterc technika, erről részletesen írok a Szólótechnikai alapok I. című fejezetben.
Most pedig lássuk a 7 alapskálát külön-külön:
2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél
1 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél – 1 egész
1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész
Bár egyesek szerint A-frigid...
3 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél
Lidi néni kedvenc skálája; mindig akkor kezdett dörömbölni a partvissal, amikor ezt a skálát gyakoroltam...
2 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 1 egész
1 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 2 egész
A jó öreg Molli néni a maga skálájával...
(A további 3 moll változat a Négyféle moll című fejezetben kerül ismertetésre.)
E-lokriszi üres húrokon és 12. fekvésben
1 fél – 2 egész – 1 fél – 3 egész
Most nézzük a fenti 7 alapskálát Flash-animációban, amiből jól láthatjuk, hogy a skálák mennyire szorosan, logikus egységben kapcsolódnak egymáshoz:
A fenti animáció valójában kissé pontatlan, hiszen rendszerünkben nincsen kiemelten fontos hang, így például a pirossal jelölt F hang sem az. A Pénzes-féle módszertanban minden alapskála egyenértékű egymással, épp ezért idemásolom az Alapskálák II. című fejezetből az aktuális teljes animációt is (amely egyhúros skálákat is fog tartalmazni):
Itt, ennél a pontnál kell megkérnem a lelkes gitárnövendéket, hogyha valóban komolyan gondolja tanulmányait, akkor ne is lapozzon tovább a Gitáriskolában, míg legalább középszinten nem gyakorolta be az alapskálákat (legalábbis ne keressen új technikákat). Követett módszerünk ugyanis ezekből indul ki, így szinte reflexszerű tudásuk nélkül a sokkal bonyolultabb skálavariációk sem tanulhatók meg. Ennek próbálgatása vagy sikertelenséget, vagy hibás beidegződéseket fog eredményezni, amely messzebb tekintve ugyanaz. (Igen, itt kezdődik a vér, az izzadtság és az unalom!) Egyúttal érdemes az eddig megtanult szóló-, és egyéb darabokat ebbe a rendszerbe is beilleszteni, majd kigyakorolni.
Egészen eddig elfeledkeztünk a balkezesekről, hiszen a Pénzes-féle OSIRE-tükörkép valójában jobbkezeseknek szól. Hát ennek most vége, hiszen a tükörkép egyetlenegy elegáns informatikai mozdulattal balkezessé konvertálható. Nemcsak a jobbkezeseké a világ!
F-dúr - teljes
F-dúr
2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél
G-dór
1 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél – 1 egész
A-fríg
1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész
B-líd
3 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél
C-mixolíd
2 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 1 egész
D-moll
1 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 2 egész
E-lokriszi üres húrokon és 12. fekvésben
1 fél – 2 egész – 1 fél – 3 egész
A 7 alapskála rövid magyarázata
Ha a 7 alapskálát alaposabban tanulmányozzuk, a következő felfedezéseket tehetjük:
-
értelemszerűen mindegyik skála „torzítás”, azaz szerkezetváltoztatás nélkül transzponálható, így a skálafokok áthelyeződnek; más-más hangnemben gyakorolhatunk. (Ez a zongoránál a fekete billentyűk bevonását jelenti, amely a magamfajta műkedvelő zongorista számára mindig problematikus mozzanat.) A transzponálás a gitár esetében lényeges szempont, hiszen az érintők nagysága a magasabb hangok felé egyre csökken. (Akinek már ez is szenvedésteli, annak egyszer érdemes végighallgatnia egy hegedűnövendék sirámait is.) Transzponáljunk tehát bátran. Vehetünk olyan gyakorlatot is, amelyben a hét alapskálát ugyanarról a hangról indítunk (pl. A-dúr, A-líd, A-fríg, stb.)
-
A pengetés kezdetben lassan, egyenletesen, az optimális alapelvek szerint történjen.
-
Egyúttal nagyon hasznos, ha később folyamatosan metronómmal gyakorolunk. Gyakorlásaim folyamán személy szerint nekem a líd-skála és a rajta alkalmazott skálavariációk jelentették a legnagyobb nehézséget. De úgy gondolom, ez teljesen személyfüggő mozzanat.
Gitároktatói működésem során nem volt még olyan tanítvány, aki ezt a rendszert első magyarázat lendületében megértette volna. Ennek során praktikus szempontok alapján én mindig a zongorából indultam ki, tegyünk tehát így a mostani esetben is:
Már említettem, hogy a zongora fehér billentyűi egy elképesztően hosszú C-dúr hangsort alkotnak. (A fenti ábrán egy C törzshang kis téglalappal van jelölve.) Szinte alapértelmezettek, legalábbis az európai fülnek, de nem mindig volt ez így. Amit itt láthatunk és hallhatunk, az az európai zene néhány száz éves fejlődésének végterméke. A középkorban Palestrina, Lassus még vígan komponálgatott számunkra idegen hangnemekben, amelyek valóban „idegenszerű” hangzást eredményeztek. A kényes európai fül végül is a többi közül a dúr-moll hangrendszert emelte ki és tette alapértelmezetté. A görög születésű Vangelisnek van egy szimfonikus költeménye, címe Mythodea.
Ebben néhány tétel erejéig (főleg a 4. tétel ilyen) visszanyúlik az ősi Görögország még ősibb hangsoraihoz, amelyek hihetetlenül izgalmas zenét eredményeznek. Néhány indiai gyökerű zenében a dór és a mixolíd hangnemek varázsát sikerült felfedeznem, bár azok egészen más zenei megközelítés eredményei. A zongora fehér billentyűire pillantva valójában hétféle hangsort (egyúttal hangnemet) vagyunk képesek indítani. Ha D-ről indítunk egy skálát, akkor D-dórban játszunk, ha E-ről, akkor E-frígben és így tovább. Így jön ki a fenti 7 alapskála, eredeti nevükön modális skála, név és sorrend szerint:
dúr - dór - fríg - líd - mixolíd - moll - lokriszi
A rendszer a két hangszeren ugyanaz, csak a gitárnál technikai okok miatt F-be transzponáltunk. Persze nevezhetjük a modális skálákat dúr-moll skálafokoknak is (F-dúr 1.-2.-3.-4.-5.-6.-7. fok). Ezzel sem állítottunk semmi valótlant, csupán más nevet adtunk a dolgoknak.
Itt jegyzem meg, hogy az "abszolút" elnevezés használatának (dúr-dór-fríg...) a "relatív" elnevezés ellenében (1.-2.-3...fok) komoly oka van, amire most nem térek ki.
Nagyjából J. S. Bach mester óta (1685-1750) fülünk a dúr-moll hangrendszer belső zenei törvényeihez szokott, maguk a szabályok is erre épülnek. Ezeket az írott-íratlan szabályokat először a romantika kezdi feszegetni a 19. században, a 20. század pedig már nagyobbrészt az ünnepelt tizenkétfokúság, a dodekafónia, később a teljes atonalitás jegyében telik. Ez valójában a válság zenéje. Egy-két elszigetelt zsenit kivéve (Bernstein, Sosztakovics, Prokofjev), nincs komolyzene a 20. század második felétől. Ez az emberiség nagyobbik felének nem okoz komolyabb aggodalmakat, elvégre a könnyűzene annál inkább fellendülőben van. Én egyébként –belátom, hogy merész állítással-, a ma oly népszerű könnyűzenei számokat is részben néhány klasszikus, például Schubert dalaira vezetném vissza, hiszen terjedelmük, jellegük, „alapkoncepciójuk” nagyon hasonlóak egymáshoz.
Az alapskálák belső szerkezetei
Tehát még egyszer tekintsük át ezeket a fontos skálaszerkezeteket. Gitárcentrikusan érdemes kiindulnunk az egyhúros szerkezetekből, mert a belső skálaszerkezet ezen tanulmányozható a legjobban.
Dúr
2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél
Dór
1 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél – 1 egész
Fríg
1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész
Líd
3 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél
Mixolíd
2 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 1 egész
Moll
1 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 2 egész
Lokriszi
1 fél – 2 egész – 1 fél – 3 egész
További, folyamatosan bővülő, főleg a Pénzes-féle gitártechnikai módszerre alapuló magyarázatok tanulmányozhatók még az Alapskálák - Kérdések és válaszok című fejezetben.
Az alapskálák belső szerkezetei visszafelé
Létezett tanítványom, aki ezen belső szerkezetek megtanulásához inverz módon, azaz visszafelé is hozzáállt. Akkor erre csak rábólintottam; eredeti, de nem oly fontos ötletnek tartottam. Nem volt éppen butaság, hiszen az ógörögök a skálákat és a hozzá kapcsoló hangcsoportokat hangmagasságban nem felfelé, hanem lefelé számolták ki és vezették le, bár erről tanítványomnak nem volt tudomása. (Ezzel kapcsolatban lásd Az alapskálák eredete című fejezetet.) Így válik közvetett módon hasznossá az alapskálák inverz vizsgálata. Ehhez szerintem a legjobban az Alapskálák egyhúron című fejezet, valamint a konkrét modellezéshez az OSIRE használható fel. Lássuk eszmém futtatását!
Dúr skála inverze, azaz visszafelé fríg, mert a dúr belső szerkezete 2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél, és ez visszafelé 1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész, amely a fríg skálának felel meg
Dór azonos önmagával, mert belső szerkezete szimmetrikus
Fríg skála inverze, azaz visszafelé dúr
Líd skála inverze, azaz visszafelé lokriszi
Lokriszi skála inverze, azaz visszafelé líd
Mixolíd skála inverze, azaz visszafelé moll
Moll skála inverze, azaz visszafelé mixolíd
Kertész Sándor mnemonikai ötlete
Kertész Sándor villamosmérnök...
...első óráján igen szerényen kezdte: közölte, hogy már elmúlt 50 éves és ezért erős kételyei vannak a minőségi gitártanulást illetően. Ezen vélekedésére hamar rácáfolt, hiszen már 3. óráján olyan mélységű mérnöki analitikát ötvözött a Pénzes-féle módszertannal, amely egy egyetemi oktatónak is dicsőségére vált volna. (Tudtam én, hogy becsapósdi a dolog ☺! Később kiderült, hogy valóban évekig tanított a Műszaki Egyetemen.)
Egyébként mérnöki kezeiben a gitár egy Fender Stratocaster Eric Clapton Signature, becenevén Blackie, kikiáltási ára néhány százezer forint. Lássuk tehát a színvonalas értekezést!
"A tananyagodban leírod, hogy a trichord-szerkezetek az alapskálákban, mintegy végtelenített szalagszerűen következnek mindig egymásután a (hangmagasságban) egymás fölötti húrokon:
P.L. megjegyzése: a fenti ábra bal oldala azonos A végtelenített alapskálarendszer című fejezetben ismertetett ábrával:
Az általam bemutatandó szabályosság egyszerűbb elmagyarázásához „algebrai” formában nevet adtam a trichord-szerkezeteknek a következők szerint:
-
a dúr nagyterc (· · ·) algebrai jelölése: D,
-
a fríg kisterc (·· ·) algebrai jelölése: F,
-
a moll kisterc (· ··) algebrai jelölése: M.
Az algebrai jelölés mellé hozzáírjuk, hogy az egymásután következő azonos trichordok közül az aktuális hányadik a sorban. Így kapjuk meg a trichordok algebrai alakját az alapskálákban. Ezt az alakot lehet látni a fenti táblázat utolsó oszlopában.
A Pénzes-féle tükörkép ábrázolásban például a dúr skála a gitár hat húrján az alábbiaknak megfelelően néz ki:
Most írjuk fel az egymás utáni fokokról indított alapskálákat algebrai alakban:
Fenti táblázatból - amely megfelel a fogólap Pénzes-féle tükörkép relatív (fekvés-, és alaphangfüggetlen) ábrázolásának - a következő megfigyelést tehetjük:
amilyen és ahányadik trichordra végződik egy modális skála, a következő fokon ugyanazzal és ugyanolyan sorszámmal kezdődik a következő modális skála. Ezeket a trichordokat ugyanazzal a színnel jelöltem. Például, a III. fokról indított fríg skála utolsó trichordja: D3. Ugyanezzel, tehát D3-mal kezdődik a IV. fokról indított líd skála, stb. Ez a szabály ciklikusan is igaz, tehát igaz a VII. lokriszi és I. dúr átmenet esetén is.
Továbbá megfigyelhetjük a fogólap tükörkép-ábrázolásában, hogy ráadásul ezek az azonos trichordok ugyanabban a fekvésben indulnak a következő fok következő modális skáláján.
Ezek a megfigyelések véleményem szerint jelentősen megkönnyítik a kezdő gitáros számára az alapskálák memorizálását, hiszen „csak” azt kell megjegyezni, hogy a dúr skála D2-vel indul az E6 húron. Természetesen a trichordok sorrendiségét (trichord-szalag) mindenképpen memorizálni kell. Ne felejtsük el, hogy az F1 trichordot, valamint a H2 húr hangolása miatt az itt játszott bármilyen trichordot is egy fekvéssel magasabban kell játszani. (Természetesen, ha F1-gyel érkezünk a H2 húrra, akkor az 2 fekvésnyi eltolást jelent.) Ezek alapján például, amilyen trichordra (M2) végződik az E1 húron a dúr skála, ugyanazzal a trichorddal kezdődik az E6 húron a dór skála, stb., ráadásul ugyanabban a fekvésben.
Remélem ezzel megkönnyítettem kezdő szólógitáros társaim dolgát a modális (alap)skálák memorizálásában..."
