Pénzes-féle Gitáriskola - Szólótechnikai alapok I.

Szólótechnikai alapok I.

Rendszerkövetelmények - árak - rendelés

Elérkezett az idő, hogy a Pénzes-féle Gitáriskola szakmailag teljes alkotássá váljék. Honlapom 2004-ben, már egészen a kezdetektől demo-verzióként indult és bár azóta ebben a minőségében is elképesztő méretűvé duzzadt, ám mégis hiányzott belőle az a kulcsfontosságú rész, amely nélkül az egész igen nehezen vagy csak hibákkal értelmezhető. Ez a (megjegyzem: tudatos) szakmai hiányosság lesz most pótolva.

Ezen kiadvány formáját én úgy minősíteném, hogy "távoktatás". Ennek a formának a legfontosabb jellemzője, hogy nem interaktív, így nincs folyamatos oktatói felügyelet és számonkérés, a tanuló önmaga halad, az esetleges felmerülő problémákat nagyobbrészt magának kell megoldania. Végeredményben ilyen tanulási keretek között a tanulónak önmaga tanárává kell válnia. Az az igazság, hogy erre nem mindenki képes. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert nem szeretnék olyan vádakkal szembesülni, miszerint az anyag pedagógiailag rosszul lett megírva. Ebbe az anyagba én beleírtam az összes eddigi célirányos szakmai és pedagógiai tapasztalatomat, miközben megpróbáltam körültekintően az összes lehetséges, általam fontosnak ítélt problémát megfogalmazni és rá megoldásokat javasolni. Ha ez rossz, nemcsak ez az anyag az, hanem az egész Pénzes-féle Gitáriskola. Ami ebben a kiadványban nincs benne, az szerintem nem szükséges a technikai alapozáshoz. Mert igen, elsősorban alapozunk...

Alapozás

...és nem ostoba blues-frázisokat magolunk, azaz az alapot a földbe döngöljük és még cementtel meg is szórjuk, nem pedig gipszstukkóval díszítjük. Azt hiszem a képi hasonlat plasztikus. A ház legfontosabb része az alap, nélküle felesleges bármit is építenünk. Épp ezért nem foglalkozom most sem blues-frázisokkal, mert azok egyrészt (részben) már a személyes improvizációs stílushoz kötődnek, másrészről ezt egy komoly oktatási anyagnak szánom, nem pedig "érezzük jól magunkat barátnőnkkel és a gitárral ma éjjel!" típusú cserkész-dzsemborinak.

Nos, összefoglalva: a távoktatási formának vannak korlátai, ezt sajnos nem lehet kizárni. Ezen korlátot két tényező állítja fel:

Írói tényező - az író átlátja-e egészében a megtanítandó módszertant, jól meg tudja-e fogalmazni az alapvető problémákat és jól prezentálja-e a megoldásokat?
Tanulói tényező - a tanulónak van-e elég akarata a magányos, számonkérés nélküli tanuláshoz és (ki kell mondanunk) van-e elég értelme az anyag önálló feldolgozásához?

Észrevehetjük, hogy a fenti korlát egyike rajtam múlik, míg a másik a Tisztelt Olvasón, ha éppen ilyesféle tanulási formát tervez magának. Megjegyzem, ezek a főként pedagógiai problémák nemcsak ennél a kiadványnál, hanem az összes eddig megjelent távoktatási anyagnál fennállnak, tehát amelyik merő marketingből azt állítja, hogy távoktatási módszere abszolút biztos a tudás eléréséhez (például "VillámAngol!" vagy "Három hét alatt középszinten norvégul!", stb.) az egyszerűen hazudik.