Szólótechnikai alapok

Kérdések-válaszok I.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.22.

 

1. - Gitár vagy főiskola?

2. - Hangzáskeresés

3. - 1-2-4 nagyterc kötelező ujjrendje

4. - 1-2-4 nagyterc kötelező ujjrendje

5. - Balkezesség problémája

6. - Egy kis "túlanalízis"

7. - Kétkezesség

8. - Elég-e a dúr és moll skála?

9. - Kezdő gitáros kérdései

10. - Dal akkordjainak leszedése

11. - Effektsor használata

12. - Kíséretkomponálás szóló alá

13. - Pengető és húr kapcsolata

14. - Hangszerészeti kérdések

15. - Az ujjcsúsztatás hangja

16. - Kézsérülés

17. - Miért kell nekem először sablonokat tanulni?

18. - Optimális kéztartás

19. - Mit gyakoroljak metálzenéhez?

20. - H és a B hang közötti különbség

21. - Kezdő gitáros kérdései

22. - "Arab" skálák

23. - Rossz legato-technika

24. - Zeneírás

25. - Tetszenek Önnek az én zenéim?

 

1.

 

Kb. 1 éve gitározok (hobbi szinten) és most úgy érzem, hogy teljes fordulatot vett az életem. Szinte semmi más nem érdekel, csak a gitár. Úgy gondoltam, szeretnék "rendes" nappali zeneiskolába járni (egyébként soha nem voltam még tanárnál sem, mindent magamtól tanultam. Az X.-et néztem ki magamnak. Mivel márciusban van a felvételi, ezért idén nem, de jövőre mindenképpen szeretnék felvételizni oda. Az iskolához kell egy bizonyos fajta előképzettség is, amiből vannak hiányosságaim (főként elméleti, de gondolom gyakorlatban is lehetnek eleve hibás "berögződéseim"). Azt szeretném kérdezni, hogy egy év elég-e a felkészülésre? Reális-e ez az elképzelésem, természetesen megfelelő gyakorlás mellett?

Másrészről néhány félelmem is akad a zenével kapcsolatban: 20 éves vagyok és informatikát tanulok egy főiskolán. Ha teljes embert kívánó feladatként veszem a gitárt, akkor ahhoz eddigi tanulmányaimat fel kell adnom. Azt szeretném megkérdezni, hogy mekkora igény van gitárosokra? Remélem érti, hogy mire szeretnék kilyukadni. Tulajdonképpen, ha valaki elvégzi mondjuk az X.-et, ami 3 évet jelent, akkor milyen lehetőségei lesznek? Hol tud elhelyezkedni (azonkívül, ha szerencséje lesz és sikeres zenekarban játszhat)?

 

Az X. felvételi anyagát nem ismerem, mert saját módszertannal dolgozom. Arról tudok, hogy egy pécsi hölgy sikeresen felvételizett oda az én honlapomon talált zeneelmélettel. Ettől függetlenül, az 1 év felkészülési idő szerintem elég, de ha konkrétan megkérdezed a felvételi követelményeket, akkor lehet, hogy hamarabb is végzünk.

Félelmeid a zenével kapcsolatban jogosak és megalapozottak.

Baráti javaslatom, hogy az informatikát a gitár kedvéért semmiféleképpen ne hagyd ott. Minél több lábon állsz, annál jobb, azaz párhuzamosan kéne vinni a kettőt. Mellette kőkeményen tanuld meg az angol nyelvet és ne csak az X. által tanított konyhaangolt. Magyarországon a legnagyobb gitárosokon kívül a középmezőny garantáltan nyomorog, bár szerintem ők sem dúskálnak a vagyonban. Ez sajnos nem Amerika, ahol az ember szerzett gitártudásával milliomos lehet. Az elhelyezkedési lehetőségek? Gondold át, hogy mennyit kilincsel állás után egy főiskolát végzett rendszergazda, hát még egy gitáros, ha egyáltalán van valamiféle állásajánlat a piacon (bár ez legtöbbször csak eladói státusz egy hangszerboltban), arról nem is beszélve, hogy a gitáros szakmában nem az a fontos, kinek milyen képesítése van, hanem hogy mennyire jó gitáros. Ennek bizonyítására nem kell 3 év nappali tagozat és papírlobogtatás, csupán következetes gyakorlás.

 

2.

 

A kérdésem az erősítő beállításaihoz kapcsolódik. Az én gitárom egy Fender Stratocaster-másolat (Samick), amelyhez egy olcsóbb Harley Benton kétcsatornás erősítőt vásároltam, valamint van egy Boss D-1 effekt pedálom. Amit szeretnék kihozni, az egy Inner self-es (Sepultura) zúzós, riffes hangzás. A torzított hangnál az E6 húrnak így is basszushangzása van, kopogós, kemény.  Kérdésem, hogy ezen csak más gitárral, illetve erősítővel lehetne javítani, vagy van-e más megoldás?

 

Személyes tapasztalatom szerint az olcsó termékek -kis kivételtől eltekintve-, (természetesen) nem fogják megközelíteni a drága termékek színvonalát. A Samick és a Harley Benton márkáról nincs jó véleményem, a Boss pedált nem ismerem. Amely hangzás kikeverhető ebből a csomagból, az szerintem a belőlük kihozható maximum. Talán még a pedálon lehetne valamit kikeverni. Tuningolni (pl. pickupcsere) ezt a kategóriát szerintem nem érdemes.

 

3.

 

Nagyon örültem, amikor megtaláltam honlapját, mert sok hasznos infóval lettem gazdagabb és néhány olyan dolgot tisztázott le bennem, ami miatt néhány évre letettem a gitárt. Van néhány dolog, amit gyakorlatilag újra kell tanulnom és el kell felejtenem a rosszul megtanított-megtanult dolgokat, de sebaj ☺!

Két lényeges kérdésem lenne. Az első az alapskálák gyakorlásával kapcsolatos. Én mindig oda-vissza gyakorlok egy skálát, amit Ön is helyeselt. Érdemes úgy gyakorolni ezeket, hogy miután már egyenként ki vannak gyakorolva, akkor ezeket összekötni? Tehát oda-vissza az F-dúr, utána fekvésváltás, majd G-dór és így tovább, illetve minden nap másik hangnemben és fekvésben végig gyakorolni összefüggően a hét skálát, hogy az egész nyakon rögzüljön az egész?

A másik kérdésem a "nagyterc" esetén a kötelező ujjrendre (1-2-4) vonatkozik. Nekem extrém módon rövidek az ujjaim, van néhány olyan dolog, ahol emiatt nehezebben mennek a dolgok. Visszafelé (magas hangoktól a mélyek felé) nekem is az 1-2-4 a kényelmes, viszont ha lefelé játszom a skálát 1-2-4 ujjrenddel, akkor ugrálnom kell egy húron történő játszáson belül. Viszont ha 1-3-4 ujjrenddel csinálom, gond nélkül egy fekvésben végig tudom játszani az egészet. Mit tanácsol nekem, ezzel kapcsolatban?

 

Válasz az 1. kérdésre

Igen, pontosan így kéne gyakorolni; én is pontosan ilyen módon tanítom. A 7 alapskála egyébként sokféleképpen összefűzhető, például az általam tanított tipikus metódus a következő: F-dúr felfelé, G-dór lefelé, A-fríg felfelé, B-líd lefelé, stb. Két ilyen lehetőséget is mutatok a Zenés bemutatkozás valamelyik fejezetében. A Pénzes-féle módszertan igazi erejét azonban az adja, hogy az összefűzött 7 alapskálához bármelyik skálavariáció becsatlakoztatható, ekkor már az összes gyakorlási lehetőség a végtelenbe tart.

 

Válasz az 2. kérdésre

Én garantáltan gyorsabban és stabilabban tudok játszani az 1-2-4 állandó ujjrenddel (Zenés bemutatkozás című fejezetek), de nem csak azért, mert több a gyakorlatom, hanem mert mindig az optimalitást keresem. Az 1-2-4 jobb ujjrendi megoldás az 1-3-4 helyett, bár nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy léteznek bizonyos olyan személyiségi jegyek is, amelyek már beleszólhatnak az optimalitásba is. Konkrétan: ha Önnek az 1-3-4 a megfelelőbb, akkor legyen az, bár a hibák és problémák magasabb szinten úgyis ki fognak jönni. De mikor vagyunk a legbölcsebbek? Ha mindkettőt kigyakoroljuk és a választást későbbre hagyjuk...

Azt semmiféleképpen nem javaslom, hogy a skála ujjrendje fel és lefelé különböző legyen, pl. felfelé 1-2-4, lefelé 1-3-4. Ez a homogén ujjrend szabálya ellen hat, miszerint próbáljuk meg a zenét minél egyszerűbb (homogén) ujjrenddel megoldani.

 

4.

 

Figyelgettem az általad felírt skálák ujjrendjeit és mondjuk például az F-dúr esetében az F-G-A hangokat 1-2-4 ujjrenddel fogod le. Én ezeket 1-3-4 ujjaimmal szoktam lefogni. Annak idején így mutatták és így gyakoroltam be. A kérdésem az, hogy ilyen esetben, amikor az egy húron lévő hangok 2 bundnyi távolságra vannak, helyes-e az általam alkalmazott technika?

Én mindenféleképpen az 1-2-4 ujjrendet javasolnám, két okból.

  1. Alapértelmezésben a 2. ujj ügyesebb a 3. ujjnál. Ez az ujjrend 2 egészhangot, azaz 1 nagytercet ér át. De van olyan zene is, ahol ennél nagyobb ujjrendet kell átérni, pl. 1 egész 2 kisterc 4 (blues - funky; lásd a Pentaton skálák I. című fejezet egyhúros gyakorlatait). Sőt, 1 kisterc 2 kisterc 4 (szűkített menet; tipikus Malmsteen-szólórészlet).

  2. Vivaldi egy-két hegedűszóló-részlete még ennél is nagyobb hangközökkel valósítható meg, amelyre az 1-3-4 abszolút nem alkalmas.

  3. Legbölcsebben akkor jársz el, ha kigyakorlod mindkettőt és a választást tapasztalataid alapján későbbre hagyod.

 

További megjegyzés az 1-3-4 ujjrendről (egy rövid kérdés kapcsán): természetesen vannak 1-3-4 (nagyterces) átmeneti ujjrendek is, már haladó technikáknál. Ez azonban nem "statikus" ujjrend, amely az alapskálák szimpla lejátszásánál tapasztalható, hanem dinamikus, azaz egy folyamat ujjrendje, ilyen pl. egy skálavariáció némelykor egyedi ujjrendje. Ezt nehéz elmagyarázni, ám erről a haladó ujjrendekről a kezdőnek nem szabad tudnia, mert csak összezavarja. Nem is tanítom, csak haladóknak.

 

5.

 

21 éves vagyok és lehet, hogy már kissé késő (P.L. megjegyzése: ???), de elhatároztam, hogy elkezdek tanulni gitározni. A baj ott kezdődik, hogy balkezes vagyok és balkezes gitárral is szeretnék tanulni, ellenben az Interneten szinte sehol sem lehet balkezes klasszikus gitárt találni, csak western fajtát, ami ugye egy teljesen kezdőnek nem a legszerencsésebb választás. Emiatt nem akarok kezet váltani, csak ha minden kötél szakad. Egyik barátom szintén balkezes, másfél éve tanul, viszont jobbkezes, "normál" fogással játszik és ő is erre, a számomra fordított állásra buzdít. Kérdésem, hogy mégis mit tegyek? Hol található balkezes, megfelelő tanulógitár? Mit ajánl?

 

Balkezes tanulógitár nálam egy olcsó, de viszonylag jó minőségű East vagy Suzuki jobbkezes gitár áthúrozva. Ennél több az alapozásnál szerintem nem kell. Én tudom, mert én is balkezes vagyok, sőt van nem egy balkezes tanítványom ilyen felállással. Nem csináltak sok problémát az áthúrozásból...

 

6.

 

Én idáig a régi típusú skálákat használtam zeneelméleti tudásommal (P.L. megjegyzése: ezek az Egyfekvéses skálák). Azonban az Ön által leírtaktól megeredt a fantáziám. Pl. eddig egy sima A-moll7 akkordban simán használtam egy A-dórt, A-harmonikus mollt, C-dúrt, és persze G-dúrt (ez persze majdnem ugyanaz, mint az A-dór), de nem vagyok rest ilyenkor akár F-dúrt is használni és kombinálni F-líddel. A G7, G7#5 vagy G7#5#11 stb. akkordoknál jöhetett a mixolíd, vagy éppen a domináns bebop skála, vagy a jól bevált szűkített, stb.  A melodikus moll, vagy dallamos moll inkább a b5-tel jelzett akkordoknál dominált nálam. Szóval, ilyen módon könnyű volt számomra elkülöníteni egymástól az adott skálákat játék közben. A kvintkör pedig egyszerűen segített mindig kiválasztani, hogy milyen lehetőségek adottak, amelyeket a skála átalakítása nélkül, vagy kisebb átalakítással meg tudok oldani. Könnyű is volt betartani és végig az adott skálának megfelelő hangzást produkálni. Most a modális skála felfogást követve én is ugyanúgy osztottam fel a gitárnyakat, ahogyan Ön javasolta (P.L. megjegyzése: ezek az Alapskálák I.). Elkezdtem törekedni a gyorsabb játékra, viszont így gyorsabb tempónál folyton vissza-visszatérek a jól bevált két oktávos, vertikális játékra, ha meg akarom őrizni a mondanivalóm  pl. lídes hangzását. Ezzel persze lassabban játszom, hiába használom a tercier felosztást, ráadásul idegesít, hogy a nyakat ilyen módon csak kis mértékben ismerem. Persze tudom, hogy ez még kezdeti botladozás és a megszokotthoz való ragaszkodás, de talán ezek szerint:

  1. modális felosztásban kellene használnom a dúr, a harmonikus-, a melodikus-, és a roma mollt, (szándékosan nem említem az általam nagyon kedvelt bebop moll, dúr és domináns skálákat, mert azok tercier felosztásban inkább tőlem, a nyakat játék közben nézve, balra fordítják el.

  2. Fel kell építenem minden egyes fokban vertikális és három oktávos skálákat is, hogy gyors játék közben uralhassam a nyak széles terjedelmét? Megtehetem, hiszen E6 és A5 húrról is lehet építkezni. Talán így tudom folyamatosan egy skála domináns hangzását hosszútávon megőrizni játék közben? Ebben az esetben közel 200 begyakorlandó skála lenne +  persze a skálavariációk. Így nagyon soknak tűnik. Biztosan tévedek! Kérem javítson ki, ha így van.

Úgy tűnik, hogy Ön műszaki értelmiségi. Ők szokták néha a zenét egy kissé túlanalizálni. Nem mondom, én sem vagyok ebben kispályás, de pusztán azért teszem, mert sok dolgot meg kell valahogy magyaráznom. Én úgy látom, hogy Ön birtokában van minden elméleti tudásnak és zenei tapasztalatnak a jó zenéhez. Az az igazság, hogy ennek már elég kell lennie. Én például lényegében sohasem figyelem ilyen következetesen az akkordmeneteket, nálam a legfontosabbak a terces alapskálák, a többit a fülemre és zenei fantáziámra bízom. Természetesen az akkordmenet-vizsgálat nem hanyagolható el, de -amint a Jam session című fejezetben írom-, annál sokkal fontosabb a zenei fantázia kifejlesztése. Javaslatom, hogy elsősorban az utóbbit figyelje, azaz inkább szabadon improvizáljon. Figyelje meg: a folyamat egy idő után öngerjesztő lesz és gyönyörű dallamok fognak születni!

A vertikális skálaépítkezést (az én rendszeremben Egyfekvéses skálák) technikailag nem javaslom, mert magasabb szinten a gyors játék ellen hat és technikailag nem ad koherens szerkezetet, helyette a terces és néha a tetrachord-skálaépítkezést. Nagyon fontosak továbbá a skálavariációk. Tehát elsősorban lelketlen, könyörtelen skálázást, másodsorban szabad improvizációt javaslok.

A Jam session és Zenés bemutatkozás című fejezetekben egyébként sok improvizáció hallgatható meg, szerintem egészen jól sikerültek. Technikailag mindannyian terceskedünk, kivéve persze a pentatonoknál.

 

7.

 

Először is fantasztikus az oldala. Én most fogok elkezdeni gitáron tanulni és úgy érzem egy jó oldalt találtam hozzá. Igazából azt nem tudom, hogy melyik kézzel fogjam le a húrokat. Én eredetileg balkezes vagyok, viszont írni jobb kézzel tanultam. Az utóbbi időben -ha lehet így fogalmazni-, „visszaszoktam" a balkezes írásra, mivel így az írást sokkal kényelmesebbnek találom. Jobb kézzel a húrokat lefogni kényelmesebb, viszont balkézzel megtanulni hosszútávon talán célravezetőbb

Mitől függ az, ki melyik kézzel fogja a húrokat és hogyan tudnám lemérni, hogy nekem melyik kéz az ideális?

 

Nekem úgy tűnik, mintha valójában kétkezes lennél...

Én nem merek helyetted választani. Egy biztos: a jobbkezeseké a világ. Én is balkezes vagyok és ebből gitárügyben eddig csakis gondjaim voltak, ezt elhiheted. Ha tehettem volna, én is inkább jobbkezesként tanultam volna. De mindegy, ahogy jónak látod. Szerintem, ha nem berzenkedsz nagyon ellene, akkor inkább légy jobbkezes. Ha nem tetszik, marad a balkezesség, úgyis mi mindig mindent fordítva csinálunk...☺

 

8.

 

Egy barátom említette, hogy szerinte elég csak a dúr és moll skálát megtanulnunk. Mi a véleménye erről?

 

A Pénzes-féle módszertanban a 7 alapskála -amelyek közül 2 a dúr és a moll-, egyenrangúak egymással. Szükség van erre a "skálademokráciára" éppúgy technikai, mint tonális szempontból. Erről részletesen több helyen írok honlapomon, ezért javaslom, hogy senki ne kövesse el a barát által sugalmazott gitártechnikai hibát.

 

9.

 

A tanácsát kérném: 2 éven belül szeretnék komolyabban foglalkozni a gitározással (tanárhoz járni). Mit tanácsol, milyen márkájú gitár és kiegészítőkkel lehetne (elérhetőbb áron) eljutni egy olyan szintre, ahol az ember már önbizalommal, tisztán tudna akár Metallica, Megadeth, Dire Straits, stb. dalokat is eljátszani? Tapasztalata szerint a színpadra álláshoz, illetve saját dalok írásához (kitartó, szorgalmas munkával) mennyi idő (év) alatt lehet eljutni?

 

A mesterszintű nyers gitártechnika kigyakorlásához elég egy közepes minőségű akusztikus gitár is.

Amit én saját tapasztalataim alapján mindenkinek ajánlok: mexikói Fender Stratocaster gitár 100-110 ezer forint körül és Peavey Envoy vagy Studio erősítő 60-70 ezer forint körül (2008. december). A lehető legjobb ár/teljesítmény arányúak. Az időről nem tudok nyilatkozni, annyira személyfüggő, persze a tanítványi fejlődés függ a tanártól és a módszertanától is. Mozartnak elég volt 2 év, hogy a legnagyobbá váljon...☺

Javaslatom, hogy tégy meg minden emberileg tehetőt a fejlődésed érdekében, ne fogd a külsőleges tényezőkre (például a jó vagy rossz gitárra), mert egyedül a Te belső akaratod számít...

 

10.

 

Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen módon lehet egy dal akkordmenetét, kíséretét "leszedni" a hanganyagról?

 

Kényes téma, mert nagyon sokféle zene van és ezért sok lehet a kivétel. De a sablonos eljárás a következő: először meg kell állapítanunk a dal hangnemét (dúr, moll, egyéb skála) és a hangnem alaphangját. Ezt általában a dal utolsó hármashangzata prezentálja, de nem mindig! Ha ennek a fontos információnak nem vagyunk birtokában, akkor ezt "füllel", azaz meg nem kerülhető "zenei hallgatózással" kell megtennünk, amely az én módszertanomban külön gyakorlatsorozatként fut "Tonalitás-gyakorlatok" néven (lásd Gitárcentrikus szolfézs I. és Gitárcentrikus szolfézs II. című fejezeteket). Utána el kell menni az Összhangzatok című fejezethez és ott meg kell keresni az illető alaphangnemre építhető hangzatokat. Általában a népszerű dalok csak ezeket tartalmazzák, bár erre szép számmal vannak kivételek, tehát olyan akkordok, amelyek nem szerepelnek az alapértelmezéses 7 hangzat között. Ezen akkordok megtalálásához azonban már fül, azaz zenei gyakorlat és hallás szükséges. Egyébként a népszerű dalokban zajló nem is oly bonyolult zeneelmélet Az improvizáció I. és Az improvizáció II. című fejezetekben tanulmányozható.

 

11.

 

A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint az effektsor használata mennyiben befolyásolja a gitárjátékot?

 

Bonyolult kérdés, ha a világban fellehető összes zenére vonatkozik...

Én csakis gitároktatóként tudok nyilatkozni, tehát olyan emberként, aki számára mindig a legfontosabb a jól megalapozott gitártechnika lesz. Ebből következően én sohasem fogok olyat javasolni, amely a lassú, de biztos és zsákutcamentes technikai fejlődést lecserélné a kezdeti gyors sikerekkel (mert hiszen az effekt nyújtotta zenei hatások nálam annak számítanak).

Szakmai javaslataim:

  1. először gyakoroljuk ki a számot akusztikus gitáron (ameddig az lehetséges),

  2. majd tegyük át tiszta hangzású elektromos gitárra,

  3. majd ha szükséges, effektes elektromos gitárra.

Véleményem szerint szakmai tévedés effektes elektromos gitáron nyers technikát gyakorolni (ilyen például a skálázás). Mindazonáltal sok esetben az effekt, mint a gitárhang manipulációja egy kissé megváltoztathatja a játékmódot. Ez főleg a gitár színpadi kihangosításakor érződik, mert hiszen más játszani 1000, mint 10 watton. Ám a játékmód alapjának, azaz a nyers gitártechnikának valójában ettől nem szabad megváltoznia, inkább csak alkalmazkodnia kéne a megváltozott helyzethez. Az effekt általában megkönnyíti a gitárjátékot: a hibákat elrejti, a zajt elektronikusan elnyomja, stb. Az ebből keletkező zenei különbségeket egy-két szóló után már magunk is fel fogjuk fedezni; tulajdonképpen ez is része szakmai rutinunk megszerzésének. Ha tehát egy dalnak van egy bizonyos lejátszási sémája, akkor azt az effekt nem befolyásolhatja. Ha ezt teszi, az probléma, kivéve persze, ha maga a dal jellege nem épül az effektre, ez azonban már más szituáció. A legbölcsebbek akkor vagyunk, ha semmit sem változtatunk meg csak azért, mert effektet kívánunk használni. Az effekt csak hab a tortán: jó dolog, de vannak nála sokkal fontosabb tényezők is...

A magam példájával élve: én mostanában tanultam meg 1 kemény thrash-metal darabot és azt nagyobbrészt akusztikus gitáron gyakoroltam ki.

 

12.

 

A rövid kérdésem az lenne, hogy milyen kíséretet tegyek a megírt szólóm alá?

 

A zenei fantázia mindenképpen jó dolog, de éppen itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy már nem elég, azaz be kell csatlakoztatnunk a zeneelméletet. Ahhoz, hogy egy adott szólót megfelelő kísérettel el tudjuk látni, tisztában kell lennünk:

Talán nevezhetünk a fenti pontokat együttesen zeneszerzési ismereteknek is. Ezzel a jelen pillanatban nem foglalkozom, egyedül a tonalitás került eddig kidolgozásra. A szót a jobb felső sarokban lévő keresőbe írva honlapomon tisztességes mennyiségű oktatási anyag kérdezhető le.

Zeneszerzési ismeretek nélkül gitárszólónk unisono dallam marad. Ez persze nem probléma, hiszen Bachnak is vannak egyetlen szólóhangszerre írt darabjai (a híres Cselló-szvitek), de nem valószínű, hogy az ott tapasztalható tartalmi mélységet (mint a kíséret hiányának egyfajta kompenzálását) el tudjuk érni...

 

13.

 

A kérdésem, hogy az általad ajánlott Jim Dunlop Big Stubby 3.0 pengető használatához milyen márkájú és vastagságú gitárhúrt használjak?

 

A pengető és húr minősége szerintem részben ízlés kérdése, ebbe én nem nagyon szólnék bele. Az bizonyos, hogy sokféle húr létezik és mindegyiknek megvan a maga sajátosan jó vagy rossz hangzása, tehát a legjobb, ha szép lassan végigpróbálod a legmenőbb márkákat (kezdetben úgyis csak gyakorolsz) és fülre + tapasztalatra választasz.

 

14.

 

Lenne egy nagyon konkrét, szakmai kérdésem, amelyre sajnos több leírás, fórum átolvasása után sem kaptam választ. Azt szeretném megkérdezni, hogy a Jackson RR3-nak és a Gibson Flying V-nek mekkora a fogólap-szélessége milliméterben az első bundnál és a 21.-nél? Tehát nem a nyakhosszúság, nem a nyak ducisága, vastagsága érdekelne, hanem igazából ennek a 2 darab bundnak a hossza.
Azért lenne ez számomra különösen fontos, mert vastag ujjbegyekkel rendelkezem, ezáltal az akkordfogásokat egy 'átlagos' fogólapszélességű gitáron szinte lehetetlen véghezvinnem, mert ujjhegyeimmel nem vagyok képes lefogni a húrokat anélkül, hogy ne érnének hozzá más húrokhoz (jelenleg egy Jackson JS 30 RR-rel rendelkezem). Ez esetben sajnos nem a technikám, vagy a megszokás kérdése, egyszerűen nem férnek el az ujjaim például egy A-dúr akkordnál.
Szeretném egyúttal azt is megérdeklődni, hogy mely 6 húros elektromos gitárok/márkák azok, amelyek az átlagnál szélesebb fogólappal rendelkeznek, ha esetleg van konkrét számadat, akkor mekkorával?
Olvastam a honlapon szereplő megjegyzést a jó gitárok súlyával kapcsolatban, ezzel egyet is értek, viszont akkor nem tudom hova tenni a Jackson RR3-at, amely kis testű éger, ráadásul még floydos is, tehát nem valami nehéz. Mi a konkrét véleménye erről a gitárról, esetles tudna-e ajánlani maximum 250 ezer forintért megfelelő minőségű, ár/érték arányú "metálgitárt"? Legyen szíves megindokolni válaszát!
 

Sajnos bizonyos szakmai kérdésekben csak korlátozottan tudok segíteni, ugyanis azok már a hangszerészet kategóriájába tartoznak. Csakis arról tudok nyilatkozni, amit 2 kezemmel már tapasztaltam. Mivel a Jackson-gitárokról nincs ilyen mély hangszerészeti tapasztalatom, a javaslatom, hogy puding próbája az evés alapján ki kell őket próbálni egy normális hangszerkereskedőnél. A jó gitárok mind súlyosak, a Jackson RR3-ról nincs konkrét tapasztalatom, de ha feltűnően könnyű, akkor lehet, hogy belépőszintű gitár. Nekem van Jackson-gitárom és alaposan nehéz, mert nem spórolták ki belőle az anyagot.

Szakmai tapasztalatom szerint metál-kategóriában nagyon jók az ESP-gitárok, sőt butított változataik az LTD-k is nagyon korrektek. Az Ibaneznek is van 1 nagyon sokoldalú "metal" szériája, ennek zászlóvivője a Stevie Vai Signature Ibanez. Egyik volt tanítványom vett 1 ilyen hangszert és irigylésreméltó tulajdonságokkal rendelkezett. Természetesen szinte az összes Jackson kőkemény metál-gitár, kizárólag erre tervezték őket.

Egyúttal ajánlom figyelmébe a GYIK-FAQ fejezetben említett Csambalik Tivadart. Kitűnő és korrekt hangszerész, talán ő tud arra a speciális kérdésekre válaszolni, amire én nem tudtam. Ám ennél szerintem sokkal fontosabb a gitárok konkrét kipróbálása.

 

15.

 

Fémhúros akusztikus gitáron játék közben lehet hallani azt a furcsa hangot, amit az ujjak és a húrok közötti súrlódás okoz. Főleg barrés akkordoknál hallom, amikor fekvést váltok és az egyik vagy több ujjam csúszik a húr(ok)on, hogy könnyebb legyen megtalálnom az új pozíciót. Ha jobban meghallgatok egy-két számot, akkor ott is hallani néha. Mennyire természetes ez a hang? Esetleg pozíció váltásnál teljesen el kéne hagynom a húrok felületét?

 

A jelenség természetes és a legnagyobb felvételekben is benne van. Egyféle módon lehetne elkerülni: ha felemelnénk ujjainkat a húrokról, ebben az esetben viszont a létfontosságú tompítás szűnne meg. Ezt a legtöbben nem kockáztatják meg.

 

16.

 

Két héttel ezelőtt találtam rá az Ön honlapjára. Nagyon szimpatikusnak találtam a tanítási módszerét, így a leírásai alapján el is kezdtem a gitáromon hangokat megszólaltatni, de most egy zavaró fizikai korlátba ütköztem. Pár évvel ezelőtt kondizgattam és a megerőltető csuklóerősítő gyakorlatoknak köszönhetően a bal csuklómon keletkezett egy alig észrevehető dudor. Nem fáj és mostanáig semmiben sem korlátozott. Gondoltam, a gitározás is menni fog, de úgy tűnik tévedtem. Bizony sokszor olyan szinten kell behajlítani a csuklót és az ujjak olyan pozícióba kerülnek, hogy a dudor megmozdul, ami nagyon kellemetlen. Muszáj ezt valahogy megszüntetnem, mert így nem tudok a játékra koncentrálni. A műtétektől írtózom és utána sem biztos, hogy alkalmas  lenne a bal kezem a nyakon táncoló kéz szerepére. Arra gondoltam, hogy esetleg egy balkezes gitár megoldaná a problémát, mivel a pengetésben úgy érzem (és feje tetejére fordított gitárral már ki is próbáltam ☺, hogy akadályozna-e ez a kis szépséghiba. Önnek mi erről a véleménye? Érdemes beruháznom egy balkezes gitárba? Van esetleg valami akadály, ami miatt egy jobbkezes ember nem tanulhat meg balkezes gitáron játszani?

 

Azt a dudort azért meg kéne nézetni 1 megbízható orvossal. Lehet, hogy csak fiziológiai elváltozás (nekem is vannak kézdudoraim harcművészeti keményítések miatt), de ha csont-, vagy ízületi probléma, akkor jobb valamilyen módon szembenézni vele és megszüntetni. Ha nem lehet, ám a dudor nem nagyobbodik, azaz nem zavaró, akkor szerintem válassza az Ön által legkényelmesebbnek ítélt gitártartást. Sok előnye nem lesz a balkezes gitárból, de legalább működni fog a rendszer. Mivel lényeges az optimális gitártartás, javaslom, hogy azt a dudor miatt ne lazítsa, mert a lazább gitártartás magasabb szinten minőségbeli felső korlátot fog okozni.

 

17.

 

Az egyik tanítványom végső elkeseredésében a következő kérdést tette fel (a pentaton sablonok tanulásakor):

 

Miért kell nekem először sablonokat tanulni? Miért nem tanulhatom meg a konkrét zenét?

 

A kérdést elsősorban a türelmetlenség szülte, ez inkább az idősebb korosztályra jellemző, legalábbis a gitártanulás során. A fiatalabbak átlagban türelmesebbek, mert képlékenyek és mert úgy érzik, hogy nekik még több idejük van. Nos, ha a konkrét zenét tanuljuk meg, akkor egy lépéssel sem kerülünk közelebb a zene megértéséhez és gyakorlati alkalmazásához. Azaz meglehet, hogy fogjuk tudni a konkrét zenedarabot, de azt már nem vagy csak kín-keservvel leszünk képesek egy másik dalra átültetni. Ellenben ha először a sablonokat tanuljuk meg és kevéssel később a hozzá kapcsolódó zeneelméletet (amely egyébként sem bonyolult, mert itt csupán a sablonok transzponálásáról, azaz áthelyezéséről van szó), akkor ezt a tudást már az összes zenére tudjuk alkalmazni. Ez olyan, mint a szótár szisztematikus tanulása. Ha tudjuk a szótár összes szavát, akkor még ugyan nem tudunk folyékonyan beszélni, ám ezt a lehetőséget már potenciálisan megszereztük. A többi pusztán gyakorlat kérdése. A fenti módszer tehát nyilvánvalóan pedagógiai módszer. Én azt mondom: először egy kicsit magoljuk a zenei szótárt, hogy aztán bármit és ami még fontosabb: szinte azonnal le tudjunk játszani. (Erről a módszerről kellő részletességgel írok az összes, improvizációról című fejezetben.)

Még egy érv a sablonok tanulása mellett: nyilvánvalóan nemcsak a zenedarabok szimpla megtanulásáról van szó, hanem inkább az ehhez szükséges technikai tudás megszerzéséről. Egy adott zenedarabot általában nagyon nehéz egy oktatási törzsanyagba beilleszteni, mert valamelyik része mindig "kilóg" belőle. Azaz túl nehéz, túl könnyű, stb. Az én felelősségem, hogy csupán annyira terhelhetem a tanítványt, amennyire képes ő az anyaggal viszonylag akadálymentesen, vagyis lelki konfliktusok nélkül megbirkózni. Ezen módszer követésére kizárólag a sablonok megfelelőek, mert ezeket úgy alakítom, ahogy nekem tetszik...

 

18.

 

Még az ősszel voltam Önnél egy konzultáción a mutatóujjam miatt. Azt hiszem, ez már nagyjából megoldódni látszott; most lassan tudok játszani, úgy, hogy nincs erőlködés! Annyi a kérdésem, hogy az ujjaim "mindig felfelé állnak", úgy értem, amikor például az E1 húron játszom valamit - de ilyenkor a hüvelykujjam majdhogynem kilátszik alul, mint itt:

 

 

Nekem ez így kényelmes és az arpeggio-technikák is mennek. Ez rendben van így?

 

A puding próbája az evés: ha minden technika megy, akkor nincs probléma, mert a cél szentesíti az eszközt. Javaslom, hogy gyors játéknál azért legyen a csukló a fogólap alá befordítva. Valójában a videón -ha jól látom-, Chris váltogatja a csuklótartását: gyors játéknál aláfordítja, blues-hajlításnál pedig megjelenik felül a hüvelykujja, azaz csuklóját kifordítja. Pontosan ez jellemző a Pénzes-féle megközelítésre, tehát legyünk mindig tudatában mozdulataink következményeinek. Ezt nevezem én disztinktív tudásnak, azaz a megkülönböztetés kifejlesztett képességének. Ha ennek birtokában vagyunk, akkor a későbbiekben már nem érhetnek minket meglepetések.

 

19.

 

Olvastam az oldaladat, nagyon jó, remek dolgok vannak rajta, viszont lenne egy kérdésem! Hogyha én metalos irányba szeretnék továbbmenni, akkor miket lenne érdemes tanulni az oldalon? Rengeteg számot el tudok játszani, viszont nem tudok egy skálázást se, ezért most elkezdtem tanulni az E-pentaton skálát. Tudom, hogy nincs olyan skála, ami kifejezetten 1 stílusra irányul, mert kaptam már "blues skála" néven dokumentumot és nagyon jó heavy metal szóló jött ki belőle. Szóval igazából a klasszikus, jazz, blues, flamenco témákat ki szeretném hagyni az életemből, mert nem nagyon mozgok ilyen téren, én inkább csak metált és punkot játszok és egyik stílushoz sem kellenek bonyolult dolgok, maximum a gyors szólók, de az már "a kezemben van.

 

Kérdésedre a konkrét válasz honlapomon már megfogalmazódott a "Dal vagy skálarendszer?" című írásban (Szólótechnikai alapok I.). Még konkrétabban: a metal sem egységes műfaj, de az bizonyos, hogy a metalos szám éppúgy a skálarendszerből nő ki, mint bármely más zenei stílus. Terjedelme miatt nagyon nehéz honlapomhoz 1 határozott fejlődési irányt megjelölni (illetve ezt fizetős formában teszem meg), de ha az alábbi skálaobjektumokat keményen, "metalosan" átveszed, akkor már nem fog érni technikai-zeneelméleti meglepetés:

S ezekhez persze rengeteg mennyiségű skálavariáció!

20.

 

Kérem tisztázza bennem a H és a B hang közötti különbséget! Azt tudom, hogy a húrkészlet esetében Magyarországon H-ként jelölik a 2. húrt, külföldön pedig B-ként, de a hangjuk ugyanaz. Viszont a gitár nyakán már nem értem a különbséget: a B az Aisszal egyezik meg?
Én a GP05-öt használom, de ott sem világos, rengeteg dalt írtam már benne, de még mindig nem értem, hogy az A húron hogy vannak a kromatikus hangok? A A# H C ? vagyis A B H C ? De a GP5 szerint az A húron a 2. bund a B. Az egyik kedvenc akkordom a Bm. Viszont jön akkor a kérdés: a Hm is ugyanaz? A H és a B csak a húrnál ugyanaz, a bundok hangjainál ill. az akkordoknál más a kettő? Nagyon sok mindent tudok a gitározásról, de ezt nem. Kérem rakjon rendet a fejemben ebben a kérdésben.

 

A válasz viszonylag egyszerű:

Továbbá 1 hangnak többféle elnevezése is lehet. Ami itt a képbe bezavar, az A#, ami = angol Bb (fekete bill.) és Aisz = magyar B. Tehát:

 

Bb = A# = Aisz

 

Honlapomon több helyen is elérhető a "Törzshangok a gitáron" című táblázat. Keressen rá! Ez azért lényeges, mert kizárólag a zongora fehér billentyűket mutatja gitáron. Egyedül azt kell megnézni, hogy milyen nyelvű a szövegkörnyezet. Ha angol (pl. GP5), akkor az angol hangelnevezések lesznek érvényesek.

 

21.

 

Szeretnék megtanulni gitározni, de sajnos jelenlegi anyagi helyzetem ezt nem nagyon engedi meg. Elektromos gitáron szeretnék megtanulni, de eléggé megterhelné egy gitár a pénztárcámat, ezért néztem olcsóbb lehetőségek felé. X. élek és a tőlünk nem messze lévő X. városban a zenetanár azt mondta: az első párórán még lenne értelme, hogy az ottani gitáron játsszak, de mivel nincs lehetőségem gyakorlásra, a későbbiekben neki se álljak. Körülbelül 30.000 forintot tudnék összeszedni gitárra. Ilyen áron (vagy olcsóbban) láttam több készletet is, de ezek szerintem (és ahogy olvastam ön szerint is), nem elég jó minőségűek a hosszútávú használatra (legalább 1-2 évre gondolok, amíg össze tudnék szedni annyi pénzt, hogy egy magasabb árkategóriájú gitárt is megvehessek). Év közben (legalábbis ebben az évben) nem tervezem, hogy gitártanárhoz menjek (egyéb körülmények és anyagi háttér miatt), ezért különböző oktatóanyagokból szeretném elkezdeni a tanulást. Ezután nyáron, az iskolai szezon lezajlása után önnél vagy egy másik tanárnál szeretném kamatoztatni az addig megszerzett tudásom. De a levelet azért írtam hogy feltegyek két kérdést:

  1. Ön szerint érdemes-e ilyen olcsó elektromos gitárt vásárolni (természetesen úgy hogy nincs lehetőségem drágább gitárt venni)?

  2. Van-e értelme így nekifogni megtanulni gitározni?

A tanulásnak mindig van értelme, de szakmai véleményem szerint annak nincs sok, hogy egy viszonylag drágább gitárral, de alapozás nélkül kezd el gitározni, lényegében innen-onnan összeollózgatva az anyagot. Egyedül annak látom értelmét, hogy egy egyszerű akusztikus gitárral kezdi a szólótechnikát és a maradék pénzét pedig gitártanárra költi, aki legalább a legfontosabb részt: az alapozást felügyeli. (Ezzel persze nem azt sugallom, hogy jöjjön hozzám tanulni, erről kizárólag Ön dönt, megjegyzem: van nekem elég tanítványom...) Ha az alapozás biztos, később bármit le fog tudni játszani, ha nem, akkor mindig lesznek technikai problémái és azoktól -ha éppen Ön nem egy született gitáros őstehetség-, nem is lesz képes megszabadulni.

 

22.

 

Én egy 43 éves nemlátó férfi vagyok, aki arab skálák felépítése iránt érdeklődik. Az volna a kérésem, hogy ha lehetséges, képletesen és ingyen letudná írni nekem ezeket a skálákat, például 1 egész - 1 fél  - 2 egész - 1 fél megnevezéssel, csak példának írtam, mert még nem tudom őket.

 

A legjobb tudásom szerint nincsen olyan, hogy arab skála. Az arab zene az ún. makam, amely nem olyan kiművelt gyűjtőfogalom, mint mondjuk a klasszikus, európai zeneelmélet. A keleties hangzáshoz nagyon közel áll a domináns (keleties) fríg skála, a roma skála és az inverz harmonikus moll is. A tipikus keleties hangzást a domináns (keleties) fríg skála is képes kiválóan produkálni, a skála hangközei:

 

fél - kisterc - fél - egész - fél - egész - egész

 

23.

 

Egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy E1 húron játszva a legato-technikát nem tudom alkalmazni, mert a 13. érintő után nemigen ad ki hangot, elhal, illetve G és H húrokon nehéz lefogni a húrokat szintén a 13. érintő után, ez mitől lehet? Nem fogom le kellőképpen erősen a húrt? Nem ad olyan tiszta hangzást, mint mondjuk az alsó (1.-2.-3.) érintőknél.

 

Tipikus jelenség rossz és közepes minőségű gitároknál, hogy a pickup már nem viszi át a magasabb (általában 12. fekvés feletti) hangtartományt. A rossz legato-technika orvoslására most így látatlanban a folyamatos, húrváltástól független fel-lepengetést tudom ajánlani.
A 12. fekvés feletti játék természetesen nehéz, de ha nem megy, az akkor csak a gyakorlatlanság következménye. A megoldás pedig a még több skálázás.

 

24.

 

A zenei portálodat böngészgetve észrevettem, hogy elég sokan tesznek fel kérdéseket változatos témakörökben, így engedd meg, hogy én is beálljak közéjük!
Bocs, ha esetleg hülye kérdést teszek fel, de mint tapasztalt gitáros, hátha tudod a megoldást. Elképzelhetőnek tartod, hogy valaki képes gitározni, egész jól is megy neki, de totál tehetségtelen a zeneíráshoz?
Én két éve gitározgatok, többek szerint jól megy, szerintem még van hová fejlődni bőven. Előtte 6 évig bénáztam basszusgitáron, de abbahagytam. A problémám az, hogy nem tudok zenét írni. Vannak témáim, de mind kiforratlan, kidolgozatlan és nem állnak össze valami komplett egésszé. Elképzelhető, hogy a zeneíráshoz nincs érzékem ?

 

Nehéz kérdést tettél fel, ugyanis nem ismerlek Téged. Az is igaz, hogy senkit sem tanácsolok el semmitől, mert nézetem szerint az ő életükben nem én vagyok a döntőbíró, bármi legyen az.
A zeneírás bizonyos határok között, ez nagyjából az egyszerű, sokszor sablonos könnyűzenére vonatkozik, éppúgy megtanulható, mint bármi más. Azt azonban jeleznem kell, hogy a zeneszerzésnek van 1 olyan régiója, amelyet sem Te, sem én soha nem fog elérni, ez pedig a legnagyobbak szintje: Mozart, Bach, stb.
Ha nem ide helyezted az elvárásaidat, akkor a többi szerintem megtanulható.
Konkrét javaslatom, hogy mielőbb tanulj meg a gitáron improvizálni, foglalkozz zongorával, hallgass minél több komolyzenét és mindeközben foglalkozz zeneszerzéssel is (pl. Kesztler Lőrinc - Összhangzattan).

Remélem, hogy 1 kicsit tudtam segíteni.

 

25.


A honlap hosszas olvasása és némi töprengés után sem tudtam megállapítani az általam "komponált" szerzeményeimről, milyen hangnemben íródtak. Közülük kettőt csatoltam, a X.-t és a Y. című szerzeményeimet. A X. elvileg egy fiatal nő unalmas, ismétlődő, néha némi jókedvvel fűszerezett napjáról "szólna". A Y. csak úgy jött, nincs mélyebb mondanivalója... csak szeretem hallgatni, akárcsak pár ismerősöm. Véleményük szerint lehetne még fejleszteni... de nem tudják megmondani, mi "hiányzik" belőle...
Arra kérném, mondjon róluk szakmai véleményt. Ezeket "hallás" után "komponáltam". Megjegyzem, hogy a "dó-ré-mi" alapképesítésen felül nem rendelkezem egyéb zenei műveltséggel, tehát itt kezdődnek a "gondjaim". Ön szerint milyen műfajba lehetne besorolni a fenti két szerzeményt? Van értelme tovább "erőlködnöm" a "komponálással" vagy inkább hagyjam abba?

 

Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és szakmai véleményt kér tőlem.


A felvetett kérdéseit 1 más módon közelítem meg: érez-e kiolthatatlan vágyat a zenélésre vagy csak úgy futtában, próba-cseresznye alapon dobta össze a zenéket?


Az előbbi esetben ugyanis az én ítéletem nélkül is folytatja zenélését, míg az utóbbi esetben az én ítéletem nélkül is abba fogja hagyni.
Én tehát valójában teljesen jelentéktelen vagyok az ügyben és ez így helyes.
Az Ön zenéi kísérletek, amellyel Ön a zene nyelvén akarja kifejezni gondolatait. Ez a szándék már önmagában elgondolkodtató, hiszen tehetséget, zenei irányultságot mutat. Szerintem lényegtelen, hogy milyen műfajba lehetne belegyömöszölni őket, ha jók, akkor a közönség úgyis rájuk fog ragadni és ez lesz az új, X-féle műfaj. Egyébként minden zeneileg "nagy ember" így, azaz zenekereséssel, sokszor csak annak szándékával kezdte.
Én azt javaslom, hogy ne kérjen senkitől szakmai véleményt. Az Ön sikere nem a zenei szakmában van, hanem elhivatottságában, tehetségében, szakmai kiműveltségében és nem utolsósorban a közönségben. A szakma? A jó dolgok láttán az csak irigykedni tud, meg hallgatni, mint a Kuka, mint akinek fülére csúszott a hálósipkája. Ilyen például az én esetem is, amely a jelen pillanatban a világ egyik legnagyobb és sokak szerint az egyik legjobb gitáriskolája. Legalábbis én ezt tapasztaltam.
Szerintem Ön tehetséges, ez jó kiindulópont. A többit meg kell tanulni, ki kell művelni, mert hosszútávon a kiműveltek győznek. Tanuljon zenét és hangszertechnikát, hallgassa a legnagyobbakat (Mozart, Bach, stb.) és ha Ön kellőképpen kitartó, akkor sikeres lesz, ebben bizonyos vagyok. További sok sikert!