Szólótechnikai alapok II.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.05.
A gitár az európai (temperált) hangrendszerben
A gitárfajták a zenei hangtartományban
Folytassuk tovább a szólótechnikai alapok szétfelé való boncolgatását!
Legelőször is, a már megszokott, Pénzes-féle rendhagyó módon nem a gitárral, hanem a zongorával kezdeném, mert bár a honlapon ennek a hangszernek létezik külön kidolgozott fejezete Zongoraleckék címmel, itt csupán célirányosan kívánom e nemes veretű hangszert kivesézni, hiszen rajta az európai (temperált) hangrendszer a lehető legplasztikusabban tanulmányozható. A gyors következtetések után még gyorsabban át is térünk a gitárra, hogy rajta hangrendszerünk miként is csapódik ki.
Ha a zongora billentyűire egy rövid, de lényeglátó pillantást lövellünk...
...akkor nagyon fontos következtetésekre juthatunk:
-
a zongora hangtartománya majdnem átfedi a zeneileg felhasználható hangtartományt. Ez azt jelenti, hogy az általunk szeretett zene leginkább ebben a hangtartományban mozog.
-
A zongoránál nincs hangolási átfedettség, azaz egy hang csakis egyetlen helyen fordul elő. Ebből az következik -bár ezt a következtetést vizuálisan azonnal le tudjuk vonni-, hogy ez a hangszer a zenei rendszer hangsorait lineárisan mutatja, ezért rajta optimális módon, a legplasztikusabban, legátláthatóbban vizsgálható a zeneelmélet. Ezt később főként zeneelméleti magyarázatok során folyamatosan ki is használjuk.
-
A fenti klaviatúrán nem látható, de ebben a zeneileg felhasználható hangtartományban a gitár hangtartománya nagyjából középtájon helyezkedik el. Ezért is olyan sokoldalú és népszerű a gitár, hiszen kísérőhangszerként (kissé alacsonyabb hangfekvésben) vagy szólóhangszerként (magasabb hangfekvésben) egyaránt használható.
Ám itt kell megjegyezni, hogy a zongora lineáris plasztikussága még nem minden, hiszen a billentyűk elrendezése lehetne félhangnyi lépésekben is. Ekkor tehát 12 billentyűnk volna egymás mellett, akár a már megszokott színjelölésben...
A modern zongora klaviatúrája mégsem így alakult ki. Vajon miért?
Egyrészről a fekete billentyűk fehérek közé ékelése fizikailag rövidebbé teszi a klaviatúrát, ezáltal több oktáv fér el egymás mellett. Ez mondhatni létfontosságú, hiszen a klasszikus zongoraklaviatúrán jól látható, hogy a zeneileg felhasználható hangtartomány (sok zongora esetében) meghaladja a 7 oktávot.
Forrás-Source: www.steinway.com
Másrészről a zongora billentyűi már puszta fizikai elrendezésükben, sőt láthatóan színezve is önmagukban hordozzák a zenei rendszer legfontosabb, (voltaképpen a tonalitáshoz tartozó) alapelveit. Ezek közül talán a legfontosabb a skálaközpontúság, azaz hogy a zene elsődleges alkotóelemei a skálák (még pedig a diatonikus skálák). A zongora fehér billentyűinek elrendezése, talán még a színhasználat is szándékosan kiemeli ezt:
A legfontosabb (zenei) hangsorunk tehát nem a 12 félhangból álló kromatikus skála, amelyet egyébiránt a fenti különleges, saját gyártmányú klaviatúra-fantázia kitűnően érzékeltet...
...hanem a zongora fehér billentyűi, más néven a törzshangsor:
...C-D-E-F-G-A-H-(C)...
Ebből a hangsorból később szinte minden fontos zenei felismerést képesek leszünk levezetni.
Ez a "helytakarékos" elrendezés a zongora elődein (spinét, clavichord, csembaló, stb.) még jóval a temperált hangrendszer bevezetése előtt is ilyen volt annak ellenére, hogy más (nem temperált) zongorahangolás esetén akusztikai problémák léptek fel, magyarán bizonyos zenei szituációkban a zongoraelődök bizony hamisak szóltak! A fő zenei elv azonban még ennél is fontosabbnak tűnt. A temperált hangrendszer bevezetésével mindez megszűnt, így vált a mai modern zongora fizikai jellegében és hangzásában uralkodóvá a komolyzenében és a zeneelmélet oktatásában.
Ha már ennél rendkívül nemes hangszernél tartunk, levezetésként hadd mutassak be néhány kiváló, egyúttal egzotikus Steinway-zongorát. A képek egyébként 1024x768-as tapéták és ingyenesen elérhetők a cég honlapján:
Hangverseny zongora
Kínai ornamentikájú modell
Europa modell, kivitelezésében és talán hangzásában is (szándékosan) hasonlít a romantikus Pleyel-zongorákhoz, Chopin kedvenc hangszermárkájához...
Rog will modell, azaz Manhattan yellow cab-os formavilága zongorán...
Olympia modell, a hippikorszakra nosztalgikus érzésekkel visszakacsintgató szupergazdagok részére, ugyanis ezen zongorák bármelyike, amint erről az E-bay-en meggyőződtem (ne legyenek hiú reményeink) inkább a tízmillió forinthoz közelít...
A gitár az európai (temperált) hangrendszerben
A zenei rendszer minden (nyugati kultúrkörű) hangszeren ugyanaz (7. szólótechnikai alapelv): ez az európai (temperált) hangrendszer. Ennek magyarázatára elég egy átfogó zeneelméleti összefoglaló. A technikai rendszer, tehát a hangszer megszólaltatásának rendszere azonban minden hangszeren (vagy inkább hangszercsaládon) más és más. A hangszer oktatóanyagának tehát a zenei és a technikai rendszer egyesítését kell tartalmaznia, bár véleményem szerint a zenei rendszer magyarázata egy oktatóanyagban valójában első körben nem kötelező. A Pénzes-féle módszertan sem a zenei rendszerrel kezdi, ezt a kezdő úgysem értené meg, helyette:
-
először az általános (koncepcionális) alapelveket és egyéb, szintén általános, de gitártechnikai megközelítéseket fogalmazza meg (Szólótechnikai alapok I.),
-
másodszor a zenei rendszer gitáron történő vetületét dolgozza ki, ám ami nagyon fontos: a zenei rendszer átfogó, rendszerszintű magyarázata nélkül. Ezzel párhuzamosan jelennek meg olyan fejezetek, amelyek kizárólag a zenei rendszert magyarázzák.
-
Harmadszor, a hangszer (a gitár) és a zenei rendszer rendszerszintű egyesítése csak nagyon óvatosan és rengeteg egyéb segédanyaggal történik meg.
A fent említett, a zongorán oly könnyen látható és megszólaltatható törzshangsor, azaz a zongora fehér billentyűi egy 24 bundos, azaz húrhosszában 2 oktávos gitáron átláthatatlan páraként a következőképpen csapódik le:
Miért van ez így?
A zongora és a gitár közti legfontosabb különbség szerintem nem a fizikai felépítésben és más egyéb zöldségekben van, hanem hogy a gitáron egy hang több helyen is előfordulhat. (Persze belátom, a fizikai felépítés határozza meg mindezt, de én inkább most ennek következményeit hangsúlyoznám ki.) Ez a különbség gyökeresen más módszertani megközelítéseket eredményez e két hangszer esetében. Ehelyütt nem célom ezen összehasonlítás komplex kidolgozása, amelyet egyébiránt honlapom alapján a tapasztalt olvasó nélkülem is meg tud tenni, most inkább a zenei hangok gitáron található vetületével folytatnám.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a gitár temperált hangszer-e, illetve ha igen, akkor mi teszi azzá?
Nos, míg a zongorát egyedül húrjainak hangolása teszi temperálttá, addig a gitárt a bundbeosztás. Így a gitár alaphangolása akár lehetne nem temperált is, ám ezzel nem sokat érnénk, hiszen rajta a hangokat túlnyomó részét a (temperált) bundok segítségével szólaltatjuk meg. Ráadásul legnagyobb valószínűséggel a mai modern hangológépek a gitárhangolás során szintén temperált hangértékeket számolnak ki a 440Hz-es referenciahangból (de erről a jelen pillanatban nincsenek ismereteim).
Mi a bizonyíték a gitár temperáltságára?
Az, hogy rajta a skálaszerkezetek, vele a hangnemek torzításmentesen transzponálhatók és a transzponálás nem okoz hangzásbéli különbségeket, magyarán zenei hamisságot. Például F-dúr és Fisz-dúr között a gitáron csupán egy bundnyi jobbratolódás van (→)...
..és ez sokak számára egészen természetes, holott a két hangnem közti zeneelméleti különbség a (temperált) kvint-kvartkör szerint tetemes...
...hiszen az F-dúr előjegyzése 1 b, míg a Fisz-dúré 6 kereszt. Láthatjuk, hogy ez a kvint-kvartkörben homlokegyenest ellenkező irány. Ez tiszta gitárhangoláskor azt eredményezné, hogy az F-dúrban játszott dal Fisz-dúrba transzponálva garantáltan hamis volna és fordítva. A gitár temperált bundbeosztása azonban az ilyen anomáliákat zökkenőmentesen megszünteti. Tehát a gitár az összes lehetséges hangnemben működőképes éppúgy, mint a zongora.
A fentiekből az is logikusan következik, hogy az összes olyan húros hangszer nem temperált, amelyiknek nincs (temperált) bundbeosztása, vagy egyszerűen nincsenek bundjai. Tehát megállapíthatjuk, hogy az összes modern vonós hangszer (hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő) ide tartozik, sőt még a bundnélküli (fretless) gitár is. Az utóbbi hangszert honlapomon külön fejezet ismerteti.
Érdekes kérdés a temperálttól eltérő gitárbund-beosztás. Ilyent láthatunk például a Yamaha AES FG-szérián (ha jól tudom, ez a különleges gitár Frank Gambale-nek készült):
A jelen pillanatban nincsenek szakmai ismereteim ezen bundkanyarok okáról és következményeiről, ezért szívesen vennék a témához kapcsolódó színvonalas hozzászólásokat.
A fenti tükörképen a fehér billentyűs törzshangsor csak látszólag alkot feldolgozhatatlan hanghalmazt, hiszen kis figyelemmel észrevehetjük a benne lévő skálát:
A poén eldurrantása után villámgyorsan vázoljuk fel a megfelelő skálaszerkezeteket! Ennek leggyorsabb eszköze most már értelemszerűen a saját gyártmányú skálarendszerező és skálavariációs szoftver, az OGRE:
Például észrevehetjük, hogy a betűvel nem jelölt hangok sorrendje és a fekete billentyűk sorrendje nyilvánvalóan megegyezik. A gitáron tehát ugyanaz a törzshangsor fordul elő, csupán a gitárhúrok alaphangolása miatt ez a standard hangsor mindig egy helyen, pontosan az üres húr aktuális hangjánál megtörik. Egyetlen esetben nem történne ez meg, ha volna C hangra hangolt húr, ami végül is könnyen elérhető...
Most pedig nézzük meg a gitáron zenei rendszerünk mind a 12 hangját külön-külön is!
A dolgot kissé bonyolítja, hogy egy hangnak többféle elnevezése is lehet. Erről a különös, kissé idejétmúlt jelenségről részletesen írok a Temperált hangrendszer fejezet "Enharmónia" című részében és A Gitáriskola új fogalmai és javaslatai fejezet "Javaslat a hangközök újszerű meghatározására" című részében. Mindenesetre a problémát itt úgy egyszerűsítem, hogy a törzshangsor hangjait (C-D-E-F-G-A-H) meghagyom és csakis a fekete billentyűk kétféle (enharmonikus) nevét adom meg:
-
C
-
Cisz-Desz
-
D
-
Disz-Esz
-
E
-
F
-
Fisz-Gesz
-
G
-
Gisz-Asz
-
A
-
Aisz-B
-
H
C
Cisz-Desz
D
Disz-Esz
E
F
Fisz-Gesz
G
Gisz-Asz
A
Aisz-B
H
Még egyszer: a törzshangok a gitáron (C-D-E-F-G-A-H)...
...és az inverze, azaz a fekete billentyűk (Cisz-Disz-Fisz-Gisz-Aisz):
Szakmai érdekesség, hogy a fenti táblázatban felismerhetünk egy Esz/Disz pentaton teljes skálát. Ellenőrizzük le ezen állítást a Pentaton skálák III. című fejezetben! Valóban, a zongora fekete billentyűi...
...egy pentaton hangsort alkotnak. Erről részletesen írok a Pentaton skálák I. című fejezetben.
A gitárfajták a zenei hangtartományban
Ebben a részben szintén a gitár újfajta megközelítéseiről lesz szó. A gitárnak igen sokféle katalogizálása létezik, attól függően, hogy a hangszernek éppen melyik fő jellegzetessége van kiemelve (akusztikus-elektromos, klasszikus-flamenco, stb.), ám eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy a gitárt a zenei hangtartományban vállalt szerepe által minősítse. Most ezt fogjuk megtenni. Tehát adott a zeneileg felhasználható szinte teljes hangtartomány a zongorán:
Ekkor a zongora már nemcsak zeneelméleti átláthatósága miatt vált hasznossá, hanem azért is, mert vele teljes értékű zene szólaltatható meg. Miről is van szó?
Kissé leegyszerűsítve, az európai gyökerű könnyű-, és komolyzene a következő zenei komponensekből áll:
A zenét a minden zenei komponenst átfogó, meghatározó ritmus fogja közre. Ezt reprezentálják a ritmusból kinyúló függőleges vonalak. Nem biztos, hogy az aktuális zene külön ritmikai hangszert alkalmaz, de jól meghatározható (lekottázható) ritmusa mindig van. A legalsó, már zeneileg is értelmezhető hangtartomány a basszusszekció. Ez hangmagasságában sokszor túl mély ahhoz, hogy komoly dallam keletkezzen benne, ezért a zenék többségében inkább csak a tonalitás igen fontos alaphangjait vagy ahhoz köthető variánsait (oktáv, kvint) hordozza. A fölötte lévő hangtartomány általában a kíséreté, amelyben a tonalitás hangzatai, akkordjai szólalnak meg. S végül hangmagasságban legfelül szárnyal a dallam, amelynek alapja szintén a tonalitás alaphangneme (skálája), de sokszor lényegében azt csinál, amit akar.
Természetesen a zene ennél jóval bonyolultabb jelenség, így a fentiek alóli kivételek is szép számmal akadnak, ám a zenei hangtartományt vizsgálva a zenében ez történik. Ábrázoljuk most ezt a klaviatúra és színjelölés egyesítésével:
Tehát a gitár katalogizálása szempontjából 3 hangtartományt, illetve ezek kombinációit kell mérlegelnünk:
-
dallam
-
kíséret
-
basszus
Vegyük észre, hogy a zongora hangterjedelme teljesen lefedi a 3 fő hangtartományt, rajta tehát kényelmesen játszható "teljes hangtartományú", "teljes értékű" zene. Ez teszi nélkülözhetetlenné a zongorát, amely tulajdonságában egyébiránt csak az orgona előzi meg. Ez a pótolhatatlanság abban is megnyilvánul, hogy rengeteg nagyzenekari és egyéb műnek létezik zongoraátirata, valamint erre a hangszerre komponálták a legtöbb zenét.
Dallam
Az általában a zongora jobb kéz, tehát felső hangtartományában mozgó tipikus gitárfajta az elektromos szólógitár. A hangszer ekkor főként dallamokat, szólódarabokat, egyéb, sokszor improvizatív szólókat játszik. Az alábbi felvételen Yngwie J. Malmsteen szólózik, amelyben éppúgy megtalálhatók előre megkomponált dallamelemek, mint improvizáció:
A szólótechnika módszertana -hasonlóan a többi szólóhangszerhez, ilyen például a hegedű-, a dallam megszólaltatásának van alárendelve, ezért általában a kötelező technikai alapelvek mellett a fő módszertani megközelítés a skálák és szólóművek kigyakorlása. Természetesen az akusztikus gitáron is lehet szólózni, ám ezt legtöbbször a gitárművészek (például Malmsteen, Al di Meola) nem hagyományos, 12 bundos klasszikus gitáron, hanem több szempontból is módosított elektroakusztikus gitáron teszik meg. Az alábbi felvételen Yngwie J. Malmsteen szólózik akusztikus gitáron. Érdekessége, hogy technikai és stílusbeli repertoárja egyértelműen szólótechnikai:
Saját (szólótechnikai) improvizációk tanulmányhatók még a Zenés bemutatkozás című fejezetben.
Dallam + kíséret
A fent említett gitárfajtákkal nyilvánvalóan akkordkíséreteket, tehát közép hangtartományú zenét is le lehet játszani. Ha az elektromos szólógitárt kíséretre használjuk fel, akkor ritmushangszerként alkalmazzuk. Az alábbi felvételen egyaránt láthatunk ritmushangszerként és szólóhangszerként felhasznált elektromos és akusztikus gitárokat (Hillsong - From the inside out):
Én személy szerint a két lehetőséget, azaz a dallam és kíséret tanítását módszertanilag szétbontom: nálam az elektromos szólógitár kizárólag szólótechnikára való és nem akkordozunk rajta, mert szerintem a pengetővel művelt ritmuspengetésnek komoly technikai korlátai vannak és én nem vagyok hajlandó fércmunkát tanítani. Erre egyetlen kivétel az improvizatív funky-ritmuspengetés, amelyet fontosnak vélek szólótechnikai módszertanon belül alapszinten átadni. Az alábbi felvételen egy igen tehetséges koreai hölgyet láthatunk. Természetesen az improvizatív funky-ritmuspengetésből nem hiányozhatnak a funky-zenére oly jellemző pentaton-központú szólótechnikai elemek sem:
A dallam és kíséret zenei egységére számos példát hozok a Folkgitár-pengetések című fejezetben.
Kíséret
A kíséret tipikus hangszere lehet tehát a ritmusgitárrá leminősített elektromos szólógitár vagy elektroakusztikus gitár. Ennél sokkal fontosabb azonban ebben a hangtartományban a klasszikus akusztikus gitár, amely az oly népszerű folkgitár-stílus tipikus hangszere. Általában itt már nincs dallam, mert azt mi vagy mások éneklik rá, helyette az akkordokat vagy felbontva, vagy ritmuspengetések formájában szólaltatjuk meg. Az alábbi felvételen egy ifjú hölgy énekli Piaf-Monnot Hymne à L'amour című örökzöld slágerét, miközben magát akusztikus gitáron akkordfelbontással kíséri:
A gitárkíséret lendületes, flamencós megvalósítására 3 zenei példát hozok a Zenés bemutatkozás című fejezetben.
Dallam + kíséret + basszus
Ez a hármas hangtartomány-egység azt jelenti, hogy a klasszikus gitárstílus a maga klasszikus zenei darabjaival vagy átdolgozásaival és a flamenco gitárstílus, az előzőnél sokkal markánsabb, "férfiasabb" zenei eszközeivel megpróbál teljes értékű zenét szolgáltatni. Ez természetesen sikerül nekik, ám éppen ezért technikai elsajátításuk talán az összes többi között a legnehezebb. Ha lehet és egyáltalán érdemes nehézségi rangsort felállítani, akkor szakmai véleményem szerint a flamenco a legnehezebben megtanulható gitárstílus. Az alábbi felvételen a Led Zeppelin híres dala a Stairway to heaven van feldolgozva klasszikus gitárstílusban. Benne jól megkülönböztethetők a "dallam + kíséret + basszus" hármas egység különálló szólamvezetései:
Egy másik felvételen a flamenco-gitárstílusból láthatunk egy ugyanilyen jellegű művet Vicente Gomez mester zseniális tolmácsolásában:
Itt jegyzem meg, hogy ebben a "teljes értékű" koncepcionalitásban egyre népszerűbb az a fajta gitártechnikai megközelítés, amikor a pengető kéz egyre többször nyúl be a fogólap fölé, tapping-technikát, üveghangokat és egyéb ritmuseffekteket elkövetve. Ennek az újfajta stílusnak egyik képviselője Andy McKee:
Végül erről a "szent" hármas egység totális teljességéről könnyen meggyőződhetünk, ha egyszer belehallgatunk egy komoly zongoramuzsikába. Legyen mondjuk Chopin mester Fantasie Impromptu (Cisz-moll, op.66) című műve:
Basszus
A klasszikus gitár nem alkalmas a basszus hangtartományának lekezelésére, erre külön hangszer lett konstruálva. A basszusgitáron általában nincs nagyon szólótechnika, bár erre kivétel elég szép számban akad. Az alábbi felvételen, a Hillsong - Salvation is here című dal közepe táján egy elég nehéz basszusszóló is felcsendül annak ellenére, hogy a basszus (ebben a dalban is) leginkább kísérőhangszer:
Szerintem ez a szóló szakmailag nem piskóta, én legalábbis nagyon megszenvedtem vele és eredeti sebességen azóta is kihívás, ugyanis gyors tizenhatodokból áll, de hármas egységekben. Szóval, alapelvében valamelyest hasonlít a hamisított triola nevű skálavariációs szörnyetegre. Íme egyszerű (angol nyelvű) tabulatúrája, ahol a H-dúr akkord B-vel van jelölve:
Természetesen egyre nagyobb az igény, hogy a basszusgitárból, ebből az alapvetően kísérőhangszerből szólóhangszer váljék. Ilyen módon egyre többféle basszusgitárfajta jön divatba, ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a hangszer húrjainak és bundjainak száma és technikai repertoárja (slap-pop, tapping) is egyre bővül. Erről részletesen írok és modellezem is a Basszusgitár-leckék II. című fejezetben. Ennek létjogosultságáról órákat lehetne vitázni, persze teljesen értelmetlenül, hiszen mindez már a zenei ízlések kategóriája. Az alábbi felvételen a basszusgitár már egyértelműen szólóhangszerként van értelmezve:
Egy másik felvételen 11 húros basszusgitáron elkövetett teljes hangtartományú zenét hallgathatunk meg:
